A tudós mágus, aki megírta a varázslók tankönyvét: Agrippa

2020.05.30. 12:24

Heinrich Cornelius Agrippa von Nettesheim előtt sokan vállalkoztak arra, hogy megírják a mágikus művészetek összességének nagykönyvét, de aligha mondható el, hogy ez rajta kívül bárkinek sikerült volna. Az "Okkult filozófia" három könyvének összeállításával arra tett kísérletet, hogy a növények csodás tulajdonságaitól a misztikus számnégyzeteken keresztül Isten angyalainak titkaiig a teremtés minden misztériumát lejegyezze. Korántsem beszélhetünk azonban egy szobatudósról, hiszen életében jócskán kivette a részét a furcsábbnál furcsább kalandokból is.

Hogyan gondolkodtak, amikor tudomány és okkultizmus még kéz a kézben jártak?

Napjainkban inkább azonosítjuk a mágia és az okkult művészetek fogalmát a vallással, a rációval szembemenő babonasággal, de majd' félezer évvel ezelőtt Európa intellektuális elitje teljesen más perspektívával kezelte ezt a rejtély-borított témát.

A kora újkor tudományos fejlődése és kulturális reneszánsza sokak számára friss lendületet hozott, hogy olyan irányokban kezdjenek kutakodni a teremtett világban, melyek addig a legnagyobb titkok közé volt sorolandók.

A kánai menyegző a velencei iskolához tartozó ismeretlen 16. századi mester festményén. A 16. század gondolkodásában a humanizmus újfajta racionalizmusa keveredett a vallásos és okkult gondolkodássalForrás: Dorotheum/Dorofotograf2

Azok, akiknek érdeklődése a természet működésére irányult, akik a nagybetűs Phüsziszt, tehát a természetet kutatták,

az antik műveltség nagy művei felé voltak kénytelenek fordulni,

mint az arisztotelészi Fizika, mely szöveg az utóbbi, közel két évezredben meghatározta a természettudományos elmélkedés menetét.

Az athéni iskola Raffaello híres festményén, közepén Arisztotelésszel és Platónnal. Arisztotelész világképe meghatározó jellegűnek számított a 16. század tudományos gondolkodásábanForrás: Wikimedia Commons/ Raffaelo Santi

Kortárs szemmel a négy elemre (tűz, levegő, víz és föld), illetve az ezekből levezetett elméletekre alapuló elvek elavultnak hatnak, akár misztikus, mágikus tudásként kezelendőek,

de a 16. század tanult embere egyáltalán nem valamiféle ezoterikus erőkként tekintett rájuk,

hanem nagyon is egzakt törvényszerűségekként.

Színezett fametszet egy 16. századi anatómiai előadásról. Az orvoslás és az asztrológia ekkoriban még egymást kiegészítő tudománynak számítottakForrás: Library of Northwest University

Ugyanígy, az orvoslás és más területek elválaszthatatlan eszköze volt az asztrológia, illetve az ehhez tartozó asztronómia, tehát az égi jelenségek, mozgások meghatározásának, kiszámításának tudománya. Bizonyos források szerint sokszor még a belső vérzést és hasonló, külső eredetű sérüléseket is úgy kezelték,

hogy előtte gondosan elkészítették a páciens horoszkópját,

ami meghatározta, hogy milyen, szintén a négy elemhez köthető szereket használjanak a gyógyításban.

Nehéz lenne a fentiek alapján egyértelmű határvonalat húzni a mágikus művészetek és a kor természettudománya között.

Még a mágikus talizmánok esetében is azt láthatjuk, hogy azok szintén a csillagoktól szerezték az erejüket, ugyanazokat az erőket, amelyek meghatározzák az ember egészségügyi állapotát, vagy különleges képességekkel ruházzák fel a köveket, növényeket, állatokat.

Boszorkányégetés egy 16. század végi rézmetszeten. E században a babonaság és például a kopernikuszi tanok még jól megfértek egymás mellettForrás: Regal Rose

Minden hasonló, varázslatos eljárás egy egész, önmagában működő és évezredek alatt kidolgozott kozmológiai rendszer része volt, a természetfeletti, mint olyan, ebből következőleg szinte értelmezhetetlen fogalom, hiszen a természeten felül, az Istenen kívül, semmi nincs, ami hatást gyakorolhatna.

Tudós vagy varázsló?

Heinrich Cornelius Agrippa von Nettesheim – akinek a neve még a kor számára is hosszúnak és szokatlannak számított- Köln (vagy ahogyan a közép- illetve kora újkori latin szövegekben szerepel, Colonia Agrippina) városában született a 15. század végén, 1486 szeptemberében, a legendás középkor feudális berendezkedésének alkonyán.

A varázsló és tudós, Heinrich Cornelius Agrippa von Nettesheim portréja, 1524-bőlForrás: Wikimedia Commons

Ebben az időszakban a humanizmus épp szárnyait bontogatva éledezett Itáliában, a feudális alapokra épülő társadalommal pedig végezni készült az új, fényes jövőt ígérő progresszív kor szellemisége.

Saját, egyik levelében tett vallomása szerint is már fiatalon érdeklődni kezdett a titkos tudományok iránt, példaképként tekintett elődeire, főként a nagynevű alkimistára, Albertus Magnus-ra (1193-1280).

Albertus Magnus portréja a 16. századbólForrás: Wikimedia Commons/http://smallbay.ru/private/alch_albertus.html

1499-ben felvételt nyert kölni egyetemre, majd azt befejezvén 1502-ben I. Miksa német-római császár szolgálatába állt. Állítása szerint több doktorátussal is rendelkezett, többek között kánonjogból, polgárjogból és orvoslásból, habár a források nem nyilatkoznak bőbeszédűen ezek hitelességéről.

Amikor egy maroknyi tudós megostromolt és bevett egy erődöt

Nem sokkal ezután egy kisebb kompániát gyűjtött maga köré, hozzá hasonszőrű okkultistákat, akikkel együtt vitathatták meg a mágikus rejtélyek legnagyobb kérdéseit.

Agrippa 1502-ben I. Miksa német-római császár szolgálatába álltForrás: Wikimedia Commons/Albrecht Dürer

Egy bizonyos spanyol, Juanetin de Gerona, aki ugyanennek a tudóskörnek volt tagja, megkérte az okkultistákat, hogy segítsenek neki visszavenni a családja birtokait, illetve, ami még fontosabb, az azon található várat, melyet előzőleg egy parasztlázadás következtében veszített el.

Meglepő módon, Agrippa és követői sikeresen bevették ezt az igencsak nehezen megostromolható erődöt,

azonban azt megtartani már egészen másfajta kihívásnak bizonyult.

Agrippa és az okkultisták sikeresen visszavették az erődöt ( a kép illusztráció)Forrás: Hroarr/ Roger Norling

Hamarosan visszavonulni kényszerült egy közeli, vízzel körbevett toronyba, mely az erődnél könnyebben védhetőnek bizonyult.

Innen az éjszaka leple alatt kénytelen volt elmenekülni, lemászva a toronyból,

amely mutatvány trükkös volta miatt csak tovább szította a pletykákat az ostromló parasztok körében, miszerint a fiatal Agrippa varázserővel bír.

A három világ mágikus hatalma Agrippa szerint

E hadászati kalandja után nem sokkal később, 1509-ben, csupán 23 évesen kezdte megírni Az Okkult filozófia három könyve (De Occulta Phislosophia Libri Tres), című terjedelmes művét, az elkövetkezendő korok okkult, ezoterikus műveltségének fundamentumát.

A könyvek, tartalmukat illetően az akkori világfelfogás egészét szemügyre veszik, a legalacsonyabb szintektől, a fémektől, varázslatos hatalmú kövektől, növényektől és állatoktól elkezdve a legmagasabbig, az angyalokig és a csillagok erejéig.

Agrippa 16. századi rézmetszésű portréjaForrás: Wikimedia Commons/History of Medicine (HLM)

Rögtön az előszóban meghatározza a szerkesztés mögötti okot, miszerint a mágia – amely szót inkább kerülni igyekszik a szerző, érthető okokból – és okkult tudományok maguk is három részre oszthatóak, ahogy maga az egész teremtés.

Ennek a gyökereit a platóni, neoplatonikus és hermetikus hagyományokban találjuk,

ahol az elsőben három, míg a másodikban négy részre osztják rendszerint a kozmoszt. Ezek a szintek vagy szférák, ha úgy tetszik, az anyagi, lelki és intellektuális világok.

A mai tudományokétól nagyon is különböző módszertannal találkozhatunk itt, ahol a sok csodás lény és különös anyag hihetetlen képességeiről nem maga Agrippa győződött meg kísérletezés útján, hanem leggyakrabban más szövegekre, olykor ókori szerzők könyveire hivatkozik.

Agrippa termékeny szerzőnek számítottForrás: Ketterer Kunst

Olvashatunk itt halakról, amik a vízbe dobva megállítják a hajók haladását, vagy a szalamandráról, amely érintésével képes megmérgezni egy egész várost, vagy lebénítani az embert, soha ki nem alvó tüzekről és lebegő szobrokról.

A 16. században még tényként kezelték a planéták és csillagok földi történéseket befolyásoló hatásátForrás: Origo

Ezek közül számos jelenség ugyanannyira tűnt mágikusnak a tudós Agrippa számára, mint amennyire nekünk, habár nem maradnak el az olyan (számára) megmagyarázhatatlan dolgok leírásai sem,

melyek számunkra ma már természetessé, mindennapivá váltak.

Ilyen például az, amikor egy megmagyarázhatatlan, nem a planéták erejéből létrejött vonzalomról ír két kő, vagy vasdarab között, amik olykor egymást is eltaszítják.

Harsány hangú „szaturnuszi madarak", és társaik

Ugyanakkor, a legnagyobb hatással minden érzékelhető létezőre a csillagok vannak, melyek tulajdonságaikat, minőségeiket az egész világra rányomják, így a földön található kövek, növények és állatok ezekhez lesznek hasonlóak viselkedésükben vagy természetükben.

Egy oldal Agrippa fő művébőlForrás: Heritage Auctions

Szaturnusziak azok a madarak, melyeknek harsány hangja van, mint a daruk, struccok vagy pávák, ezek a Szaturnuszhoz és Júnóhoz tartoznak."

Más helyütt a négy klasszikus elem hatásait tárgyalja, illetve azt, hogy ezek, hogyan befolyásolják az anyagi világ dolgait,

hiszen, ahogy ő is írja, minden fizikai létező a négy elem valamilyen keveredéséből áll össze, ezek az elemek tiszta formájukban soha nem találhatóak meg ebben a világban.

Agrippa gondolkodása jelentős hatást gyakorolt a saját koráraForrás: Vickys Arts and Crafts

A tűz sem csupán tűz, és tudományos értelemben a víz is egy keverék. Minden kő alapvetően a földhöz tartozik, de attól függően, hogy milyen tulajdonságai vannak, a többi elemmel is rokonságot mutathat.

Mert a kövek között kifejezetten földszerűek azok, amelyek sötétek és nehezebbek; és vízszerűek azok, amelyek átlátszóak és vízből tömörültek össze, mint a kristály."

A mennyek irányába tartó misztikus utazás

Elhagyván az anyagi világot a szerző egyre elvontabb minőségeket tesz vizsgálata tárgyává. Szóba kerülnek később isteni nevek, intelligenciák, melyek a csillagokat felügyelik, azok titkos formulái, a planéták rejtélyes szám és betűnégyzetei.

Míg az első könyvet joggal lehetne naiv, kora újkori tudományos kutatásnak nevezni, ami meg akarja érteni a teremtés mögötti láthatatlan törvényszerűségeket és magyarázatot akar találni megannyi furcsaságra,

a második és harmadik kötetek mindenféle eufémizmust ellehetetlenítve vezetik be az olvasót a mágia világába.

 

Agrippa mélyen hitt a mágiában és az okkult tudományokbanForrás: Origo

Eszerint a számok pythagoraszi misztériumokkal bírnak, és héber betűkben találni Istent.

A könyv további részeiben még szóba kerül egy sor hasonló hagyomány is,

mint a misztikus zsidó kabbala vagy az alkímia,

melyeket ugyanazon tető alá kíván hozni a szerző, beleépíteni a hermetikus világképbe, hogy annak minden része egy, holisztikus egészet alkosson.

Agrippa csupán egyike volt azoknak a csodás elméknek, akik az új kor eljövetelével egy hasonló misztikus utazásba kezdtek, hogy felfedezzék Isten és a teremtés titkait.

A 16. század emberének életében az okkultizmus a mindennapok természetes részének számítottForrás: Origo

A tudomány fejlődésével párhuzamosan vált egyre divatosabbá, hogy az intellektuális elit egy része az okkult művészetekkel foglalkozzon.

A következő pár évszázadban megszámlálhatatlan mennyiségű grimoire, mágikus könyv, látott napvilágot

(nem kis mértékben a nyomtatás elterjedésének köszönhetően), amelyek között találhatunk silányabb, szenzációhajhász műveket, ahogy komolyabb tartalommal rendelkezőket is egyaránt. Az Okkult filozófia ezek közül kétségkívül kiemelkedik, és méltán lehet a műfajt megalapozó egyik legnagyobb szövegnek nevezni.