A vírusok okozta félelmetes járványok és betegségek egyidősek az emberi civilizációval. Az élet mezsgyéjén álló parányi kórokozók létéről egészen a 19. század végéig nem is tudtak, és csak a 20. század nagy tudományos felfedezései adtak az ellenük való védekezéshez hatékony eszközöket az orvostudomány kezébe. Ennek köszönhető, hogy néhány olyan veszélyes vírust, ami ellen korábban nem volt védelem, napjainkra már legyőzött a tudomány.

Csak élő sejtekben képesek szaporodni

A vírusok olyan szubmikroszkópos (a hagyományos optikai mikroszkópokkal nem észlelhető) biológiai organizmusok, amelyek a baktériumokkal, valamint az egy- és többsejtű élőlényekkel szemben nem sejtes szerveződésűek.

Az összes vírus egyedi sajátossága, hogy csak és kizárólag parazitaként, vagyis az élőlények sejtjeibe bejutva képes szaporodni.

A vírusok olyan szubmikroszkópikus organizmusok, amelyek csak az élő sejtekbe bejutva tudnak szaporodniForrás: https://www.livescience.com/62883-herpes-viruses-alzheimers.html

A legelső vírust Dimitrij Ivanovszkij orosz botanikus és biológus fedezte fel 1892-ben, amikor a dohánymozaik növényi betegség eredetét kutatta.

Dimitrij Ivanovszkij orosz botanikus és biológus a vírusok felfedezőjeForrás: Wikimedia Commons/Новый энциклопедический словарь Брокгауза и Ефрона

Az orosz tudós által felfedezett és más vírushoz képest igen nagy dohánymozaik-vírus az egyetlen olyan vírusfaj, amely erős nagyítású optikai mikroszkóppal is látható.

A vírusok a sejteken kívül az életjelenséget nem mutató vírusrészecskeként, virion formában léteznek.

 

A dohánymozaik-vírus elektronmikroszkópos képeForrás: Wikimedia Commons/obacco Mosaic Virus (TMV)

A virion a genomból és egy fehérjeburokból épül fel, amelyet egyes vírusoknál, - mint például a jelenlegi világjárványt okozó SARS-CoV-2-vírusnál is - még egy külső lipidburok vesz körül. A legparányibb organizmusokkal a mikrobiológia egyik önálló és viszonylag új tudományága, a virológia foglalkozik.

A vírusok csak nagy teljesítményű elektronmikroszkópokkal tanulmányozhatókForrás: Utm

A tudomány eddig hozzávetőleg ötezer különböző vírust ismer,

de becslések szerint a számuk elérheti akár az egy-másfélmilliót is. A vírusok nagyon sok betegséget okozhatnak, amelyek közül számos rendkívül veszedelmesnek bizonyult a történelmi múltban és a jelenben is.

Ez volt az egyik legpusztítóbb vírus, mégis sikerült kiirtani

A fekete himlő volt minden idők egyik legfertőzőbb, tömeges járványokat okozó megbetegedése a pestis mellett. Az ókortól egészen a 20. század második harmadáig szedte az áldozatait;

csak a 18. században és egyedül Európában több mint 60 millió emberrel végzett a becslések szerint.

A himlős megbetegedéseket a kizárólag emberről emberre terjedő Poxvirus variolae vírus okozta, ami főként cseppfertőzéssel és a megfertőződött ember bőrének az érintésével terjedt.

Fekete himlő vírusának  illusztrációjaForrás: Science Photo Library/NOBEASTSOFIERCE/SCIENCE PHOTO LIBRARY/Nobeastsofierce/Science Photo Li

Amikor 1520 körül a spanyol hódítók behurcolták a mai Peru területére a kórokozót, egyes becslések szerint az őslakosok 80-90 százalékát irtotta ki a halálos kór, ami nagyban hozzájárult az Inka Birodalom bukásához.

Az Inka Birodalom bukásában is szerepet játszhatott a fekete himlőForrás: JVS Group

A rendkívül ragályos betegség tünetei magas lázzal, fejfájással, szédüléssel és levertséggel kezdődtek, majd a láz lecsillapodása után az egész testfelületen kiütések jelentek meg, amelyek később felhólyagosodtak és elgennyesedtek.

A himlőnek nagyon magas volt a mortalitása.

Aki felépült a himlőfertőzésből, élete végéig magán viselte a hegeket, sokan pedig megvakultak a gyakori szövődményként fellépő szaruhártya-gyulladástól.

Kölcsey Ferenc is himlőfertőzéstől vakult meg a jobb szeméreForrás: Wikimedia Commons/Anton Einsle

( A Himnusz szerzője, Kölcsey Ferenc is a himlőtől vakult meg a fél szemére.)

A himlő elleni védekezés módszerét Edward Jenner brit orvos fedezte fel 1796-ban.

Jenner ugyanis rájött, hogy ha a tehénhimlő sokkal gyengébb kórokozójával mesterségesen megfertőz valakit, akkor az illető védetté válik a fekete himlő-fertőzéssel szemben is.

Edward Jenner brit orvos, a himlő elleni vakcina felfedezőjeForrás: Wikimedia Commons/National Portrait Gallery London

Edward Jenner nevéhez fűződik a mesterséges immunizáció és az első védőoltás.

Ennek ellenére, még 1967-ben is mintegy tízmillió ember fertőződött meg világszerte himlőben, ezért a WHO az azt követő évben általános kampányt indított a fekete himlő visszaszorítására.

A tudomány már számos vírust legyőzött, így a fekete himlő kórokozóját is (a kép illusztráció)Forrás: Wikimedia Commons/James Gathany Content Providers

Az Egészségügyi Világszervezet 1980-ban tett bejelentése szerint a fekete himlőt sikerült az egész földkerekségről kiirtani, a globális vakcinakampánynak köszönhetően.

Sokáig egyet jelentett a halálos ítélettel

Az egyik legveszedelmesebb vírusfertőzés, a veszettség egészen a 19. század végéig a megfertőződöttek számára egyértelmű volt a halálos ítélettel. Az agy- és gerincvelő-gyulladást okozó betegség kórokozója, a Rabies lyssa úgynevezett zoonotikus vírus, amely állatról terjed az emberre.

A fertőzést leggyakrabban a veszett állat harapása okozza,

a vírus a sérült bőrfelületen át az állat nyálával jut be az ember szervezetébe.

Veszettségvírusok tömege és Negri-testek egy sejtbenForrás: Wikimedia Commons/Centers for Disease Control and Prevention's Public Health Image Library

(Ritkábban ugyan, de előfordulnak transzplantációs fertőzések is.) A lappangási időt a harapás helye (a központi idegrendszertől való távolsága), valamint a harapással érintett testrész idegekkel való ellátottsága befolyásolja,

ugyanis a veszettség vírusa az idegpályákon terjed, hozzávetőleg 3 mm/órás sebességgel.

Embereknél általában 18 és 60 nap közé esik a veszettség  lappangási ideje. A Rabies lyssa eredeti gazdaállatai a denevérek, amelyek legnagyobb része immunis a vírussal szemben.

A Rabies lyssa eredeti gazdaálltai a denevérekForrás: https://www.smithsonianmag.com/smithsonian-institution/what-vampire-bat-teach-economics-friendship-180963492/

A veszettség terjesztésében több állatfaj is szerepet játszik, a vakcinalizáció előtt Európában a leggyakrabban kutya és macska, illetve a vadon élő állatok közül a vörös róka harapása okozta a legtöbb fertőzést, de szarvasmarháról és sertésről is átkerülhet a kórokozó.

Veszett kutya. Napjainkra a kötelező védőoltások miatt gyakorlatilag eltűnt a háziállatokból a veszettséget okozó vírusForrás: Wikimedia Commons/Centers for Disease Control and Prevention's Public Health Image

A fertőzött embereknél többnyire a 20. és a 40. nap között jelennek meg a központi idegrendszeri tünetek, amelyek közül először a levertség, a lehangoltság, az izgatottság és az étvágytalanság jelentkezik,

amit az úgynevezett dühöngő szakasz követ,

gyakori lélegzetelakadással és nyelési görcsökkel, valamint magas lázzal együtt. A végső, harmadik fázisban megszűnik az izgatottság, elmúlnak a görcsök, és javul a nyelés, majd lebénulnak a végtagok, a páciens elveszíti az eszméletét, és beáll a halál.

1959-ben készült fotó egy veszettségben szenvedő betegen jelentkező görcsrohamrólForrás: Wikimedia Commons/Centers for Disease Control and Prevention's Public Health Image

Az első veszettség elleni védőoltást Louis Pasteur francia mikrobiológus és kémikus fejlesztette ki 1885-ben.

A háziállatok kötelező oltása, illetve a potenciálisan veszélyeztetett csoportok (vadászok, állatorvosok, állatgondozók, barlangászok stb.) időszakos preventív oltása miatt napjainkra a veszettség jelentősen visszaszorult.

Louis Pasteur francia mikrobiológusForrás: Wikimedia Commons/Paul Nadar

A veszettség ma már jól kezelhető,

mert még az idegrendszeri tünetek kialakulása előtt az úgynevezett poszt-expozíciós sorozatoltással meggátolható a betegség kifejlődése. Az idegrendszeri tünetek kialakulása után azonban már intenzív ellátás szükséges, a Milwaukee-protokoll (mesterséges kómában tartás) segítségével.

Tömeges pánikot okozott az 1950-es években

A járványos gyermekbénulás, vagy Heine-Medin-kór a 20. század elejétől kezdett el egyre szélesebb körben fertőzni,

és főleg az 1950-es években aggasztó mértékben, robbanásszerűen terjedt.

Az Egyesült Államokban 1952-ben tört ki az ország történetének legnagyobb fertőző gyermekbénulás-járványa.

A fertőző gyermekbénulást okozó polio-enterovírus grafikájaForrás: News Medical/Katryna Kon

Rövid idő alatt 57 ezer esetet azonosítottak, és a járvány háromezer halálos áldozatot követelt. A súlyos betegséget a polio enterovírus okozza, ami elsődlegesen a központi idegrendszert támadja meg. Ennek következtében alakul ki az a többlépcsős komplex bénulási folyamat,

ami az esetek egy részében életre szóló tartós bénulást okoz.

Mivel az 1950-es években kirobbant járványszerű fertőzéssorozat elsősorban a gyermekkorúakat érintette, érzelmi okokból egyre fokozottabb nyomás nehezedett a fertőzés ellenszerén dolgozó orvosokra és gyógyszerkutatókra.

Egy fertőző gyermekbénuláson átesett kislány, jól látható végtagtorzulássalForrás: Wikimedia Commons/Centers for Disease Control and Prevention's Public Health Image

Ennek eredményeként 1955 nyarára Jonas Edward Salk vezetésével rohamtempóban kifejlesztettek egy vakcinát,

amit elkezdtek tömegesen beadni. Miután a beoltottak körében később egyre több bénulás lépett fel, a váratlan komplikációk miatt 1956 májusában leállították a Salk-féle vakcina forgalmazását.

Dr. Jonas Edward Salk 1955-ben kifejlesztett vakcinája súlyos komplikációkat okozottForrás: Wikimedia Commons/SAS Scandinavian Airlines

A poliovírust azonosító Albert Bruce Sabin, lengyel származású amerikai orvos 1957-re sikeresen létrehozott egy élő, de legyengített vírust, amit szájon át lehetett beadni, és amely a bélfalon tartósan megakadályozta a polio-vírus szaporodását.

Dr. Albert Bruce SabinForrás: Wikimedia Commons

Eleinte sokan ellenezték Sabin egyébként rendkívül hatásos és melléktünetek nélküli módszerét,

mert rettegtek attól, hogy élő vírust juttassanak a szervezetükbe.

Végül az Egyesült Államokban 1960-tól engedélyezték a Sabin-csepp tömeges alkalmazását azt követően, hogy Kubában és a Szovjetunióban már eredményesnek bizonyult a vakcina.

Járványos gyermekbénuláson átesett gyermekek mozgásrehabilitációja 1963-banForrás: Wikimedia Commons//Centers for Disease Control and Prevention's Public Health Image

Az 1950-es években Magyarországot is elérte a járványos gyermekbénulás, 1954-ben, 1957-ben és 1959-ben alakult ki súlyosabb járvány.

A járvány csúcspontján 1957-ben 2334 bénulás történt, amely 143 esetben végződött halállal. A vakcinának köszönhetően napjainkra teljesen visszaszorult ez a súlyos és veszélyes betegség.