Miért halnak meg sokkal többen Olaszországban, mint Németországban a koronavírus miatt?

2020.03.12. 05:59

Egymásnak ellentmondó adatok jelentek meg arról, hogy mekkora a koronavírus által okozott fertőzés halálozási aránya. Kezdetben 1 százalék jelent meg a nemzetközi sajtóban, később 2,4 százalékról volt szó, jelenleg azonban a világátlag már 3,6 százalék. Ráadásul ennek a számítási módszertana erősen vitatható, a számítás jellegéből adódóan alulbecslés. Másrészt viszont sok enyhe esetről az orvosok nem is tudnak. Kínában, ahol a járvány lassan véget ér, a halálozási arány jelenleg 3,9 százalék. Olaszországban rohamosan nő, most már 6,7%, miközben Németországban mindössze 0,1 százalék, vagyis 1 ezrelék. Két ország is van, ahol már több mint 500 betegről tudnak, de senki nem halt meg (Norvégia és Dánia). De mi az oka az óriási különbségeknek, és mi az igazság?

A jelenlegi adatok szerint szinte az egész világon növekedni látszik a koronavírus-járvány halálozásának a mértéke. A szakemberek különböző statisztikai számításokkal próbálják megadni a betegség halálozási rátáját, de ez egy éppen zajló járványnál nagyon nehéz. Jó példa erre a 2003-as SARS-járvány, amivel sokszor hasonlították már össze az új koronavírus-járványt, mondván a mostaninak (a SARS is koronavírus volt) jóval alacsonyabb a halálozási aránya. Csakhogy, amikor a SARS még zajlott, a WHO mindössze 4 százalékra becsülte a végzetes esetek arányát, a végső szám viszont a járvány lecsengése után 9,6 százalék lett.

Pontos számot csak a járvány végén lehet tudni

A szakemberek hangsúlyozzák, hogy egy járvány pontos halálozási rátáját csak a járvány elmúltával lehet megmondani.

A járvány végéig nagyon óvatosan kell kezelni azt, hogy milyen számot adunk meg, mivel a betegség végkimenetele sok esetben ismeretlen - és ez különösen igaz a legsúlyosabb esetekre. 

Ma a koronavírus halálozási rátáját az alapján kalkuláljuk, hogy hány ember halt meg eddig és hány embert diagnosztizáltak a vírussal. Ezzel azonban összevonjuk a betegség különböző fázisában lévő betegeket (egyesek még csak most fertőződtek meg, mások már a betegség vége felé járnak), s ez félrevezető eredményre vezet. 

A  COVID-19 fertőzés lezajlási ideje 2-8 hét a tünetek megjelenésétől a gyógyulásig vagy, tragikus esetben, a halálos végkifejletig. Márpedig az a számítási módszer, amit most alkalmaznak világszerte, csak akkor lenne helyes, ha biztosra vehetnénk, hogy minden fertőzött, aki ebben a pillanatban életben van, fel is gyógyul a betegségből.

Forrás: AFP/Str


Hogy ez miért félrevezető, elég, ha megnézzük a jelenleg alacsony halálozási arányt mutató Németország adatait (szerda éjfélkor).

Idáig 1966 beteget diagnosztizáltak, és 3-an haltak meg Németországban. Ez mindössze 0,15%, alig több, mint a szezonális influenzáé.  Csakhogy az 1966 betegből eddig mindössze 25 gyógyult meg, vagyis 28 eset zárult le, 1938-an még betegek - és nem tudjuk pontosan, milyen állapotban vannak. Ráadásul a betegek 86 százalékát az utolsó egy héten belül diagnosztizálták (1706 embert). Hogy ez ebben az esetben mennyire rövid idő hosszú távú következtetések levonására, azt jól mutatja, hogy az "egyes számú betegnek" tartott 38 éves olasz Mattia 20 napig volt lélegeztetőgépen, kritikus állapotban, mire túljutott az életveszélyen. 

Olaszországban március 2-án volt nagyjából annyi beteg, mint most Németországban, 2036. A meghaltak száma akkor 52 volt - vagyis akkor még csak 2,5%. Ez ugyan jóval magasabb, mint a németeké, de még messze alacsonyabb, mint a mostani olaszországi.

Ez pedig azt jelenti, hogy alábecsüljük a fertőzött lakosság halálozási rátáját.

De akkor hogyan számoljunk?

Az is előfordul, hogy a halálozási arány egy országon belül is durván különbözik. A WHO-China február 20-án közzétett adatai szerint például a járvány kitörési helyén, Vuhanban, a fertőzöttek 5,8 százaléka halt meg, míg az ország többi részén kevesebb mint 1 százalék. Nem világos, hogy mi okozza a különbséget.

Sokak szerint közelebb visz minket az igazsághoz, ha a lezárt eseteket vesszük alapul: tehát ha azokat nézzük, ahol a betegek vagy meggyógyultak, vagy meghaltak. 

Ez szerda éjfélkor 6,4 százalék volt világszerte (4615 a 71 671-ből). Ez majdnem megegyezik a jelenlegi olaszországi aránnyal.

De akkor egy-két hét múlva Németországban is annyi lesz a halálozási ráta, mint most Olaszországban? 

Reméljük, nem. Ugyanis ez is rossz módszertan. Hasonló okból, mint az előző: mivel a betegség lefolyása 2-8 hét, 

a járvány felfelé ívelő szakaszában ez a módszertan túlzó adatokat hoz. 

Egyszerűen azért, mert a jó állapotban lévő betegeknek sincs idejük még meggyógyulni. Itt az olasz adatokat érdemes nézni. 

Náluk 12 462 fertőzött van, 827-en haltak meg, 1045-en gyógyultak meg. 10 590-en még aktív betegek, közülük 1028-an vannak súlyos vagy kritikus állapotban. Ez azt jelenti, hogy a lezárt esetek között 44 százalék lenne a halálozási arány (1872 betegből 827-en meghaltak), ez azonban nyilvánvalóan túlzó, azért lehetséges, mert az esetek háromnegyedét itt is az utolsó héten diagnosztizálták. Ők pedig, ha valóban új betegek, egyszerűen még nem is gyógyulhattak meg, miközben a súlyosabb esetek közül már vannak, akik meghaltak.

Akkor mennyi a valós halálozási arány? 

Elvileg a két szám, 3,6 és 6,4 százalék között kell lennie valahol. De ez sem biztos. Egyáltalán nem tudjuk ugyanis, hogy az olasz vagy akár a kínai számok a valóságot mutatják-e.

A német Robert Koch Intézet szerint a járvány előrehaladtával az arányok mindegyik országban nőni fognak, vagyis a német adatok is megközelítik majd az olasz szintet. Jerome Salomon, a francia egészségügyi főigazgató viszont erre a kérdésre válaszolva udvariasan arra célzott, hogy az olaszoknál valószínűleg rengeteg enyhébb esetet nem is diagnosztizálnak - egyszerűen azért, mert túlságosan leterhelt az egészségügyi ellátórendszer. Ahogy fogalmazott, az olaszok a "súlyos esetekre koncentrálnak". Az eddig is ismert volt, hogy a betegség sok esetben nagyon enyhe tüneteteket okoz - vagy egyáltalán nem is okoz. Így az is lehet, hogy sokan el sem mennek a sürgősségire, ha nincsenek súlyos tüneteik - vagy egyszerűen nincs kapacitás a kórházakban, hogy foglalkozzanak velük.

Vagyis ebben a pillanatban csak azt tudjuk mondani: nem lehet megválaszolni, hogy mekkora a koronavírus-járvány halálozási aránya.  Statisztikailag az a valószínű, hogy a hivatalos szám emelkedni fog, különösen akkor, amikor a járvány már csillapodik. Ennek az az oka, hogy egyre kevesebb új eset lesz, viszont a végzetes kimenetelű fertőzések még a korábbi esetek közül kerülnek ki. Jó példa erre Kína, ahol március 10-én már csak 24 új beteget diagnosztizáltak, és 22-en haltak meg. Természetesen nem a legfrissebben diagnosztizáltak közül. Szerda éjfélkor még 4492-en voltak súlyos vagy kritikus állapotban Kínában.

A végső halálozási aránynak az emelkedése a 2003-ban pusztító rettegett SARS-CoV járvány esetében is megfigyelhető. A járvány korai szakaszában számított 3-5 százalékos ráta a járvány végi összesítéskor nagyjából 10 százalékra emelkedett.

Azonban, ha a járványnak vége, a számok akkor is csak azt tudják majd megmutatni, hogy a regisztrált betegek között mekkora a felgyógyultak és a meghaltak aránya. Azt, hogy mennyi a rejtve maradt beteg, aki azt hitte, hogy influenzás, és otthon kúrálta magát, vagy azt sem tudta, hogy beteg, nehéz lesz megmondani.

Egyes kutatók szerint pontosabb modellekre lenne szükség

A halálozási arányt jelenleg úgy számítják, hogy a meghaltak számát osztják a fertőzöttekével. A towardsdatascience.com szerzője, Charit Narayanan szerint ugyanakkor ez a módszer erősen pontatlan lehet, ennek oka pedig az úgynevezett késleltetett hatás.

Tegyük fel, hogy 100 megbetegedett ember állapotát követjük nyomon. Néhányan már pár nap alatt komolyan lebetegednek, mások hamar felépülnek, megint mások hosszú ideig ágyhoz lesznek kötve. Ha gyorsan előre ugranánk egy évet, tudnánk, hogy a kohorszvizsgálatban (egy adott kritériumnak megfelelő csoportot követő tanulmány) szereplő személyek közül ki halt meg és ki van még életben; legtöbbjük valószínűleg felépült volna, míg páran bizonyára belehaltak volna a fertőzésbe. Tehát a kezdeti fertőzöttek és a halottak számának összevetésével viszonylag pontos képet kaphatunk a vírus erejéről. Jelenleg ezt nem tudjuk megtenni, mert egy folyamatban lévő járványról van szó.

Emiatt a járvány kellős közepén jelenleg különböző kohorszaink vannak különböző stádiumokban; például ma megfertőződik több ezer ember, de ők nem halnak azonnal meg, viszont életüket veszthetik olyanok, akik egy korábbi kohorszban szerepelnek. Narayanan szerint, ha pontos képet akarunk kapni, akkor minden egyes kohorszt külön-külön kellene nyomon követni, ami hosszú ideig tart. A mostani modell csak abban az esetben használható hibamentesen, ha a járvány befejeződik. Tehát kiszámíthatjuk vele a 2003-as SARS-járvány halálozási arányát, a jelenleg is tomboló COVID-19-ét nem.

Narayanan szerint szükség lenne a jelenleg használt modell tökéletesítésére. Véleménye alapján az sem kizárt, hogy az utólagos vizsgálatok akár 6 százalékos mortalitási rátát is megállapíthatnak.

Az továbbra is igaz, hogy a fertőzés nagy többségben az idősekre, közülük is a súlyos betegekre veszélyes. 

Március 9-i statisztika szerint Olaszországban (addig 8342 esetet vizsgáltak), a betegek 57,5 százaléka volt 60 évesnél idősebb. Az addig közel 400 halálesetből mindössze egy volt 50 év alatti, további három hatvan évesnél fiatalabb.