A történelem legbizarrabb ételei: csigavíz, sündisznó és lói méhlepény

2020.01.12. 22:15

Az egészséges táplálék és az úgynevezett szuperélelmiszerek manapság már mindenütt jelen vannak, de az ételek és a fizikai egészség közötti szoros kapcsolat viszonylag újszerű. A múltban azonban néha igen furcsa, bizarr dolgok is az asztalra kerültek a „csigavíztől" kezdve az afrodiziákumnak számító lóplacentán át egészen a sült birkatüdőig.

"A táplálékod legyen az orvosságod, és az orvosságod a táplálékod legyen."
(Hippokratész)

A négy mágikus hippokrátészi testnedv

Mint 21. századi fogyasztónak, ma már nehéz figyelmen kívül hagynunk a táplálkozás és az egészség közötti szoros kapcsolatot. Bármerre is nézünk, mindenhol információkkal bombáznak bennünket, amelyek a különféle élelmiszerek előnyeire hívják fel a figyelmet.

Az egészséges táplálék mindenhol jelen van az életünkben, amit már az ókori görögök is jól ismertek.

Hippokratészt az orvostudomány megalapítójának tartják, akit az ókorban egyenesen Aszklépiosztól, a gyógyítás istenétől származtattákForrás: Wikimedia Commons

Hippokratész már időszámításunk előtt a negyedik század elején arról írt, hogy az élelmiszerekben kiváló gyógyszeres kezelésre lelhetünk" – mutatott rá Fiona Snailham a Greenwich Egyetem történésze. – Szerinte az emberi hangulatokat, érzéseket és viselkedést négy testnedv határozza meg: a nyák (váladék), a vér, a sárga epe és a fekete epe.

Az ókori görög orvos (akit az orvostudomány megalapítójának is tartanak) változtatásokat javasolt az étrendünkben azokban az esetekben, amikor „a rendszer szabálytalanná válik".

Galénosz az antikvitás legismertebb és legképzettebb orvosa volt, nagyban hozzájárult egy sor orvosi tudományág kialakulásához, fejlődéséhezForrás: Wikimedia Commons

Elméletét továbbgondolta a második században Galénosz, egy görög származású római orvos, aki pszichológiai okokat próbált találni az emberi viselkedés magyarázatára az "Élelmezés hatalma" című munkájában, amelyben az étkezés, a jó erőnlét, a higiénia és a megelőzés fontosságáról ír.

Kártevőkkel gyógyították a dögvészt

A legújabb táplálkozási trendek a növényi táplálkozást helyezik előtérbe, mint az általános egészség javításának eszközét. Az évszázadok során ezt azonban cáfolták azok az étkezéssel kapcsolatos tanácsok és javallatok, amelyek szerint az állati termékek "szerves részét képezik a teljes fizikai egészség fenntartásának".

A sündisznó ma már sok helyen védett állat, egykor azonban különlegességnek számított az étkezőasztalonForrás: YouTube

Ám a 15., 16. és 17. században propagált, étkezési célra ajánlott húsok hallatán talán még egy kalandokat kedvelő „mindenevőnek" is összeszorulna a gyomra.
Igen népszerű ételnek bizonyult a ma már számos országban védett fajnak számító sündisznó, amely fogyasztását egykor bizonyos emberek számára egészségügyi élelmiszerként írtak fel receptre – magyarázta Fiona Snailham. – Egy 15. századi német könyv,  Ebenhard mester szakácskönyve (Das Kockbuch des Meisters Eberhard) két betegségre ajánlotta ellenjavaslatként az állat húsát és a kiszárított, porrá őrölt beleit; ezek a lepra és vizelet visszatartási problémák voltak.

A lepra az ókorban és a középkorban is elterjedt, rettegett betegség voltForrás: Pepon-2012

Az itáliai reneszánsz kor gasztronómusa, Bartolomeo Platina 1465-ben a "Jó öröm és jó egészség" (De honesta voluptate et valetudine) című munkájában meggyőződéssel írja, hogy

a medve húsát megsütve kiváló módszert találhatunk a kopaszság megelőzésére.

Hozzátette azt is, hogy az arisztokrácia számára „erősen ajánlott" a kannabisz kenyér fogyasztása, amely „kitűnően megvéd a pestistől".

Csigát alkalmaztak minden nyavajára

Majdnem két évszázaddal később, 1670-ben Hannah Woolley angol írónő a megfelelően működő háztartás kialakításáról szóló írások (The Ladies Directory, The Cooks Guide) egyik első szerzője egy sokkal kisebb lény fogyasztását javasolta: az éti csigáét. Könyve számos, „gyógyhatású ital" receptjét tartalmazza, például az úgynevezett „csigavizet", amelyet mindenféle sorvadásos, gyengüléssel járó, vagy az emberi szervezetet másként pusztító kórságok ellen javasolt, így többek között a tuberkulózis kezeléséhez.

Elképesztő dolgok kerültek asztalra a 16-17. századbanForrás: Pinterest

Woolley részletesen leírja a "csigavíz" elkészítéséhez szükség receptet is.
„Lassú tűzön pörkölje meg a csigákat (beleértve a házukat is), majd őrölje porrá azokat. Adjon hozzá zsályát, vérfüvet, borágót, ördögszemet és atracélt. Forralja össze vízzel és ha már elég meleg, adjon hozzá madársóskát. Miután a főzet elkészült, tegyen a tetejére öt maroknyi angyalgyökeret."

A csigákat a házával együtt sütötték megForrás: Biosphoto/Bartomeu Borrell / Biosphoto/Bartomeu Borrell

A keveréket ezután egy éjszakán át fehérborban és sörben (ale) kellett áztatni, mielőtt belekerültek volna a végső hozzávalók: egy darabka földigiliszta, ánizs, édeskömény, kurkuma és őrölt őzagancs. Ezt a végső keveréket áztatták be újra a fehér borba, amit aztán lefedtek és néhány napig állni hagyták mindaddig, amíg egy zselés anyagot kaptak, amit a beteg elfogyaszthatott.

A párolt szilva és a lóplacenta „csodái"

Napjainkban a párolt szilvát enyhe hashajtó hatásúnak tekintjük, ám a Tudor Erzsébet uralta Angliában ettől igen eltérő módon gondolkodtak róla.

A Tudor-kori piacon szinte mindent lehetett kapniForrás: Pinterest

Az 1500-as évek végén az orvosi szaktekintélyek meggyőződéssel állították, hogy az aszalt szilva megelőzi és gyógyítja a szexuális úton terjedő betegségeket.

Ezt a javallatot William Clowes korabeli orvos használta és terjesztette el az 1596-ban "A megfigyelések jövedelmező és szükséges könyve" (A Profitable and Necessarie Booke of Observations) című munkájában.

William Clowes angol sebész is hitt az étkezésben rejlő egészségbenForrás: Wikimedia Commons

Tanácsait – miszerint a gyümölcs képes megfertőzni a fertőzést – olyannyira megfogadták, hogy a párolt- és aszalt szilvát előszeretettel szolgálták fel a bordélyházakban, ahol mind a vendégek, mind a prostituáltak szívesen fogyasztották.

A történelem során a megelőzés mellett legalább ekkora hangsúlyt kaptak a szexuális étvágy fokozását segítő ételek is. A férfiasság alapvető jegyeire ugyanis számos, korai társadalomban a férfiak egészségének jeleként tekintettek.

Az ókori rómában előszeretettel fogadták az afrodiziákumok feltételezetten áldásos hatásaitForrás: Wikimedia Commons

Az ókori Rómában a férfiasság afrodiziákuma a lovak vemhességének „mellékterméke", a méhlepény, vagyis a placenta volt.

Ezt a „csodaszert" fogyasztották a férfiak, amelynek jótékony hatásában feltételek nélkül megbíztak. Az alacsony libidó kedvező gyógymódját kínálta a 16. század elején Andrew Boorde walesi orvos is, aki a probléma kezelésére az articsóka fogyasztását javasolta. Szintén afrodiziákumnak tartotta a fügét, ám arra is figyelmeztetett, hogy „nem várt izgalmakat válthat ki az emberben, ezért érdemes vigyázni vele".

Másnaposság ellen közelmúltban felakasztott ember koponyája

A túlzott alkoholfogyasztás negatív hatásai ellen javasolt „bombabiztos receptek" közül kiemelkedik "Az egészség várnagya" (The Castell of Health) című, 16. századi egészségügyi útmutató és szakácskönyv. Sir Thomas Elyot angol diplomata és író ebben számos tanáccsal szolgál a másnaposság kiküszöböléséhez.

Az étkezés fontos társadalmi eseménynek számítottForrás: Pinterest

Többek között azt javasolja, hogy a megsütött, majd pürésített birsalmát keverjük össze cukorral vagy mézzel, ami nem csupán ösztönzi az étvágyat, de „megóvja a fejet is az italtól".

Ez kissé kellemesebben hangzik, mint az, amit Idősebb Plinius, teljes nevén Caius Plinius Secundus Maior római író és polihisztor javasolt: „sült birkatüdő és egy fecske csőrének hamuja, mirha hozzáadásával a borba öntve". Az egykori szaktekintély szerint ez a keverék „tartósítószerként működik a mérgezés ellen".

A "csodaszereknek" minden korban óriási volt a keresleteForrás: Wikimedia Commons

Ha ezek az óvintézkedések mégis kudarcot vallottak volna,

a történelem számos másnaposság elleni gyógymódot kínált Plinius sült kanáriájától kezdve egészen a „Goddard-cseppekig."

Utóbbi receptjét a 17. században II. Károly angol király orvosa, Jonathan Goddard dolgozta ki. A cseppekhez ammóniára, csigára, elefántcsontra, szárított viperára és egy, a közelmúltban felakasztott ember koponyájára volt szükség.