Több ezer döbbent néző szeme előtt jelent meg Florida egén az ''ördög vasvillája''

2020.01.28. 20:58

1986. január 28-án kora reggel emberemlékezet óta nem tapasztalt kemény hideg köszöntött a floridai Cape Canaveral űrkikötőre: a hőmérő higanyszála – 1 fokot mutatott. A Challenger űrrepülőgép, az amerikai űrsikló-flotta harmadik szolgálatba állított egysége, többszöri halasztás után, éppen a tízedik küldetésére készült. Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA STS-51-L kódjelű misszióját országszerte fokozott érdeklődés kísérte, mivel az űrhajózás történetében ez lett volna az első olyan alkalom, amikor egy önkéntes civil, Christa McAuliffe gimnáziumi tanárnő jut el a kozmoszba a Challenger fedélzetén. Ezért nem véletlen, hogy a helyszínen több ezer néző, köztük Christa McAuliffe szülei és húga, valamint iskolájának száz diákja várta izgatottan a visszaszámlálás megkezdését.

Baljós előjelek: mintha átok ült volna a Challenger startján

Kezdettől fogva úgy tűnt, mintha az amerikai űrsikló-program huszonötödik, STS-51-L jelű küldetésén átok ülne. Az 1982-ben szolgálatba állított Challenger-űrrepülőgépet még a start előtt egy hónappal korábban, 1985. december 22-én állították fel a kilövőállásába. Az eredeti terv szerint január 22-én indult volna a tízedik küldetésére a Challenger, hétfős személyzettel a fedélzetén.

A Challenger űrrepülőgép STS-51-L jelű misszójának személyzete. Hátsó sor, balról jobbra: Ellison Onizuka, Christa McAuliffe, Greg Jarvis és Judy Resnik. Első sor, balról jobbra: Michael J. Smith, Dick Scobee és Ron McNairForrás: NASA

1986 januárja emberemlékezet óta nem tapasztalt kemény hideggel köszöntött a Floridai-félsziget keleti partjára.

A rossz idő, valamint több műszaki meghibásodás miatt január 22. és 28. között összesen ötször fújták le a startot. Az eredeti időpontra kitűzött indítást először január 23.-ra, majd az azt követő napra halasztották.

Sűrű köd lepi be a Challenger indítóállását. 1986 januárjában szokatlanul hideg volt a floridai télForrás: Wikimedia Commons

Mivel január 24.-én a vészhelyzet esetén használandó, a szenegáli Dakar közelében fekvő tartalék leszállópálya körzetében kedvezőtlenné vált az időjárás, az indítást ismét el kellett tolni egy nappal. A NASA ekkor egy másik, a marokkói Casablanca melletti tartalékpályát jelölte ki az esetleges vészhelyzeti leszállásra,

de kiderült, hogy ez viszont nem rendelkezik az éjszakai leszálláshoz szükséges biztonsági fényrendszerrel,

ami miatt ismét el kellett halasztani a start időpontját, január 27.-re.

A Challenger űrrepülőgép egy korábbi missziója során a világűrbenForrás: NASA

Aznap, amikor már javában zajlottak az indítás előkészületei, a technikusok újabb műszaki meghibásodást észleltek, ugyanis nem tudták lezárni az űrrepülőgép ajtaját.

Az űrprogramnak a sorozatos halasztások miatt egyre idegesebb vezetősége

ezért ismét kénytelen volt másnapra, január 28. reggelére eltolni a start időpontját. Január 28.-án kora reggel, a határértéket meghaladó erős oldalszél miatt kellett félbeszakítani a visszaszámlálást.

A Challenger űrrepülőgépet 1982-ben építettékForrás: NASA

Ez az újabb rosszhír frusztrált, dühös hangulatban érte a repülésirányítókat, ugyanis a sorozatos kudarcok miatt

a NASA a média gúnyolódásának céltáblájává vált.

Végül heves viták után úgy döntöttek, hogy az aznapi indítást nem törlik, és mihelyt lecsökken a szél erőssége, ismét megkezdik a visszaszámlálást.

A Challenger rakétahajtóművei az ötször elhalasztott start után végül 1986. január 28-án, floridai idő szerint 11 óra 38 perckor dübörögtek fel, hogy magasba emeljék az űrrepülőgépet.

A katasztrófába fulladt program: „Tanárnő az űrben"

Az STS-51-L missziónak több feladatot kellet végrehajtania, így többek között egy távközlési műhold pályára állítását, valamint a Halley-üstökös megfigyelését végző Spartan-203 csillagászati műszer beüzemelését.

A Challenger orbitális pályán egy korábbi küldetése soránForrás: NASA

De ami miatt a szokásosnál is jóval nagyobb médiaérdeklődés kísérte a missziót, az a legénység egyetlen civil tagjának,

az ekkor 37 éves Christa McAuliffe tanárnőnek volt köszönhető.

 

Chirszta McAuliffe-ot 1985 júliusában választották ki több mint 11 ezer jelentkező közülForrás: AP/Jim Cole

Ronald Reagan elnök még 1984-ben hirdette meg a „Tanár az űrben" elnevezésű programot, amelynek az volt a célja, hogy hétköznapi közelségbe hozza és a diákok körében is népszerűsítse az űrkutatást, valamint a NASA űrsikló-programját.

Chirsta McAuliffe-ot, a New Hampshire-i Concorde High School tanárnőjét 11 ezer pályázó közül választották ki a Challenger űrrepülésére.

Ronald Reagan elnök 1984-ben hirdette meg a "Tanár az űrben"  programotForrás: AFP/Mike Sargent

A tervek szerint a tanárnő kettő élőben közvetített órát tartott volna a világűrből

az amerikai középiskolások számára. Az abszolút civilnek számító Christa McAuliffe-ot a NASA Lyndon B. Johnson Űrközpontjában készítették fel az űrutazásra egy hathetes gyorstalpaló képzésen.

A Challenger személyzetében Christa McAuliffe kivételével tapasztalt űrhajósok voltakForrás: NASA

Rajta kívül a Challenger személyzete tapasztalt asztronautákból állt,

a gépparancsnok, Francis „Dick" Scobee korábban is repült a Challengerrel,

de Judith Arlen Resnik, Ellison S. Onizuka, és Ronald. E. McNair ugyancsak megjárta már a kozmoszt korábbi küldetések során.

A személyzet másik női tagja, Judith Arlen Resnik korábban már szintén járt a világűrbenForrás: NASA

McAuliffe lett volna az első önkéntes civil az űrrepülés történetében, ezért nem csoda, hogy a helyszínen több ezren, a tévékészülékek előtt pedig több millióan várták izgatottan a Challenger magasba emelkedését.

Az iszonyat pillanata: megjelenik az „ördög villája" a vakító kék floridai égen

Az indítást követő első másodpercekben az irányítás és a személyzet számára is úgy tűnt, hogy minden tökéletesen rendben van, a fedélzeti rendszerek kifogástalanul működtek.

A Challenger személyzete jókedvűen készülődik a beszálláshoz. Ekkor még senki sem sejtette a hamarosan bekövetkező szörnyű katasztrófátForrás: Origo

A start pillanatában senkinek sem tűnt fel az a szürkésfekete füstfelhő, amely a jobb oldali szilárd hajóanyagú gyorsítórakéta alsó illesztésénél tört elő,

és amit nyolc kisebb fekete füstpamacs követett, alig két másodpercen belül.

 

A start pillanata 1986. január 28-ánForrás: NASA

Amikor a start utáni 43. másodpercben a Challenger elérte az úgynevezett Max Q pontot, ahol a legnagyobb a járműszerkezetet érő aerodinamikai nyomás, az előírást követve Francis Scobee parancsnok visszavette a gyorsító rakéták teljesítményét 65 %-ra.

Ezen a kinagyított felvételen jól látszik az indítás pillanatában a jobb oldali gyorsítórakétából előtörő szürkésfekete füstForrás: Pinterest

A Max Q pontot elhagyva, az indítás utáni 58. másodpercben az űrrepülőgép parancsnoka ismét gyorsítani kezdett. Két másodperccel később a Challenger már ismét másfészeres hangsebességgel száguldott.

Az anyját, hogy megy!"

– kurjantott ekkor a fejhallgatójába Michael John Smith, másodpilóta.

A személyzet a Challenger űrkabinjábanForrás: NASA

A Challenger a start utáni 68. másodpercben érte el a maximális teljesítményét, amit Scobee röviden jelentett is a houstoni irányítóközpontnak.

Ekkor még senki sem sejtette, hogy mindössze öt másodperc maradt hátra az űrrepülőgép, és a fedélzetén tartózkodók életéből.

Odalent, a sokezres tömeg megbabonázva figyelte a hosszú fehér füstpamacsot maga után húzó és egyre magasabbra emelkedő Challengert.

Christa McAuliffe diákjai ünnepelnek a start pillanatábanForrás: Pinterest

Sokan zászlókat lobogtattak, hangosan éljeneztek, vagy éppen szemüket a messzelátóik okulárjára tapasztva igyekeztek minél tovább követni a kozmosz mélységei felé száguldó űrrepülőgépet.

A Challenger gyorsítás közbenForrás: YouTube

A repülés 73. másodpercében aztán bekövetkezett, amit senki sem akart elhinni:

a gyorsítórakéták által húzott hosszú fehér füstfelhő hirtelen narancsvörösre váltott és hatalmasra hízott.

A repülés 73. másodperce, a robbanás pillanataForrás: AP

Az iszonyatos tűzgolyóból két vékony fehér csík tört elő, és legyezőszerűen szétnyílva cikk-cakkban távolodott a tűzgömbtől az „ördög villáját" rajzolva a mélykék floridai égboltra.

A Challenger a repülés 73. másodpercében, 15 ezer méteres magasságban az élő televíziós közvetítésnek köszönhetően, milliók szemeláttára felrobbant.

A döbbenet csendje ülte meg az irányítóközpontot

A houstoni irányítóközpontban mindenki a monitorokra meredt, és az első pillanatokban senki sem volt képes felfogni azt, amit lát. A Challengerrel a 73. másodpercben szakadt meg az összeköttetés. „Uh, őőő..." ezek voltak az utolsó hangok, amelyek a Challenger fedélzetéről érkeztek, a másodpilóta, Michael J. Smith szájából.

A robbanás drámai pillanataiForrás: AP

A döbbenetből felocsúdva a sikertelen kapcsolatfelvételi kísérletekből, és a monitorok képernyőjén kibontakozó látványból végre mindenki megértette, hogy a Challenger elpusztult. Valamivel több mint egy percnek kellett eltelnie, hogy a repülésirányító bejelentse: „Figyelem, minden egységnek, rendkívüli eljárás van érvényben."

A döbbenet pillanatai az irányítóközpontbanForrás: Origo

A Challenger felrobbanásának és személyzete pusztulásának Chirsta McAuliffe szülei, valamint a húga és férje, továbbá az iskolájának az a száz diákja is közvetlen szemtanújává vált, akik a kilövés helyszínén akartak tanárnőjüknek szurkolni.

Christa McAuliffe szülei a Challenger startjának pillanatábanForrás: Janet Knott/Globe Staff

A katasztrófa mélyen megrázta az országot, és a világ közvéleményét is. Ronald Reagan elnök utasítására a katasztrófa okainak felderítésére állami vizsgálóbizottságot állítottak fel William Rogers, az Egyesült Államok volt külügyminiszterének elnöklete alatt.

Megzavarodott kisdiákok és síró emberek a katasztrófa pillanataibanForrás: AP

A Rogers-bizottságnak több asztronauta, köztük Neil Armstrong, az Apolló-11 egykori parancsnoka, a Holdra lépett első ember mellett a legelismertebb repülésügyi és műszaki szakértők lettek a tagjai.

Nem vették komolyan a figyelmeztetést a NASA vezetői

A Rogers-bizottság rendkívül alapos munkát végzett. A repülési adatokon, fénykép és filmfelvételeken kívül beható vizsgálatnak vetették alá a Challenger tengerbe zuhant és feltalált darabjait is. ( A roncsok ötven százaléka mind a mai napig nem került elő.)

Az aprólékos vizsgálat feltárta, hogy a Challenger katasztrófáját a jobb oldali gyorsítórakéta egyik tömítőgyűrűjének meghibásodása okozta.

A kinagyított felvételen jól látszik a jobb oldali gyorsítórakétából előtörő lángnyelvForrás: YouTube

Az O-gyűrűket gyártó Morton Thiokol cég még a Challenger katasztrófája előtt rájött, hogy a gyűrűk nagy hidegben elveszítik rugalmasságukat, és az anyaguk rideggé válik, ami balesetveszélyes lehet.

A vizsgálat azt is felderítette, hogy a cég erről tájékoztatta is a NASA vezetőit azt javasolva,

hogy a probléma kiküszöböléséig, amennyiben a levegő hőmérséklete +11 Celsius fok alá csökken, halasszák el az indítást.

A Challenger egy megtalált roncsdarabjaForrás: Pinterest

A NASA illetékesei ezt a figyelmeztetést bűnös hanyagsággal eleresztették a fülük mellett, és nem vették komolyan. Az indítás reggelén a hőmérséklet nulla fok alá zuhant, a balesetet okozó tömítőgyűrű meghibásodását okozva.

A katasztrófát egyszerre okozta a műszaki hiba és a vezetői felelőtlenségForrás: Reditt

A gyűrűt a forró hajtóműgáz megolvasztotta,

a kicsapó szúróláng pedig átégette a fő üzemanyagtartályt.

A kiáramló hidrogén illetve oxigén berobbant, szétvetve az űreszközt, a Challenger pusztulását és a személyzet tagjainak halálát okozva. A Challenger katasztrófája után felfüggesztették az űrsikló-programot, amit csak 1988-ban indítottak el ismét.