Egyetlen éjszaka alatt égett porrá Európa egyik legszebb barokk városa

2020.02.14. 21:14

1945 februárjáig Európa egyik legszebb barokk városát, az Elba menti Firenzeként is emlegetett Drezdát megkímélte a második világháború vérzivatara, és elkerülték az 1943 nyara óta folyamatos, a náci Németországot romba döntő szövetséges szőnyegbombázások. A város lakói abban reménykedtek, hogy épségben vészelhetik át a háború végéig hátralévő, ekkor már karnyújtásnyi közelségbe került néhány hónapot, de nem így történt. 1945. február 13-án a késő esti órákban Drezda lakói a brit királyi légierő 800 négymotoros nehézbombázójának egyre erősebbé váló fenyegető morajlására figyeltek fel. Néhány perccel később, amikor kinyílt a város légterébe érkezett repülőgépek bombakamrája, odalent - nem túlzás ezt írni - elszabadult a pokol.

„Szolgálatom első napjától az utolsóig parancsokat teljesítettem"
(Sir Arthur Harris légi főmarsall, a RAF bombázóparancsnokságának feje)

Egészen 1945 februárjáig elkerülték a pusztító szőnyegbombázások

A Brit Királyi Légierő (Royal Air Force, RAF) bombázóparancsnoksága, a Bomber Command, Arthur Harris légi főmarsall kezdeményezésére már 1943 nyarán hozzálátott az úgynevezett területbombázási doktrína (Area Bombing Directive) gyakorlati alkalmazásához.

Brit Lancester Mk. II. négymotoros nehézbombázó éjszakai bevetésenForrás: Wallpaper WW2

Harrist, aki fanatikusan hitt abban, hogy az ellenség ellenállóerejét a civil célpontok ellen végrehajtott tömeges szőnyegbombázásokkal lehet a leggyorsabban megtörni,

kíméletlen taktikája miatt már a kortársai is a cseppet sem hízelgő „Butcher", azaz „Mészáros" néven emlegették.

 

A brit királyi légierő bombázóerőinek parancsnoka, Sir Arthur Harris légi főmarsallForrás: Tumbral

Harris először a Hamburg ellen 1943 júliusában végrehajtott nagyszabású szőnyegbombázás eredményével látta igazoltnak elmélete helyességét.

Brit Lancester négymotoros nehézbombázó Hamburg felettForrás: History.net

Az ezer négymotoros bombázó bevetésével végrehajtott támadás a nagy észak-német kikötőváros épületeinek

csaknem a felét elpusztította,

a városra dobott foszforbombák nyomán pedig mintegy 200 kilométer hosszúságú utcai tűzfolyosó keletkezett. A Hamburg elleni támadásban összesen 277 ezer lakás égett porig.

Akik túlélték a hamburgi poklotForrás: Bundesarchiv

A hamburgi akció csekély gépvesztesége és a minden képzeletet felülmúló pusztítás arra indította Harrist,

hogy megszervezze azt az 1943 nyarán elindított és egészen a Harmadik Birodalom összeomlásáig tartó folyamatos bombázóhadjáratot, ami másfél év alatt szó szerint romba döntötte a náci Németországot.

A második világháború egyik legeredményesebb hadászati bombázó típusa brit Avro Lancester volt. A négy Rolls-Royce Merlin tizenkét hengeres motorral felszerelt gép 8 163 kilogramm bombát volt képes célba juttatni, legfeljebb 4 600 kilométeres távolságra. 1943-tól ez a típus alkotta a gerincét a Németország elleni brit éjszakai bombázó hadjáratnak, amely szinte megszakítás nélkül egészen a Harmadik Birodalom összeomlásáig, 1945 áprilisáig tartottForrás: Origo

1945 elején már alig akadt olyan jelentősebb német város, amelyet ne ért volna pusztító szövetséges bombatámadás. E kevés város egyike volt az Elba menti Drezda.

Drezda halálos ítéletét Churchill írta alá Jaltában

Harris 1945 januárjában szemelte ki  célpontként az addig teljes épségben megmaradt és történelmi műemlékekben bővelkedő kelet-német várost. 1944 végétől ez a város lett a Vörös Hadsereg elől Poroszországból menekülő civilek egyik legfontosabb befogadó illetve tranzitállomása.

Drezda nem rendelkezett semmilyen számottevő hadiiparral.

 

Harris 1945 januárjában határozta el Drezda elpusztításátForrás: Wikimedia Commons

A város határában feküdt a Luftwaffe, a német légierő egyik légi bázisa, de 1945 januárjában kivonták az ott állomásozó katonaságot.

Noha Drezda környékét korábban már érték szövetséges bombatámadások, - elsősorban a közelben fekvő freitali olajipari komplexum, illetve a freidrichstadti vasúti csomópont miatt-, ám a város történelmi magját egészen 1945 februárjáig  elkerülte az angolszász szövetségesek bombázóoffenzívája.

Boeing B-17-es repülőerődök Németország feletti bevetésenForrás: U.S. Army Air Force Photo

Amikor Sir Arthur Harris a Bomber Command törzse elé terjesztette Drezda elpusztításának tervét,  többen, köztük a bombázóparancsnokság helyettese,

Sir Robert Sundbay légi almarsall is határozottan ellenezte az akciót,

amit morálisan elfogadhatatlannak tartottak az Elba parti városban tartózkodó civilek hatalmas tömege miatt .

Sir Robert Sundbay légi almarsall, a Bomber Command helyettes parancsnoka határozottan ellenezte Harris tervétForrás: Wikimedia Commons

Harris, aki a fejébe vette, hogy elpusztítja Drezdát, a tiltakozások ellenére sem állt el  tervétől, amelyhez a legfelsőbb helyről, Winston Churchilltől, a brit háborús kabinet fejétől kért jóváhagyást.

Harris a jaltai konferencián tartózkodó brit miniszterelnöknek elküldött táviratában részletesen felvázolta a Drezda elleni támadás tervét, megemlítve a Bomber Command törzsének ellenvetéseit is.

Churchill Roosevelt amerikai elnök és Sztálin társaságában az 1945. februári jaltai konferenciánForrás: AFP

Churchill mindenfajta skrupulus nélkül jóváhagyta a tervet,

és arra utasította Harrist, hogy az első adandó alkalommal hajtsa végre Drezda bombázását.

Churchill e heves vitákat kiváltó döntésében az is szerepet játszhatott, hogy a szövetséges nagyhatalmak képviselői pont a február 4-én elkezdődött jaltai konferencián állapodtak meg arról, hogy az 1943-ban Németország ellen elindított bombázóoffenzívát egészen a feltétel nélküli megadásig folytatni kell.

Churchill írta alá Drezda halálos ítéletétForrás: Wikimedia Commons

Drezda halálos ítéletét így tulajdonképpen Winston Churchill írta alá Jaltában.

Ezrek haltak meg az utcákon tomboló tűzviharban

A kelet-porosz területek kiürítését végrehajtó Cerberus-műveletnek köszönhetően Drezda 640 ezer fős lakossága 1945 februárjára a duplájára növekedett.

A Drezdába érkezett menekültek túlnyomó többségét a külvárosokban felállított táborokban szállásolták el, ahonnan vasúton szállították tovább őket az ország belsejébe.

Drezda történelmi városközpontjának látképe az Elbával, egy 1890-ből származó képeslaponForrás: Wikimedia Commons

1945. február 13-án este nem sokkal fél tíz után városszerte megszólaltak a légvédelmi szirénák.

Ez azonban nem okozott különösebb pánikot a lakosság körében, mert a drezdai légteret érintő berepülések miatt hosszú ideje mindennaposak voltak a légiriadók. Ekkor még senki sem sejthette, hogy hamarosan apokaliptikus borzalmak szakadnak a városra.

Egy Lancester bombavetés közbenForrás: WW2

Az első támadóhullám, a város fölé érkező 800 négymotoros Lancaster és Halifax nehézbombázóból álló brit kötelék 22 óra 9 perc és 0 óra 55 perc között

400 ezer gyújtó, valamint 4500 romboló bombát dobott az óvárosra, továbbá a belső kerületekre.

Az 1000 fokos hőmérsékleten elolthatatlanul égő foszforbombák hatására hatalmas tűzvihar tört ki a belvárosban.

Már az első hullám támadása romhalmazzá változtatta DrezdátForrás: Wikimedia Commons

Az elviselhetetlen hőség miatt a légvédelmi pincékből a tomboló tűzben álló utcákra kimenekülő emberek vagy megégtek, vagy pedig a forró gázoktól, illetve a tűz által a levegőből kivont oxigén hiánya miatt megfulladtak. Az utcákon rekedtek közül sokakat szabályosan elhamvasztott a pokoli tűzvihar.

Drezda látképe a szövetséges bombatámadás utánForrás: Bundesarchiv

A tomboló tűz vákuumként szippantotta be mindazokat, akik szerencsétlenségükre nem zárt helyiségben tartózkodtak.

Drezda apokaliptikusan lobogó tüzeit még 400 kilométeres távolságból is látni lehetett,

ami miatt a második hullám bombázógépei szinte navigáció nélkül repülhettek rá a céljukra.

Még a bombázógépek személyzete is érezte az odalent tomboló pokoli hőséget

A rettenetes éjszaka elmúltával azonban még korántsem fejeződtek be Drezda szörnyű megpróbáltatásai. Másnap, február 14-én délelőtt a 8. amerikai légi hadsereg 1350 négymotoros B-17 "Flying Fortress" és B-24 "Liberator" típusú bombázója repült be több hullámban a még mindig lángoló város fölé, hogy halálos terhét az agonizáló Drezdára zúdítsa.

Consolidated B-24 "Liberator" négymotoros amerikai nehézbombázó Németország felettForrás: U.S. Air Force Photo

Az amerikai gépekről ledobott gyújtóbombák ismét felélesztették a lángokat,

olyan pokoli hőséget okozva, hogy azt még a 6-7000 méter magasan szálló repülőerődök legénysége is megérezte.

A rettenetes drezdai pokoljárás csak február 15-én délelőtt, 311 amerikai repülőerőd bombázóakciójával ért véget.

Drezdai mementó. A bombázás után csak füstölgő romok maradtak Európa egyik legszebb barokk városábólForrás: Bundesarchiv

A három napig tartó hadműveletben az egykorú katonai dokumentumok szerint  összesen 3749 tonna bombát dobott az angol-amerikai légierőa városra,

amelyek 75 százaléka gyújtóbomba volt.

Máig nem tudni pontosan, hogy hányan vesztek oda a rettenetes drezdai tűzviharban. A pusztító gyújtóbomba támadások nyomán a város belső kerületei és az infrastruktúra teljesen megsemmisült.

A tragikus és máig lezáratlan drezdai számháború

A meghaltak hatalmas tömegét a járványveszély megelőzése érdekében a bombázás utáni napokban vasúti sínekből sebtében felépített máglyákon égették el. A halottak számáról szélsőségesen eltérő számok keringenek 20 ezertől egészen 600 ezerig.

Halomba hordták a holttesteket, majd a járványveszély miatt elhamvasztották őketForrás: Wikimedia Commons

A korabeli német források 300 ezer főre becsülték a drezdai bombázás áldozatainak számát. Konrad Adenauer, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja 1955-ben 250 ezer főről nyilatkozott, míg a Nemzetközi Vöröskereszt adatai szerint 275 ezren vesztek oda a drezdai tűzviharban.

A lent tomboló tűzvész perzselő hőjét a 6-7000 méter magasban szálló bombázók legénysége is érezteForrás: Anthony Toby

A Drezdai Történész Bizottság 2010-ben közzétett tanulmánya szerint az angolszász terrorbombázás a fenti adatokkal szemben „csak" 15-20 ezer áldozatot követelhetett, ami a menekültekkel túlzsúfolt város akkori lélekszámához képest erősen alábecsült számadatnak látszik.

Sok emberrel a forró és mérgező gázok végeztekForrás: WW2

Ehhez hasonló számokat találunk  az 1945 márciusában elkészített összesített brit jelentésben. Ezt a dokumentumot azonban soha sem vetették kritikai összehasonlítás alá, és a jelentés csak az azonosított áldozatok számát rögzíti.

A háború után Drezda kínos üggyé vált AngliábanForrás: Bundesarchiv

A háború után Drezda kínos üggyé vált, amiről inkább mélyen hallgattak az érintett brit hatóságok. A történészek egy része  azonban biztos benne, hogy a halálos áldozatok száma meghaladta a 200 ezer főt.

Borzalom eredmény és következmények nélkül

Drezda tragédiájáról kijelenthető, hogy a hadászatilag értelmetlen és civil tízezrek halálát okozó bombatámadás az angolszász szövetségesek egyik legcsúnyább második világháborús szégyenfoltja. Mivel a város nem rendelkezett semmilyen számottevő hadiipari vagy katonai létesítménnyel, 

Drezda lebombázása mindenféle hadászati okszerűséget nélkülözött.

 

Drezda bombázásának nem volt semmilyen értékelhető hadászati céljaForrás: U.S. Air Force Photo

Mindez annak a fényében látszik különösen igaznak, hogy a pusztítás elsősorban a műemlék belvárost érintette.

Éppen ezért  kijelenthető, hogy a Drezdát elpusztító bombázóművelet nem Hitler és a nácik, hanem a drezdai illetve a városba menekült civil polgárok tragédiája volt.

Harris ( a kép jobb oldalán) magas rangú repülős tisztek társaságában. A tömeges szőnyegbombázások sem törték meg a németek ellenállásátForrás: Traces of War

A várost ért szőnyegbombázás

az iszonyatos pusztítás ellenére sem törte meg az utolsókat rúgó Harmadik Birodalom katonai ellenállását

csakúgy, ahogyan öt évvel korábban a német terrorbombázások sem voltak képesek Angliát térdre kényszeríteni.

Vannak, akik Churchill felelősségét is felvetik Drezda elpusztításábanForrás: Origo

A totális háború ideológiájának általánossá válása és a minden korábbinál pusztítóbb haditechnika

soha nem tette ki akkora tömegben a civil lakosságot a hadseregek pusztításainak,

mint a második világháború éveiben. Egyes értékelések szerint a drezdai bombázás egyértelműen hadijogot sértő terrortámadás, háborús bűncselekmény volt.

Harris (a kép bal szélén) RAF pilóták közöttForrás: Historic Pictures Archive

2013-ban került elő az a 36 évvel korábbi, publikálatlan  interjú, amit a drezdai bombázóakció legfőbb felelősének tartott Sir Arthur Harris egykori légi főmarsallal készítettek. A Bomber Command volt parancsnoka ebben a kiadatlan interjúban Drezdáról szólva elmondta, hogy semmit sem bánt meg, és még ma is ( az interjú 1977-ben készült, a szerk.) a német város fölé küldené a bombázóit.

Sir Arthur Harris a háború után sem bánta meg Drezda lebombázásátForrás: Welt

Harris nyilatkozata szerint soha, egyetlen akciót sem rendelt el a felettesei jóváhagyása nélkül, sőt legtöbbször egyenesen „fentről" kapott parancsokat  konkrét akciókra. Drezda ügyében soha sem történt nyomozás és senki ellen nem emeltek vádat. Az Elba parti Firenze pusztulása így egy maradt a második világháború számtalan más, következmények nélküli borzalmának.

,