Az özönfajok térhódítását a természetes és természet közeli élőhelyeket veszélyeztető legjelentősebb tényezők közt tartják számon. Számos növény- és állatfaj őshazájától távol, szándékos telepítés vagy véletlen behurcolás következtében, gyors elszaporodás révén a honos növény és állatközösségek sokféleségét (biodiverzitást) csökkenti, az élőhelyek elszegényedését okozza. Az özönnövény fajok erőteljesen átformálják környezetüket, gátolják más fajok csírázását és egyedfejlődését (árnyékolás, tápanyagelvonás, kioldódó anyagok). Az őshonos növényfajok kiszorításával egyúttal természetesen az eredetileg ott élő állatvilág táplálékbázisát is csökkentik, vagy akár meg is szüntethetik. 

Az özönnövényektől eltérően az inváziós állatfajok által a természetes, illetve természet közeli élőhelyeken okozott problémák meghatározása, felderítése sokszor nehéz, összetett feladat, mivel az állatok esetében a hatások lényegesen összetettebbek. Például egyes fajok más fajok egyedeinek elfogyasztásával, míg mások az azokkal való versengéssel vagy éppen a fajok közti kereszteződéssel okoznak károkat.  

A hévízigázló (Hydrocotyle ranunculoides) eredeti elterjedési területe máig nem tisztázott. A legtöbb forrás Észak-Amerika DK-i részét és Közép-Amerikát jelöli meg, de valószínűleg Dél-Amerikában is őshonos. Magyarországon megtelepedett, gyakori faj.A 2000-es évek közepén jelent meg a Tapolca-patakban, ahol azóta önfenntartó állománya alakult ki. 2017-ben előkerült a tatai Fényes-fürdő kifolyójából is.Forrás: http://www.invaziosfajok.hu/hu/invazios-fajok/49

Általános megközelítésben özönfajon olyan fajokat értünk, melyek természetes előfordulási területükön kívülre történő véletlen behurcolásukat, vagy szándékos betelepítésüket követően képesek ott megtelepedni és tért hódítani, veszélyeztetve ezáltal az őshonos életközösségek ökológiai egyensúlyát.E fajoknak a természetes elterjedési területeiken kívül eső területekre történő bejutásukat, sokszorozódásukat és későbbi esetleges sikeres beilleszkedésüket jelentősen megkönnyíti az egyre nyitottabb határokon keresztül zajló nemzetközi kereskedelem, fuvarozás, utazás és az egyre fokozódó turizmus.

A cserjés gyalogakác (Amorpha fruticosa) az USA délkeleti, Mexikó északkeleti államaiban őshonos. Hazánkban jelenleg szinte mindenhol előfordul, ha nem is nagy egyedszámmal, tömegesen, akkor szórványosan. Tömeges térhódítása a hagyományos ártéri gazdálkodás megváltozásával, a hullámtéri szántók felhagyásával és a legelő állatállomány nagymértékű csökkenésével hozható szoros összefüggésbe.Forrás: http://www.invaziosfajok.hu/hu/invazios-fajok/81

Szinte valamennyi kontinensen küzdenek különböző betelepített és behurcolt fajokkal, melyek közül jónéhány – szélesebb tűrőképességének köszönhetően – a Föld több pontján is problémát okoz. Legveszélyeztetettebbek a szigetek, és az egyéb környezeti viszonyok miatt elszigetelt ökoszisztémák, melyek e fajokkal szembeni ellenálló képessége rendkívül csekély. A biológiai invázió megelőzése, valamint az özönfajok elleni védekezés az egész világon, így Európában is kiemelt fontosságú természetmegőrzési, gazdálkodási feladat.

Az 1979-ben elfogadott, az európai, vadon élő élővilág és a természetes élőhelyek védelméről szóló, ún. berni egyezmény

volt az első olyan nemzetközi megállapodás, amelyben megjelennek a nem (ős)honos fajok betelepülésének, telepítésének szigorú ellenőrzésére vonatkozó rendelkezések.

A zöld juhar (Acer negundo L.) Észak- és Közép-Amerikában folyóparti és mocsári élőhelyeken tenyésző faj. Magyarországon megtelepedett. Magyarországra dísznövényként került be. Először 1802-ben jelent meg a neve nyomtatásban, amikor a pesti botanikus kert növényfajainak listáján szerepelt. A zöld juhar átalakító inváziós faj, ami természetvédelmi szempontból a legkedvezőtlenebb besorolást jelenti. A természetvédelmi kezelők véleménye alapján hazánkban a 7. legveszélyesebb özönnövény a védett és Natura 2000 területeken. Allelopátiás hatása is ismert (a környezetében élő többi növény növekedését gátolja).Forrás: http://www.invaziosfajok.hu/hu/invazios-fajok/79

A helyzet súlyosságát jól igazolják a Magyarország Élőhelyeinek Térképi Adatbázisa (MÉTA) program felmérései, amely szerint azon területeket, ahol természetes vegetációnak kellene lennie, már 13,1%-os arányban borítják az özönnövény fajok.

A Magyar Állami Természetvédelem anyaga