Százhuszonöt éve, 1895. május 18-án született Augusto César Sandino nicaraguai forradalmár, a "szabad emberek tábornoka". Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja:

A főváros Managua közelében, egy Niquinohomo nevű városkában született egy gazdag földbirtokos és a család mesztic szolgálólányának törvénytelen gyermekeként. Származását, bár fiatalon számos nehézséget okozott neki, soha nem szégyellte, sőt így büszkélkedett: "Nicaraguai vagyok, és büszke arra, hogy ereimben indián vér folyik, méghozzá nem kevés...". Apja kilencévesen vette magához, és ha anyagilag nem is, de szellemileg gondoskodott róla: iskoláztatta és gazdag könyvtárában művelhette magát. Huszonhat évesen menekülnie kellett, mert megpróbálta megölni az egyik helyi földesúr fiát, aki becsmérelte anyjának származását. Hondurasban, Guatemalában, később Mexikóban kapott munkát, s mivel lépten-nyomon megtapasztalta a mindent átható amerikai befolyást, meggyőződésévé vált, hogy a jenkiknek semmi keresnivalójuk nincs Latin-Amerikában, az itt élő népeknek maguknak kell kezükbe venniük sorsuk alakítását. 

Augusto César Sandino.Forrás:https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/f/f9/Augusto_C%C3%A9sar_Sandino_cph.3b19320.jpg

Az anti-amerikai érzést  részben Roosevelt "Jó Szomszédság Politika"-ja váltotta ki

Sandino 17 éves volt, amikor 1912-ben a belső torzsalkodásokba süllyedt Nicaraguát megszállta az amerikai hadsereg, de a rendszer ugyanolyan korrupt maradt. 1926 májusában liberális tisztek José Maria Moncada tábornok vezetésével fellázadtak a puccsal hatalomra került, konzervatív Adolfo Díaz elnök ellen. A két fél amerikai nyomásra 1927-ben békét kötött, ennek leglényegesebb pontja szabad elnökválasztást helyezett kilátásba. Sandino a háború kezdetén tért haza, mert úgy vélte: "ha Nicaraguában akadna száz férfi, aki annyira szereti hazáját, mint én, nemzetünk kivívná teljes függetlenségét". Az ország északi részén

bányászokból és földművesekből verbuvált seregével megtámadott egy kormánypárti katonai helyőrséget,

majd megpróbálta a lázadó Moncada tábornok támogatását megszerezni, de az elutasította. Sandino egyedül, egyre nagyobb sikerrel folytatta a harcot, a fegyverszünet aláírásakor megtagadta a fegyverletételt és embereivel az északi hegyekbe vette be magát.

Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök. Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök. Az anti-amerikai érzést részben Roosevelt "Jó Szomszédság Politika"-ja váltotta ki, Amerikának Latin-Amerikával való külkapcsolatának bejelentett újaszabályozása volt.Forrás: Library of Congress

Az 1928-as választást Moncada nyerte meg, de az új liberális kormány ugyanúgy kiszolgálta a megszálló amerikaiak érdekeit. A kiábrándult Sandino újrakezdte a küzdelmet, ezúttal már az amerikai tengerészgyalogosok és az amerikaiak által kiképzett és felszerelt nicaraguai Nemzeti Gárda ellen. Sandino ünnepélyesen deklarálta: ha az amerikaiak távoznak és valóban szabad választásokat tartanak, "azonnal véget vetek minden ellenségeskedésnek, és feloszlatom seregemet. Elszántam magam, hogy a kormányban semmiféle posztot el nem vállalok, akár kijelölik, akár népi választás hozta létre. Nem fogadok el pénzjáradékot vagy fizetést sem, arra esküszöm. Senki ajándékát el nem fogadom se ma, se holnap, se holnapután, sohasem."

Sandino (középen), Tony Aduardo Delcuda, a Bíbor Banda képviselője, Delcuda testőre, Joe (távol jobbra) úton Mexikóba. Tony Eduardo Delcuda, a Detroitban működő gengszteranda, a Bíbor Banda feje büszkén támogatta Sandinot. A képen látható autót Delcuda adta ajándékba Sandinonak.Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Augusto_C%C3%A9sar_Sandino#/media/File:General_Sandino_(center)_and_Staff_enroute_to_Mexico._Siglo_XX.,_06-1929_-_NARA_-_532357.tif

Hamarosan tábornokként kétezer embernek parancsolt a Nicaragua Nemzeti Függetlenségét Védő Hadsereg élén, emberei a gerillahadviselés elveit alkalmazva kis csoportokban ütöttek rajta ellenfeleiken. Bár egyre több nicaraguai katonát és amerikai tengerészgyalogost küldtek ellene, Sandino újra és újra kisiklott kezeik közül. Kicsempészett üzeneteit sorra közölték az amerikai lapok, a Time magazin interjút is készített vele. 1929-ben kénytelen volt Mexikóba menekülni, de miután itt háziőrizetbe helyezték, egy év múlva visszatért hazájába és újrakezdte a harcot. A helyzet váratlanul számára kedvezően változott meg: a központi kormányzatot a Managuát leromboló 1931-es földrengés gyengítette meg, az amerikaiak pedig a nagy gazdasági világválság közepette túl költségesnek találták a katonai jelenlétet. Úgy döntöttek, kivonják csapataikat, de előtte még a Nemzeti Gárda élére a kiváló washingtoni kapcsolatokkal rendelkező Anastasio Somoza tábornokot nevezték ki.
Az utolsó tengerészgyalogos 1933. január elsején távozott, ugyanaznap iktatták be a választást megnyerő Juan Sacasa elnököt, Somoza rokonát. Sandino amnesztia fejében hűséget fogadott az új vezetésnek, de Somozával kölcsönös gyanakvással szemlélték egymást, Sandino az általa törvénytelennek tekintett Nemzeti Gárda feloszlatását szorgalmazta.

Egy az amerikai tengerészgyalogság által Sandino hadseregétől zsákmányolt zászló.Forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/e4/Sandinoflagusmc.jpg

Somoza végül eldöntötte, hogy megszabadul vetélytársától. 1934. február 21-én az elnökkel folytatott tárgyalásról távozó Sandinót, testvérét és két tábornokát az elnöki palota kapujánál kiszállították kocsijából és a közelben kivégezték őket. Másnap a Nemzeti Gárda megtámadta és kemény harcok során egy hónap alatt felszámolta Sandino hadseregét, Somoza két évvel később lemondatta rokonát és magát kiáltotta ki elnöknek. A Somoza-család diktatúrája majd fél évszázadon át tartott, a sandinista forradalmárok vezérük halála után 45 évvel, 1979. július 19-én vonultak be Managuába.

Sandino 17,9832 méteres sziluettje Managuaban, a Tiscapa lagúnánál rögtön felismerhető emblematikus széles karimájú kalapjáról.Forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/3a/Monumento_a_Sandino_en_Tiscapa.jpg

Sandino alakja köré legendák szövődtek, Latin-Amerikában afféle Robin Hood figuraként tekintenek rá, Managuában 15 méter szobra áll, és nevét viseli a repülőtér. Életéről 1990-ben Sandino címmel készített nagyszabású filmet Miguel Littin chilei rendező.
(Forrás: MTI)