Gyógyul az ózonréteg, és ez az időjárásra is hatással van

1982 óta nem volt olyan kicsi az ózonlyuk a déli-sark felett, mint 2019-ben
Vágólapra másolva!
Jelentős mértékben javult az Antarktisz feletti ózonréteg állapota, ami több aggasztó klimatikus változásnak véget vetett – derült ki a Nature magazinban megjelent kutatásból.
Vágólapra másolva!

Kezd beérni a montreáli jegyzőkönyv gyümölcse: az 1987-ben tető alá hozott megállapodás értelmében korlátozták az ózonréteg elvékonyodásáért felelős halogénezett szénhidrogének (CFC-k) kibocsátását. A döntés eredményeként az ózonréteg ismét vastagodni kezdett, 1982 óta nem volt olyan kicsi a déli-sark feletti ózonlyuk, mint 2019-ben. A folyamat megállított egy sor olyan változást, ami a légáramlatokat érintette.

Mi változott?

A futóáramlatok (ún. jetstreamek) a bolygó felső légkörében, nagy sebességgel áramló szelek, amelyek nagy hatással vannak a felszíni meteorológia alakulására. A futóáramlat általában több ezer kilométer hosszúságú, több száz kilométer szélességű, kilométeres vastagságú levegőréteg.

Az egyezmény megkötése előtt az alaposan lepusztult ózonréteg miatt a déli futóáramlatok még délebbre tolódtak, ez pedig befolyásolta a csapadékeloszlást, valamint az óceáni áramlatokat is. Például e jelenség miatt esett kevesebb eső Ausztrália déli partvidéki részein.

Egy évtizeddel a protokoll életbe lépése után azonban az eltolódás megállt, sőt, enyhén a visszájára fordult.

Azt, hogy ez természetes folyamatok eredménye-e, vagy pedig a gázok kibocsátásának visszafogásáé, különböző számítógépes szimulációkkal vizsgálták a kutatók. Mint kiderült,

a CFC-k korlátozására vezethető vissza a kedvező változás, ami többek között visszahozhatja az esőt a szomjazó ausztrál vidékekre is.

1982 óta nem volt olyan kicsi az ózonlyuk a déli-sark felett, mint 2019-ben Forrás: NASA

Miközben a déli-sark gyógyul, északon aggasztó folyamatok zajlanak

Habár a déli-sarkon a helyzet biztató, az északi-sarkon aggasztó jelenség zajlik, és a történelem során először jelent meg ózonlyuk az Arktisz felett. A jelenség részben természetes, légköri folyamatokra vezethető vissza, aminek hatását az ún. fluorklór-szénhidrogének (FCKW-k) erősítik. Az FCKW-k előállítása régóta tiltott, ám mivel 50-100 évig is megmaradnak az atmoszférában, az Északi-sarkvidéken még nem mutatkoznak a tilalom hatásának jelei.