Csak negyven évvel ezelőtt tűnt el végleg a nyaktiló

2020.05.30. 07:01

Sokan a „nemzet borotvája" néven emlegették azt az eszközt, amely feltalálójának szándéka szerint a halálra ítéltek humánusabb és kevésbé fájdalmas kivégzésére szolgált. A guillotine-ként is ismert nyaktiló névadója Joseph Ignace Guillotin francia doktor volt, ám egy hasonló elven működő szerkezetet állítólag már az ókorban is használtak. Nyolc kevéssé ismert tényt a nyaktilóval kapcsolatban.

1. Eredete a középkorig nyúlik vissza

Bár a „guillotine" név az 1790-es évekből és a francia forradalom idejéből származik, hasonló kivégzőeszközök már évszázadok óta léteztek a történelem során. A középkori német és flandriai területeken az úgynevezett „deszka" nevű alkalmatosságot használták,

és a 16. századi Angliában is megalkottak már egy olyan szerkezetet – a „halifaxi bitót" –, amely egy zuhanó fejszével vágta le a halálra ítéltek fejét.

A Scottish Maiden ("skót szűz") a guillotine-hoz hasonló kivégzőeszköz, amit a 17. századi Skóciában használtakForrás: Wikimedia Commons/David Monniaux

A francia guillotine-t valószínűleg két korábbi szerkezet inspirálhatta közvetlenül: az itáliai reneszánsz idején elterjedt „mannaia" és a 16-18. századi Skóciában nagyjából 120 emberéletet követelő „skót szűz".

A történelmi bizonyítékok azt mutatják, hogy a kezdetleges guillotine-szerű kivégzőeszközöket már a francia forradalom előtt is használták Franciaországban. Néhány forrás szerint a nyaktilóhoz hasonló elven működő eszközök eredete talán egészen az ókorig nyúlik vissza.

2. Eredetileg „humánusabb" végrehajtási módszerként vezették be

A francia guillotine eredete 1789-ire datálódik, amikor egy francia orvos, bizonyos Dr. Joseph-Ignace Guillotin javaslatot tett a kormányzatnak arra, hogy alkalmazzon emberségesebb és kevésbé fájdalmas kivégzési módszert a halálra ítéltek büntetésének végrehajtásához. Habár a Guillotin doktor személy szerint mélyen ellenezte a halálbüntetést, azt állította, hogy egy „villámgyorsan dolgozó" eszközzel végrehajtott kivégzés jóval humánusabb, mint a hagyományos karddal vagy baltával végzett lefejezések, amelyek gyakran félresikerültek, és néha csak sokadik csapásra végeztek az elítéltekkel.

Ez a javaslat a megkülönböztetés ellen is irányult, vagyis az arisztokratákat megillető bánásmód mindenkire való kiterjesztésére. Az 1738. május 28-án, 282 éve született Guillotin később segített az első prototípus kifejlesztésében, amelyet Antoine Louis francia orvos tervezett és Tobias Schmidt, német csembalókészítő épített.

A nemzetgyűlés 1792-ben elfogadta a doktor javaslatát, és törvényben rögzítette a nyaktiló a használatát.

Joseph Ignace Guillotin mellszobraForrás: Wikimedia Commons/Philippe Dessante

Az eszköz névadója, Guillotin később megpróbált eltávolodni a szerkezetét kísérő hisztériától és kérte annak átnevezését is, de nem járt sikerrel.

3. A nyaktilóval végzett kivégzések népszerű eseményt jelentettek

Az 1790-es évek közepén zajló jakobinus terror éveiben a francia forradalom vélt vagy valós ellenségeinek tömegét vetették a nyaktiló pengéje alá. A nyilvános kivégzéseket eleinte többen „túl gyorsnak és igencsak klinikainak" tartották, később azonban megváltozott a közönség véleménye.

A guillotin a morbid szórakoztatás eszközévé vált, és rengeteg embert vonzott a halálbüntetés nyilvános végrehajtásának helyszínére.

Robespierre kivégzése a Forradalom terénForrás: Wikimedia Commons

Ezt jelzi, hogy rövidesen számtalan dalban, viccben és versben örökítették meg a halálbüntetések végrehajtását, a kivégzést figyelemmel kísérők pedig a vesztőhelyen ajándéktárgyakat vásárolhattak, elolvashatták az áldozatok nevét a „programfüzetekben", de beugorhattak a párizsi vesztőhelyhez  közeli „Cabaret de la Guillotine" nevű étterembe.

A „Tricoteuses" nevet viselő asszonyokból álló csoport például minden nap ott ült a nyaktiló mellett, ahol kötögettek.

4. Gyermekjátékot is megihletett

A francia forradalom idején a szülők gyakran magukkal vitték a gyerekeiket is a nyilvános kivégzésekre, akik közül néhányan otthon játszottak a saját, fél méter magas, miniatűr guillotine játékukkal.

Így nézett ki a nyaktilóForrás: Wikimedia Commons

 A kis méretű replika igen népszerű "játék" volt a kisebbek körében, akik előszeretettel fejezték le a babáikat, vagy akár kisebb rágcsálókat is.

Sokan azonban úgy gondolták, hogy ez a morbid játék rossz hatással van a gyerekek fejlődésére, ezért több településen betiltották ezeket. A kisebb nyaktiló megjelent a gazdagabbak ebédlőasztalán is, ahol kenyér és zöldség szeletelőként használták.

5. A nyaktilót kezelő hóhérok nemzeti hírességgé váltak

Ahogy  egyre népszerűbbé vált a guillotine, úgy váltak hírességgé az azt kezelő hóhérok is a francia forradalom idején. A "teljesítményüket" az alapján ítélték meg, hogy milyen gyorsan és mennyire pontosan tudják végrehajtani a lefejezéseket a szerkezettel.

A hóhérmesterség  gyakran családi vállalkozás volt.

XVI. Lajos kivégzéseForrás: Wikimedia Commons

A híres Sanson család  tagjai például 1792-től 1847-ig szolgáltak állami ítéletvégrehajtóként, többek között ők fejezték le XVI. Lajost és feleségét, Mária Antoinette királynét is. A főhóhér pozícióját a 19. és 20. században egy apa-fia páros, Louis és Anatole Deibler töltötte be, akik 1879-től 1939-ig kezelték a nyaktilót.

Még a gengszterek között is nagy népszerűségnek örvendtek, akik a következőt tetováltatták magukra: „Az én fejem Deiblerhez tartozik".

6. A tudósok félelmetes tanulmányokat végeztek a fejekkel

A nyaktiló használatának kezdetétől vita tárgyát képezte, hogy vajon a guillotine-nal levágott fejek  a "tudatuknál" maradnak-e még egy rövid ideig, az ítélet végrehajtása után. Az ezt a feltételezést övező hisztéria 1793-ban érte el a tetőpontját, amikor a nézők azt állították, hogy az egyik áldozat arca „dühösen elpirult", amikor elvált a nyaktól.

Marie Antoinette kivégzéseForrás: Wikimedia Commons

Az orvosok, hogy meggyőződjenek erről,  azt kérték az elítéltektől, hogy próbáljanak pislogni vagy nyitva tartani az egyik szemüket miután lefejezték őket. Más esetekben az elhunyt nevét kiabálták, vagy a fejet gyertya lángjához és ammóniához tartották, hogy lássák, reagálnak-e. 1880-ban egy Dassy de Lignieres nevű orvos vért pumpált egy gyilkosság miatt kivégzett férfi fejébe, hogy megtudja, vajon visszatér-e belé az élet és képes-e beszélni.

A szörnyű kísérleteket csak a 20. században tiltották be, ám a patkányokkal végzett kutatások azóta kimutatták, hogy az agy aktivitása a fejvesztés után még körülbelül négy másodpercig kimutatható.

7. A náci Németországban is használták

A nyaktilót leginkább a forradalmi Franciaországhoz köthetjük, de valószínűleg ugyanannyi ember életét követelte a náci Németországban, a Harmadik Birodalom idején.

Hitler hatalomra jutását követően hivatalos kivégzési módszerré nyilvánítottaForrás: Bundesarchiv

Adolf Hitler a guillotine-t az 1930-as években hivatalos, állami végrehajtási módszerré nyilvánította és országszerte húsz ilyen szerkezetet állíttatott fel. Egykorú dokumentumok szerint mintegy 16 500 embert végeztek ki ezzel a módszerrel 1933 és 1945 között, akiknek többsége politikai ellenálló vagy disszidens volt.

8. Legutóbb az 1970-es évek végén használták

A guillotine-t, mint a halálbüntetés végrehajtásának eszközét egészen a 20. század végéig használták hivatalos kivégzőeszközként Franciaországban. Az utolsó nyilvános kivégzést 1939. február 2-án hajtották végre az országban, és még ugyanebben az évben új törvény született, mely szerint a nyilvános kivégzéseket beszüntetik, és a halálbüntetések végrehajtása ettől kezdve zárt helyen,  a megyei börtönökben történt.

Az utolsó halálra ítélt a tunéziai Hamida Djandoubi voltForrás: Pinterest

A legutolsó hóhér, Marcel Chevalier 1976-ig dolgozott állami ítéletvégrehajtóként, aki addig kezelte a nyaktilót, amíg Franciaországban el nem törölték a használatát. Az utolsó személy, akire a „nemzet borotvája" néven emlegetett szerkezet lesújtott, a barátnőjét megkínzó és gyilkosságért elítélt, tunéziai Hamida Djandoubi volt, 1977. szeptember 10-én.

Ennek ellenére a nyaktiló 189 éves „uralma" hivatalosan csak 1981 szeptemberében ért véget, amikor a francia parlament végleg eltörölte a halálbüntetést.