Nem lélegzik, mégis életben van a földönkívülinek látszó állat

2020.02.25. 12:21

A többsejtű állatok egyik alapvető jellemzője, hogy oxigént kell belélegezniük a túléléshez. Most sikerült felfedezni egy lényt, ami képtelen erre, mégse „bánkódik" miatta.

Egyelőre nem világos, hogy a különös, egyébként parazita életmódot folytató állat miként képes oxigénfelvétel nélkül kielégíteni energiaszükségleteit. A szakértők azt gyanítják, ebben gazdaállata, a lazac van segítségére.

Minden növénynek és állatnak oxigénre van szüksége ahhoz, hogy adenozin-trifoszfátot (röviden ATP-t) állítson elő. E vegyület a sejtek legfőbb energiaforrása, egy sejtszervecskében, a mitokondriumban termelődik. A mitokondriumok saját génállománnyal rendelkeznek, amikor azonban Dorothee Huchon, az izraeli Tel-Avivi Egyetem munkatársa a mitokondriális DNS-t kereste a medúzákkal rokon Henneguya salminicola nevű állatban, lyukra futott.

Először azt gyanította, biztosan fals eredményt kapott. A vizsgálat megismétlésekor DNS-hez kötődő, kéken fluoreszkáló festéket juttatott az állatba, ám ez sem jelzett DNS-t a sejtmagon kívül. Amikor ugyanezt a kísérletet egy rokon parazitán megismételte, kiválóan látszódott a mitokondriális örökítőanyag.

Habár a H. salminicola rendelkezik mitokondriumokhoz hasonló struktúrákkal, nem képes olyan enzimeket előállítani, amikkel az élőlény oxigén jelenlétében ATP-t tudna építeni. Ezek nem valódi mitokondriumok" – magyarázta Huchon a New Scientist magazinnak.

H. salminicola mikroszkóp alattForrás: Stephen Douglas Atkinson

Nem tudni, a H. salminicola miért vált képtelenné a légzésre, a kutatók szerint vélhetően életmódja indokolja ezt: köztes gazdája egy féregfaj lehet, ami oxigénszegény üledékben él. Ugyan a parazita emberre ártalmatlan, a lazacok testén csúnya fehér foltokat okoz, visszataszítóvá téve ezzel az árut.

2010-ben egy másik, mikroszkopikus méretű állatnál (Loricifera) feltételezték az oxigénfelvétel hiányát, azonban ezt a felfedezést genetikai vizsgálatokkal még nem erősítették meg.

Az eredmények a PNAS legújabb számában jelentek meg.