Százötven éve, 1870. április 22-én született Vlagyimir Iljics Uljanov, később felvett mozgalmi nevén Lenin, az orosz kommunista párt alapítója, és az 1917. októberi bolsevik hatalomátvétel irányítója, a Szovjetunió, a múlt század első totalitárius államának megalapítója, valamint a róla elnevezett marxista gyökerű ideológia, a milliók életét követelő diktatórikus államrendet megalapozó leninizmus szellemi atyja.

A németek úgy szállították Lenint egy lezárt vasúti kocsiban Oroszországba, mint egy bacilust"
(Sir Winston Churchill)

Fiatalon vált a forradalmi felforgató eszmék hívévé

Vlagyimir Iljics Uljanov Szimbirszkben (ma: Uljanovszk) egy jómódú középosztálybeli orosz család sarjaként született 1870. április 22-én. Apja a cárhoz feltétlenül hű hivatalnok nemesi címmel rendelkezett, anyai ágon pedig német, svéd, kalmük és zsidó vér is csörgedezett Lenin ereiben. Rendkívül jó felfogóképességével és intelligenciájával már diákkorában kitűnt a társai közül.

Az Uljanov-család 1879-benForrás: Wikimedia Commons/http://www.marxists.org/archive/lenin/photo/family/009.htm

A radikális nézetekre fogékony Lenin testvérei közül többen is részt vettek a cári rendszer elleni forradalmi mozgalmakban,

az egyik bátyját, Alekszandrt 1887-ben a cár, III. Sándor meggyilkolására szőtt összeesküvés miatt halálra ítélték, és kivégezték.

Lenin ugyanebben az évben kezdte el a kazanyi egyetemen jogi tanulmányait, ahonnan illegális szervezkedés miatt négy hónap múlva kicsapták.

Alekszandr Uljanov, Lenin bátyja, akit a cár elleni merényletkísérlet miatt kivégeztekForrás: Wikimedia Commons/Российский государственный архив социально-политической истории

A Marx és Csernisevszkij műveit tanulmányozó, egyre radikálisabb gondolkodású ifjú Uljanov magántanulóként tett ügyvédi vizsgát 1891-ben. Ügyvédként csak rövid ideig praktizált Szamarában, majd 1893-tól a cári Oroszország fővárosában, Szentpéterváron, ahol idejének nagy részét azonban már nem a jogászi munkának, hanem az 1890-től szárnyait bontogató orosz szocialista mozgalomnak szentelte.

A fiatal Leninről 1887-ben készült fotóForrás: Wikimedia Commons

Lenin politikai gondolkodására nagy hatást gyakoroltak Plehanov nézetei, aki azt vallotta, hogy a feudalizmusból a „gyenge" kapitalizmusba átlépett Oroszországban csak forradalom tudja megdönteni az elnyomó rendszert. Szentpéterváron, az általa szervezett politikai vitakörben ismerkedett meg Nagyezsda Krupszkajával,a későbbi feleségével.

Lenin felesége, Nagyezsda KrupszkajaForrás: Wikimedia Commons/Lenin: A Biography

Radikális, rendszerellenes nézetei miatt felforgató tevékenység vádjával 1895-ben letartóztatták,

és 1897-ben három évre Szibériába száműzték:

Lenin ekkortól kezdte a hivatásos forradalmárok életét élni. Szibériai száműzetése idején, 1898-ban vette feleségül Krupszkaját. A Lenin mozgalmi nevet 1901-től kezdte el használni, ami egyébéként a szibériai Léna folyóra utaló név volt.

 Önnállósulnak a lázadozó bolsevikok

Száműzetésének letelte után, 1900-ban emigrált Oroszországból, és a következő másfél évtized nagy részét Nyugat-Európában, rövid ideig az Osztrák-Magyar Monarchia fővárosában Bécsben, majd a császári Németországban töltötte. Münchenben részt vett az Iszkra című marxista lap megalapításában.

Lenin a szibériai száműzetése idejénForrás: Wikimedia Commons

Az 1903-ban megjelent "Mi a teendő" című írásában fejtette ki először azt a tézisét, hogy az oroszországi proletariátus nem eléggé öntudatos,

ezért a munkáshatalmat  a hivatalos forradalmároknak kell kívülről megteremteniük,

pártjukat pedig a demokratikus centralizmusnak, az abszolút pártfegyelemnek kell alávetni.

Lenin az október bolsevik forradalom győzelme után Moszkvában, a Vörös-téren a feleségével, Krupszkajával együttForrás: Wikimedia Commons/Pyotr Novitsky

A Lenin radikális nézeteit vallók alkották a nevében többségit jelentő bolsevik frakciót az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártban.

A radikális szárny - amelynek Lenin volt a hangadója - valamint a párton belüli centristák között fennálló egyre áthidalhatatlanabb ellentétek végül szakításhoz vezettek, ami 1912-ben az önálló bolsevik párt létrehozásával intézményesült.

A német titkosszolgálat csempészte haza, zavarkeltés céljából

Az 1905-ös orosz forradalom idején Lenin hazatért az emigrációból, de a forradalmi megmozdulás leverése után ismét távozni kényszerült az országból. Az 1914. július 28-án kitört első világháború éveit legnagyobb részt a semleges Svájcban töltötte.

Gavrilo Princip (jobbról második) letartóztatása, szarajevói merényletForrás: AFP

Lenin a „nagy háborút" imperialista küzdelemként bélyegezte meg,

és azt hangoztatta, hogy a nemzetek közti hadakozást az osztályok közti harccá kell változtatni az egész világon.

Az első világháború mocsarába süllyedt Oroszországban 1917 elején a cári rendszerrel szemben kibontakozó általános társadalmi elégedetlenség forradalmi helyzetet teremtett. II. Miklós, „minden oroszok cárja" február 24-én lemondott a trónról, és a hatalmat Alekszandr Kerenszkij Ideiglenes Kormánya vette át Péterváron.

II. Miklós cár és családjaForrás: Wikimedia Commons/Boasson and Eggler

A békére vágyó munkások valamint a katonák az ideiglenes kormányt támogató politikai testületeket, úgynevezett szovjeteket (tanácsokat) hoztak létre. A forradalom hírére Lenin is hazakészült Oroszországba,

amit a német császári titkosszolgálat  teljes mellszélességgel támogatott.

Még a svájci emigráció idején egy szocialista érzelmű milliomos, Alexandr Helfand vetette fel a koppenhágai német nagykövetnek Lenin Oroszországba csempészésének gondolatát, belső zavarkeltés céljából.

II. Vilmos császár a tábornokaival. A császár jóváhagyta Lenin Oroszországba csempészésének titkos tervétForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Így született meg Lenin valamint az emigráns bolsevik vezetők Oroszországba csempészésének terve. A tervvel II. Vilmos császár és Paul von Hindenburg tábornagy is egyetértett, mert Németország számára

az Egyesült Államok hadbelépése után életfontosságúvá vált Oroszországnak a háborúból való kiütése,

amihez a bolsevik rendzavarók ideális eszköznek látszottak. Lenin így a császári titkosszolgálat műveleti akciójának eredményeként 1917 áprilisában tért vissza Oroszországba.

Az államcsíny és a diktatórikus rendszer ideológiai alapvetése: a leninizmus

Lenin nem sokat tétlenkedett a visszaérkezése után, és azonnal hozzáfogott Kerenszkij Ideiglenes Kormányának megbuktatásához. Pártjával elfogadtatta az  áprilisi téziseit,

mely szerint minden támogatást meg kell vonni a kormánytól,

meg kell teremteni a bolsevik többséget a szovjetekben, és a bolsevik pártnak magához kell ragadnia a hatalmat.

Kerenszkij, az Ideiglenes Kormány fejeForrás: Wikimedia Commons

A tömegek megnyerésére a bolsevik párt földosztást, illetve a háború befejezését és békekötést ígért.

A Kerenszkij-kormány erélyesen fellépett az ellene izgató bolsevikokkal szemben, Lenin ezért ismét  illegalitásba vonult,

és Finnországba menekült. Ekkor írta meg a leninizmus alaptételeit magába foglaló "Állam és forradalom" című művét  amelyben azt fejtegette, hogy erőszakkal szét kell zúzni  az államot, és be kell vezetni a proletárdiktatúrát.

Ülésezik a petrográdi szovjetForrás: Wikimedia Commons

Lenin úgy vélte, hogy az állam idővel elhal, amelynek helyén létre jön a minden kényszertől mentes osztálynélküli társadalom. Lenin az oroszországi viszonyokból kiindulva viszont

megkérdőjelezte Marxnak azt a tételét,

amely szerint a legfejlettebb kapitalista rendszerekből fog kifejlődni spontán történelmi szükségszerűségként a kommunizmus. Annak ellenére, hogy a proletariátus kizárólagos hatalmát és az osztálynélküli társadalom ideáját hirdette, Lenin valójában elitista nézeteket vallott.  

Lenin teremtette meg a róla elnevezett ideológiát, amely a totális állam alapjait dolgozta kiForrás: Wikimedia Commons/Isaak Brodsky

Felfogása szerint ugyanis a kommunista rendszert egyedül az ideológiailag elkötelezett értelmiség, illetve az általa vezetett kommunista párt valósíthatja meg,

mivel a munkások "nem elég képzettek és intelligensek" saját érdekeik felismeréséhez, és érvényesítéséhez.  

 

A marxizmus Karl Marx és Friedrich Engels szerves egységet alkotó tanainak összessége. Lenin  sok mindent átvett, és több mindent elvetett Marx tanaibólForrás: Getty Images/Roger Viollet Collection

A „leggyengébb láncszem" lenini tézisén alapult az a Marxéval szemben álló alapvetése,mely szerint a kommunizmus a világforradalom bekövetkezése nélkül is győzedelmeskedhet az olyan kevésbé fejlett kapitalista rendszerekben, mint amilyen a cári Oroszország  volt. Lenin ezekkel a gondolataival teremtette meg az ideológiai alapvetést az erőszakos államcsínyhez.

Sikeres bolsevik államcsíny Péterváron

Lenin számára nem csak megengedett, hanem egyenesen kívánatos hatalomtechnikai metódus volt az erőszakos rendszerváltás, valamint a „világjobbító" kommunista hatalom fenntartásának diktatórikus eszközökkel történő biztosítása.

Lenin  és harcostársai immár a bolsevik többségű szovjetekre támaszkodva szervezték meg 1917.október 25-én (a Gergely-naptár szerint november 7-én) a kormányt megdöntő fegyveres felkelést, a hatalomátvétel céljából.

katonák tüntetnek Péterváron a bolsevik forradalom előttForrás: Wikimedia Commons/http://socialist.memo.ru/anniv/y07/february_1917.html

A későbbi apologetikus marxista-leninista történetírás által ábrázoltakkal szemben, a bolsevik puccs nyitányának tekinthető akció,

a Téli-palota elfoglalása egyáltalán nem az a véres és öldöklően heroikus küzdelem volt,

mint amit Szergej Eizenstein propagandisztikus filmje is bemutatott.

Az októberi forradalom után Lenin lett a Népbiztosok Tanácsának elnökeForrás: Ria/Novosti Archive

A szétszaladt Kerenszkij-kormány tagjai közül alig páran lézengtek a palotában, amikor a felfegyverzett bolsevisták egy csoportja, Trockij vezetésével egyszerűen besétált az épületbe, és megszállta azt.

Leon (Lev) Davidovics TrockijForrás: AFP/Roger-Viollet/Albert Harlingue

A Téli-palota „ostromának" idején Lenin nem is tartózkodott Péterváron.

Miután Kerenszkij elmenekült, a központi hatalom a bolsevisták ölébe hullott,

és a bolsevik többségű szovjetek jóváhagyták a békéről valamint a földről szóló dekrétumokat, Lenint pedig megválasztották a Népbiztosok Tanácsa elnökének (kormányfőnek). Noha az ezt követően megrendezett választáson a bolsevikok csak 25 százalékot kaptak, kormányuk nem mondott le, hanem válaszul szétzavarta az Alkotmányozó Nemzetgyűlést.

Kiépül a forradalmi terror rendszere, a totalitárius pártállam

Az antant nem ismerte el az új puccsista kormányt, ezért Lenin rászánta magát, hogy – amint a németek remélték - 1918 márciusában megalázó feltételekkel  békét kössön Breszt-Litovszkban a császári Németországgal.

A breszt-litovszki békekötésForrás: Wikimedia Commons

A bolsevik hatalomátvétel után kirobbant és csaknem három évig elhúzódó polgárháborúban a kíméletlen forradalmi terrort bevezető bolsevik kormány,valamint az újonnan megszervezett és Lev Trockij parancsnoksága alatt álló Vörös Hadsereg 1920-ra felülkerekedett az antant tevőleges támogatását élvező fehéreknek a monarchistáktól a demokratikus szocialistákig terjedő koalícióján.

Lenin és Trockij a Vörös Hadsereg katonái közöttForrás: Wikimedia Commons/Leon Leonidov

Lenin a birodalom nem orosz népeit az önrendelkezés, a muzsikokat (szegényparasztokat) pedig a földosztás meghirdetésével állította maga mellé. Lenin teljes érzéketlenséget tanúsított a honfitársai szenvedései iránt,

s minden ellenzéki vagy annak vélt megmozdulást kíméletlenül, százezrek halált okozva vaskézzel tört le.

Mire a bolsevikok a véres polgárháborúban kivívták a teljes győzelmet, addigra az ország már romokban hevert.

Lenin érzéketlen volt a honfitársai szenvedése irántForrás: Wikimedia Commons

Lenin ekkor azonban bebizonyította, hogy legalább annyira pragmatikus, mint amilyen könyörtelen. A hadikommunizmus szigorúan központosított rendszerét az új gazdasági politika váltotta fel, ami lehetővé tette ismét a központilag ellenőrzött magánvállalkozást, továbbá a parasztság terhein is enyhítettek.

A végletekig fokozott centralizáció és a belső terror azonban nem szűnt meg:

Lenin 1922-re véglegesen felszámolta a pártokat, és kíméletlenül megtorolta a belső elhajlásokat.

Feliksz Dzerzsinszkij lett a bolsevik pártállam titkosrendőrségének fejeForrás: Wikimedia Commons/RIA Novosti archive

A lázongások elfojtására, valamint a kiépülő pártállami hatalom bíztosítására hozták létre

egy lengyel nemesi származású, fanatikus és kegyetlen bolsevista,

Feliksz Dzerzsinszkij vezetésével az Összoroszországi Rendkívüli Bizottság az Ellenforradalom és Szabotázs elleni Harcra elnevezésű szervezetet (OGPU), a Cseka, majd az ugyancsak hírhedt NKVD jogelődjét.

A halála előtt jött csak rá, hogy Sztálinnal rossz lóra tett

Lenin a Németországgal 1922-ben megkötött rapallói szerződéssel kivezette Szovjet-Oroszországot a nemzetközi elszigeteltségből, a nagyhatalmak (az Egyesült Államok kivételével) 1924-re pedig elismerték az 1922 decemberében a Szovjet-Oroszországból, Ukrajnából, Belorussziából valamint három kaukázusi államból létrehozott Szovjetuniót.

Lenint 1918-ban az egyik ellene intézett merénylet során Fanni Kaplan több lövéssel megsebesítette, a súlyosan megsérült Lenin egészsége  ezután már soha többé nem állt helyre.

Leninről készült fotó az utolsó szélütése utánForrás: Wikimedia Commons/Maria Ulyanova

1922-től állapota egyre rosszabbra fordult, 

így betegsége és sorozatos agyvérzései miatt már nem vett részt az irányításban. 

Lenin Sztálin és Kalinyin társaságábanForrás: Wikimedia Commons/https://en.wikipedia.org/wiki/Joseph_Stalin#/media/File:Stalin-Lenin-Kalinin-1919.jpg

Utolsó üzenetében (Levél a Kongresszushoz) azt javasolta, hogy váltsák le Sztálint a főtitkári posztról, de ezt az óhaját már nem vették figyelembe. 1923 márciusában egy újabb agyvérzés után időlegesen megnémult és megvakult, majd 1924. január 21-én a Moszkva közeli Gorkiban meghalt. Bebalzsamozott tetemét Moszkva központjában, a Vörös téren emelt és még ma is látogatható mauzóleumban helyezték el.

A Lenin-mauzóleum 1925-benForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A nevéhez fűződő és egyes becslések szerint világviszonylatban 100 millió halálos áldozatot követelő erőszakos ideológia hozta létre a modern történelem első totalitárius államát, ami a második világháború után évtizedekre meghatározta a szovjet érdekszférába került országok, így köztük Magyarország sorsát is.

(Forrás: MTVA Sajtóadatbank, Origo)