Többször is eljátszotta alattvalói bizalmát Szent István örököse

2020.05.27. 20:03

Amikor 1038. augusztus 15-én I. (Szent) István, az első magyar király, a keresztény magyar állam megteremtője meghalt, Orseolo Péter akadály nélkül vette át az ország irányítását. És bár a velencei származású uralkodó eleinte elődje szellemében kormányzott, később fokozatosan maga ellen hangolta a magyar előkelőket, köztük Aba Sámuelt és Gizella királynét. Amikor 1041-ben elűzték az országból, korábbi ellenfelénél, III. Henriknél keresett és talált támogatást Regensburgban. Hiába került azonban vissza a trónra, uralmát mindvégig ingatagnak érezte, ezért 1045. május 26-án hűbérbe adta Magyarországot. 

A magyar főurak nem kedvelték a velencei rokont

Péter király az itáliai Velencében született 1010 körül a huszonhetedik velencei dózse, Orseolo Ottó és Szent István király ismeretlen nevű leánytestvérének gyermekeként, akit a történelmi krónikák felváltva Gizella, Mária és Ilona néven emlegetnek.

Orseolo Ottó a dózsék tipikus hibájába esett, amikor megpróbálta biztosítani leszármazottainak uralmát a velencei trónonForrás: Wikimedia Commons

 

Miután a hatalmát örökletessé tenni kívánó Orseolo-család ellen – II. Konrád német-római császár befolyására – a velenceiek fellázadtak, a család menekülni kényszerült. Péter apja Konstantinápolyban talált menedéket, míg a 15-16 éves fiú anyjával és Froizza húgával együtt Szent István udvarába menekült Magyarországra. 

Bár a magyar urak a kezdettől fogva idegenként tekintettek a „velencei Péter" néven emlegetett rokonra, az első magyar király megkedvelte őt. 

II. Orseolo Péter és Orseolo OttóForrás: Wikimedia Commons/Domenico Tintoretto

István olyannyira a kegyeibe fogadta unokaöccsét, hogy nemcsak taníttatta és segítette az előrelépését, hanem kinevezte a serege egyik vezérének is. Péter így az uralkodó egyetlen, felnőttkort megélt fiával és kijelölt örökösével, Imrével nevelkedett közösen egészen addig az 1031-es baljóslatú napig, amikor a herceg életét vesztette egy vadkanvadászaton. I. István a velencei rokont nevezte meg első számú örökösének, amivel események nem várt láncolatát indította el, és akaratán kívül, hosszú időre polgárháborúba taszította az országot.

Szent István benne látta a jövőt

A keresztény magyar állam megteremtője tudatosan választotta utódául ifjú unokaöccsét: benne látta  a reményt, hogy folytatja életművét, az általa elkezdett, nyugat-európai keresztény irányt, amely megszilárdíthatja a keresztény magyar állam alapjait. Fiaként tekintett Péterre, miközben az ellene lázadó, a trónra jogot tartó rokonait nem tartotta alkalmasnak arra, hogy a politikáját kövessék.

Szent István a koronázási jelvényekkel a Képes KrónikábanForrás: Wikimedia Commons

Az ősi szokás szerint Istvánnak azonban unokatestvéreit, Szár Lászlót és Vazult kellett volna előnyben részesítenie az utódlás terén. A vallási különbségek és a feltételezett összeesküvések miatt azonban ők kiestek az öröklésből.

Szent István ellenfelei meghódolását fogadjaForrás: Wikimedia Commons

Szent István a végsőkig ragaszkodott a velencei rokon személyéhez; még akkor is, amikor Péter folyamatos konfliktusba keveredett a fiát gyászoló Gizella királynéval. Az első magyar király a béke érdekében mindkettőjüktől kompromisszumot kért: az örökös ezért megígérte, hogy mindig tiszteletben fogja tartani a királyné jogait és birtokait, míg Gizella esküt tett, hogy férje halála után érvényesíti annak végakaratát.

Gizella és a gyermek Imre hercegForrás: Origo

István döntését Vazul azonban nem tudta elfogadni: 

1031-ben merényletet kísérelt meg a király ellen, de nem járt sikerrel. István emiatt megvakíttatta, és a fiai ellen elfogatóparancsot adott ki, akik elmenekültek az országból.

Idegenbarát politikája miatt gyorsan népszerűtlenné vált

Szent István 1038. augusztus 15-én meghalt, Orseolo Péter pedig átvette az ország irányítását. Az elődjének tett ígéreteket, fogadalmakat és kompromisszumokat azonban csak rövid ideig tartotta be.

Moritz von Schwind festménye a királyrólForrás: Wikimedia Commons/Josef Kriehuber

A megbélyegzett idegen ifjú folytatta a kereszténység terjesztését, bevételei nagy részét az egyház pozícióinak megszilárdítására, többek között például a pécsi székesegyház alapítására fordította.  Egy idő után azonban egyre inkább türelmetlenné vált. Hatalmának korlátlan érvényesítésére törekedett, eközben szembefordult Gizella királynéval (akit később házi őrizetbe helyeztetett), mellőzte a királyi tanácsot, és összetűzésbe került Aba Sámuel nádorral is.

Péter király intézkedései nem igazán nyerték el az alattvalói tetszésétForrás: Wikimedia Commons/Kálti Márk - Chronicon Pictum

Uralkodása során szinte teljes egészében az idegenekre támaszkodott: 

leváltotta a püspököket, és minden főbb tisztségre lehetőleg olasz vagy német származásúakat alkalmazott, de a várakban is itáliai, illetve német katonákat állomásoztatott. 
Valamennyi bírót, tekintetes urat, századost, országnagyot és méltóságot németekből és olaszokból teszek, és Magyarország földjét idegenekkel töltve be a németeknek adom birodalmúl"  – idézi a Magyar Krónika Péter király szavait.

Orseolo Péter a trónonForrás: Wikimedia Commons/ https://www.bildarchivaustria.at/Pages/ImageDetail.aspx?p_iBildID=4615760

Orseolo Péter aktív külpolitikát folytatott: támogatta a bolgárok Bizánc-ellenes felkelését, a cseh fejedelem és a lengyelek függetlenségi törekvéseit, és az addig Velencéhez tartozó Zárát magyar érdekeltséggé tette. 

Ígéreteinek sorozatos megszegése és idegenbarát politikája miatt  gyorsan népszerűtlenné vált. 

Az ellene forrongó indulatok 1041-ben érték el a tetőpontjukat, amikor a király egyik kegyence merénylet áldozatává vált. Pétert még ugyanebben az évben Szent István sógora, Aba Sámuel vezetésével elűzték. A velencei rokon kényszerűségből Regensburgba menekült, és III. Henrik német-római császártól kért segítséget.

Elhagyta az istváni utat

Orseolo Péter távozásával Aba Sámuel került a magyar trónra, aki hamarosan III. Henrik seregeivel találta szembe magát. A következő évek háborúi azonban megviselték az országot, ezért Szent István sógora végül kénytelen volt megalázó békeszerződést kötni a német-római császárral, amivel ő is népszerűtlené vált az alattvalói körében.

Aba Sámuel ábrázolása a Thuróczi-krónikábanForrás: Wikimedia Commons/János Thuróczy - Chronica Hungarorum

Aba Sámuelt  az 1044. július 5-i ménfői csatában elárulták, és a mai Füzesabony környékén meggyilkolták. 

Pétert végül maga a német-római császár kísérte vissza Magyarországra – jelezve ezzel a megváltozott erőviszonyokat –, akit 1044 júliusában Székesfehérváron másodszorra is megkoronáztak. A segítségért III. Henrik azonban viszonzást várt cserébe: bár hűbéri esküt nem követelt, de életbe léptette Magyarországon a német jogot és a bajor törvényeket, amivel Péternek egyértelműen el kellett hagynia az „istváni utat".

A ménfői csata ábrázolása a Képes krónikábanForrás: Wikimedia Commons/Csanády

A másodjára trónra került király okult a korábbi hibáiból, és jóval óvatosabb volt, mint első alkalommal.

Az összeesküvésektől való félelme miatt mégis komoly döntést hozott: újra az országba hívta III. Henriket, és 1045. május 26-án hűbérbe adta neki Magyarországot, átnyújtva neki az eredeti koronázási ékszereket is, amelyeket a német-római császár azonnal Rómába küldött. 

Orseolo Péter népszerűsége ezután a mélypontjára zuhant, még ugyanebben az évben két merényletet kíséreltek meg ellene, amit számos lázadás követett. 

Péter király hűbérül adja az országot III. Henrik császárnak (Képes krónika)Forrás: Wikimedia Commons/Kálti Márk - Chronicon Pictum

Az ellenállók azt követelték, hogy visszatérhessenek a pogány hitükhöz. Orseolo Péter reménytelen helyzetbe került: 1046 nyarán felkelés tört ki ellene, ekkor menekülni próbált. Egy ügyes csellel tőrbe csalták, fogságba került, és megvakították.

András herceg fogadása és Péter megvakítása (Képes krónika)Forrás: Wikimedia Commons/http://historia-cronologia.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1198363

A bukott uralkodót Fehérvárra hurcolták, ahol a történelmi források szerint néhány nap múlva belehalt a sebeibe. Egy másik forrás szerint azonban vakon tovább élt I. András udvarában, és csak 1059. augusztus 30-án halt meg. Orseolo Pétert az általa épített pécsi bazilikában temették el.