Az égi objektum a Föld lehető legrosszabb helyén, és a lehető leghalálosabb szögben csapódott be, emiatt szabadultak fel illetve kerültek az atmoszféra felső rétegébe a klímaváltozást okozó gázok, köztük óriási mennyiségű kén.
A mexikói Yucatán-félszigeten lévő mintegy 200 kilométer átmérőjű, ma is észlelhető kráter vizsgálatából és számítógépes szimulációkból a szakemberek megállapították,
hogy a becsapódási szög a korábbi feltételezésektől eltérően nagyon meredek,
mintegy 45-60 fokos lehetett.
Az úgynevezett K-T kihalási eseményt okozó aszteroida 12-14 kilométer átmérőjű lehetett, északkelet felől érkezett, és körülbelül 30 kilométer mélyen fúródott a Föld kérgébe.
Az üreg mélyén a becsapódás energiájától megolvadt és folyékonnyá vált kőzet "feléledt",
majd néhány perc alatt a Mount Everestnél magasabb, a Hold krátereit övezőhöz hasonló alakú hegyláncot hozott létre.
Az azonban nem maradt fenn sokáig, a felgyűrődött kőzetanyag nagy része visszazuhant alacsonyabb hegyek vagy csúcsok jellegzetes belső gyűrűjét hagyva hátra.
A kutatók eddig is tudták, hogy a becsapódási helyszín kőzete óriási mennyiségű ként tartalmazott, és amikor ez a légkörbe jutott a a vízgőzzel keveredve,
globális telet idézett elő.
"45-60 fokos szögben a becsapódás nagyon hatékonyan idézett elő vízgőzt és repítette a kőtörmelékeket a magasba.
- Ha a becsapódás jóval meredekebben és sekélyesebb helyen történik, a légkörbe kerülő anyag mennyisége, amely előidézhette a klímaváltozást, sokkal kisebb lett volna" - magyarázta Gareth Collins, a londoni Imperial College professzora, a tanulmány egyik szerzője.
Collins és kutatótársai a Nature Communications tudományos folyóiratban publikálták tanulmányukat.
(Forrás: MTI/dpa/AFP)