Ötvenkilenc éve, 1961. április 24.-én kora reggel aki csak tehette a televízió elé ült Svédországban, hogy egy nem mindennapi esemény, az 1628-ban teljes felszerelésével a Balti-tenger hullámsírjába merült Vasa hadihajó kiemelésének lehessen a szemtanúja. Ez volt az első és mindeddig egyetlen olyan alkalom, hogy egy fából épült hatalmas antik vitorlás kiemelését egyenesben közvetítette a televízió.

A király  minden idők legerősebb hadihajóját akarta megépíttetni 

Az 1618-ban kitört, és a történelemkönyvekben többnyire katolikus-protestáns vallásháborúként ábrázolt első nagy összeurópai fegyveres konfliktust, a harmincéves háborút valójában a Francia Királyság és a Habsburg-dinasztia uralta Német-római Birodalom közti nagyhatalmi ellentét robbantotta ki.

Az 1618-ban kitört harmincéves háború az európai történelem első, az egész kontinensre kiterjedő fegyveres konfliktusa voltForrás: Wikimedia Commons/Josef F. Heydendahl

A kontinens feletti kizárólagos hegemónia megszerzéséért vívott háborúban

az egykori Európa csaknem összes állama részt vett.

Miután az átmenetileg győzelmet aratott Habsburg uralkodó, II. Ferdinánd 1629-ben erőszakos rekatolizációba kezdett, ismét felszította a háborúskodás parazsát.

II. Ferdinánd német-római császár, magyar és cseh király portréjaForrás: Wikimedia Commons/Unknow, File:Kaiser Ferdinand II. 1614.jpg

II. Gusztáv Adolf, a luteránus Svédország hadvezérként is roppant tehetséges uralkodója, noha formálisan a protestánsok védelmezőjeként lépett fel,

de országa hadba lépésével a Balti-tenger feletti svéd hegemóniát akarta megteremteni,

mint a feltörekvő skandináv tengeri hatalom királya. Ehhez viszont meg kellett erősítenie a svéd királyi hadiflottát, hogy legyőzhesse a balti-tengeri hatalmi ambícióinak legfőbb ellenlábasát, Lengyelországot.

II. Gusztáv Adolf király svéd hegemóniára törekedett a Balti-tengerenForrás: Wikimedia Commons/Albrecht Elbfas

Ezért már 1625-ben elrendelte, hogy építsék meg minden idők legnagyobb tűzerejű vitorlását, aminek komoly szerepet szánt a lengyel flotta szétzúzásában.

 II. Gusztáv Adolf  belekontárkodik a hajóépítésbe

A svéd királyi dinasztia után a Vasa névre keresztelt hadihajó gerincét 1626-ban fektették le. A hatalmasra tervezett vitorlás megépítésén több száz munkás és mesterember dolgozott a király által fő hajóépítő-mesternek kinevezett dán Henrik Hybertsson irányítása alatt.

A király, aki kiváló hadvezér volt, de semmit sem értett a hajóépítéshez, sajnálatos módon személyesen is beleavatkozott a Vasa megépítésébe.

II. Gusztáv Adolf kiváló hadvezér volt, de semmit sem értett a hajóépítéshezForrás: Wikimedia Commons!Anthony Van Dyck

1627-ben II. Gusztáv Adolf kémei azt jelentették az uralkodónak, hogy a lengyelek is hadihajók építésébe kezdtek, hogy megerősítsék a flottájukat.

A király ezért megparancsolta, hogy a Vasa az eredetileg eltervezettnél is legyen nagyobb.

Akkoriban még nem készültek lerajzolt tervek, a hajó szerkezetének részletei csak az építőmester fejébe léteztek, de Henrik Hybertsson  időközben meghalt, így az egyik kevésbé tapasztalt tanítványára maradt a munkálatok irányítása.

A Vasa gerincfektetése egykorú rézkarconForrás: Wikimedia Commons/Brendel Mátyás

A király óhajának megfelelően, és az eredeti tervtől eltérve, hozzákezdtek egy további kazamata (ágyúfedélzet) megépítéséhez, hogy még több löveggel lehessen felszerelni a hajót, megnövelve ezzel a tűzerejét.

Csakhogy, az új fedélzet ráépítése miatt a Vasa súlypontja is megváltozott.

Ezt az új építésvezető több ballasztsúllyal akarta kiegyenlíteni. (Akkoriban nehéz köveket helyeztek el a hajógerinc felett, a hajótest kiegyensúlyozásához.) II. Gusztáv Adolf azonban nem csak több, hanem nagyobb kaliberű, és ezért nehezebb ágyúkat akart elhelyeztetni a Vasa fedélzetén, ami tovább rontotta a hajó stabilitását.

Végzetes széllökés az első próbaúton 

Az 1628-ra elkészült Vasa korának egyik legnagyobb, és legerősebb hadihajója lett, amelyen összesen 64 löveget helyeztek el az ágyúállásokban. A király által elrendelt módosítások miatt viszont a hosszához és szélességéhez képest jóval magasabbra sikerült az eredetileg tervezetthez képest,  ezért feljebb került a súlypontja is. Amikor befejezték a Vasa megépítését, elvégezték a szokásos stabilitási próbát.

Az 1628-ban mélybe merült vitorlás tökéletes épségben maradt fennForrás: The Vasa Museum/Andy Carvin

Akkoriban ez azt jelentette, hogy harminc tengerésznek a hajó kormányfél felőli (jobb) oldaláról, egyszerre és gyorsan át kellett szaladnia a tatabaloldalra.

A dokkban álló hajón elvégzett stabilitási próba során a Vasa erősen megdőlt,

de ezt a vitorlás kifutását türelmetlenül váró II. Gusztáv Adolffal senki sem merte közölni, ezért késznek nyilvánították a hadihajót.

Senki sem mert szólni II. Gusztáv Adolfnak a kétes eredményű stabilitási próbárólForrás: Wikimedia Commons/Unknow,sv:User:Den fjättrade ankan

A teljesen felszerelt Vasa 1628. augusztus 10-én szedte fel a horgonyt és bontotta ki a vitorláit, hogy a stockholmi kikötőből kifusson az első, nyílt tengeri próbaútjára. A hajó tiszta derült időben futott ki, ám amikor megkerülte a kikötő közelében fekvő Gamla Stan déli csücskét, hirtelen feltámadt a szél.

Mivel nem számítottak erős hullámzásra, ezért a hadihajó lőréseit sem zárták le.

Amikor a Vasa éppen fordulóban volt erős oldalszél érte a hajótestet.

A Vasa főfedélzeteForrás: The Vasa Museum/Andy Carvin

A vitorlás ettől olyan erősen megdőlt, hogy az alsó ágyúfedélzet nyitott lőrésein át becsapott a tengervíz.

A beömlő víztől a hajó mélyebbre merült, így az emeleti lőréseken át további nagymennyiségű víz árasztotta el a belső tereket. ( Mivel a király megparancsolta, hogy az eredeti elképzeléssel szemben nagyobb űrméretű ágyúkkal szereljék fel a Vasa-t, így a lőrések is szélesebbek lettek.)

A Vasa pusztulása maketten, a stockholmi Vasa Múzeum kiállításánForrás: Wikimedia Commons/Brendel Mátyás

A Vasa nem egészen másfél kilométert tette még csak meg a horgonyzóhelyétől,

amikor legénységestől és a teljes felszerelésével együtt a mélybe merült.

A hajó olyan gyorsan elsüllyedt, hogy a legénység tagjai közül ötven tengerészt is magával rántotta a hullámsírba.

A Vasa dúsan faragott tatépítményének vége, középen a király címerévelForrás: The Vasa Museum/Andy Carvin

Több mint három évtizeddel a Vasa pusztulása után, 1664 és 1665 között az értékes bronzágyúk egy részét búvárharang segítségével kiemelték a 30 méteres mélységbe süllyedt vitorlásról, ezután a Vasa tragédiája és roncsa is a feledés homályába merült.

 Még a kötélzete és a vitorlák is épségben fennmaradtak

Egy 20. századi svéd tengerkutató és történész, Anders Franzén rájött, hogy mivel a Balti-tenger erősen csökkentsós vizében nem él meg a hajóféreg, amely elpusztítja a vízbe merült faszerkezeteket,

a történelmi múltban a Balti-tengeren elsüllyedt faépítésű hajóknak sokkal jobb állapotban kell lenniük,

mint más, normál sótartalmú tengereken elsüllyedt hajóknak.

Jól látszanak a hajó méretei az oldalánál álló látogatókhoz viszonyítvaForrás: The Vasa Museum/Andy Carvin

(A hajóféreg elnevezés megtévesztő, mert valójában nem féregről, hanem a faszerkezetekbe magukat tömegesen belefúró, erősen redukálódott teknővel rendelkező kagylókról van szó.)

A hajóféreg (Teredo sp.) valójában nem féreg, hanem kagylóForrás: Wikimedia Commons/United States Geological Survey

Franzén ezért elhatározta, hogy felkutatja a Vasa roncsát.

Levéltári források segítségével sikerült beazonosítania azt a körzetet, ahol a Vasa elsüllyedhetett.

Szívós kutatás után, egy véletlen momentumnak is köszönhetően 1956 augusztusában sikerült rábukkanni II. Gusztáv Adolf szerencsétlenül járt óriásvitorlására, 32 méteres mélységben.

A hadihajónak még a kötélzete is épségben túlélte a hullámsírban töltött évszázadokatForrás: The Vasa Museum/Andy Carvin

A légzőkészülékes búvárokkal elvégzett első felmérések azt mutatták,

hogy a teljes épségben fennmaradt hajó állapota még annál is sokkal jobb,

mint amire Anders Franzén számított. Nemcsak maga a hajótest, hanem még a kötélzet és a vitorlák is épségben megmaradtak.

Egy fából készült társasjáték a Vasa leletei közülForrás: The Vasa Museum/Andy Carvin

De nem csak hajó, hanem a hajótestben talált közel 26 ezer tárgy is rendkívül értékes történelmi leletnek számított.

Még a kapitány egykori aranyból készült pecsétgyűrűjét is sikerült megtalálni a hajótest átkutatása során. Mivel a Vasa teljesen unikális roncsnak számított, a svéd kormány elhatározta a hajó kiemelését.

 Valódi időutazás a Vasa megtekintése

A Vasa kiemelése rendkívül bonyolult műszaki-technikai feladatnak bizonyult. Öt nehézbúvár egy évig tartó munkával hat alagutat ásott a hajógerinc alatti tengeraljzatba. A kiásott járatokon egy-egy acélsodronyt vezettek át, amelyeket a felszínen lehorgonyzott két nagyméretű pontonhoz rögzítettek.

Az egyik hajómentésben részt vett nehézbúvár felszerelése, a Vasa Múzeumban kiállítvaForrás: Wikimedia Commons/Brendel Mátyás

Hosszas előkészületek után, 1959-ben sikerült megemelni a hajótestet. Ezután - tizenhat lépésben – mindig egy kicsivel feljebb emelték a roncsot, és sekélyebb vízbe vontatták a Vasa-t, ahol vízhatlanították a réseit,

és a kiemelés utolsó fázisához megerősítették a hajótestet.

A hosszadalmas előkészületek után, 1961. április 24-én kora reggel kezdtek hozzá a kiemelés utolsó fázisának végrehajtásához.

A Vasa a tatfedélzet felől nézveForrás: The Vasa Museum/Andy Corvin

A reggel fél nyolckor megkezdett műveletet egyenesben közvetítette a svéd televízió.

Reggel kilenc óra három perckor bukkant a felszín fölé a Vasa első darabja. Ekkor kezdtek hozzá az előzőleg már teljesen eltömített hajótestben lévő víz kiszivattyúzásához.

II. Károly Gusztáv a svéd királyi flotta zászlóshajójának szánta a Vasa-tForrás: The Illustration Art Gallery www.illustrationartgallery.com/© Look and Learn Magazine Ltd/Ralph Bruce

Ahogy folyamatosan szivattyúzták a vizet, egyre jobban kiemelkedett a kísérteties látványt nyújtó több mint háromszáz éves hajó. Ezután a Vasa-t a szárazdokkhoz vontatták, ahol az utolsó métereket a sok évszázados és a hullámsírból felhozott vitorlásnak már önállóan kellett megtennie.

A Vasa orrfedélzeti részeForrás: The Vasa Museum/Andy Corbin

A Vasa ekkor vált roncsból ismét büszke hadihajóvá.

A szárazdokkba vontatott hajótest speciális technikákkal való konzerválása kereken tizenhét évet vett igénybe. A hajózástörténet eme világviszonylatban is egyedülálló relikviája 1990 óta a svéd fővárosban, Stockholmban, a Djurgården-félszigeten megnyitott múzeumban tekinthető meg.