A magyar király, aki ajándékokkal próbált híveket toborozni magának

2020.05.30. 20:44

Az 1205. május 29-én királlyá koronázott II. András három évtizeden át ült a magyar trónon. A tékozló király többek között katonai sikerektől mentes, eredménytelen hadjáratot folytatott a Szentföldön, ám energikus külpolitikája behálózta az egész Balkán-félszigetet, a belpolitikájában pedig a későbbi évszázadokat is meghatározó, modern törvényeket alkotott az Aranybulla 1222-es kiadásával. II. Andrásnak kellett a magyar történelem során első uralkodóként koronázási esküt tennie.

„Az adományozás legjobb mértéke a mértéktelenség."
(II. András magyar király)

Örökös harcban állt a bátyjával

Amikor András herceg 1176 körül másodszülött fiúként napvilágot látott, még nem remélhette, hogy egyszer majd a magyar trónra ülhet. Ifjú korától kezdve ezért örökös harcban állt bátyjával, Imrével.

Édesapja, III. Béla magyar király megpróbálta elsimítani a fiai között fennálló ellentétet, ezért

1188-ban neki adta a meghódoltatott Halics fejedelemséget, ahol András 13 esztendős koráig uralkodhatott.

III. Béla király megalapítja a szentgotthárdi apátságot (id. Dorfmeister István festménye)Forrás: Wikimedia Commons/Dorfmeister István - Fine Arts in Hungary

Az Árpád-házi uralkodókat 1190-ben kiűzték a területről, emiatt az ifjú visszatért a királyi udvarba. Amikor III. Béla 1196-ban meghalt, az öröklési jog szerint Imre herceg lett Magyarország királya, másodszülött fiára kárpótlásul pedig várakat, birtokokat és rengeteg pénzt hagyott.

Végakaratában meghagyta Andrásnak, hogy vigyen véghez egy szentföldi hadjáratot;.

III. Béla a hatalmi harcaihoz kapott pápai támogatásáért cserébe ugyanis ígéretet tett a szentatyának arra, hogy részt vesz a keresztes háborúkban.

III. Béla koponyája alapján készült hiteles arcrekonstrukció (Skultéty Gyula munkája, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár)Forrás: Wikimedia Commons/Gyula Skultéty

Nem tudhatta, hogy András csak részben fogja teljesíteni a végakaratát, aki sokkali inkább saját befolyása erősítésére, valamint a bátyja elleni lázadások szítására használta az apja által reá hagyott vagyont. Pedig Imre megpróbált kibékülni az öccsével: neki ajándékozta a horvát-szlavón bánságot, és később, már súlyos betegen rábízta fia, a csecsemőkorú László gyámságát is.

András saját szakállára elfoglalta a Ráma és Hum vidékét, adót szedett és pénzt veretett, miközben a hatalom megosztását követelve támadta a testvérét.

Számos királyi birtokot elidegenített

A pápának 1200-ban ideiglenesen sikerült kibékítenie a testvéreket, aminek megpecsételésére Imre Andrásnak adományozta Horvátországot és Dalmáciát is. Ám ennek ellenére a következő években  kiújult a két testvér közötti viszály.

Imre király (Képes krónika)Forrás: Wikimedia Commons/Kálti Márk - Chronicon Pictum

A trónkövetelő András a harcok közben vette feleségül Gertrúd hercegnőt, VI. Bertold isztriai és krajnai őrgróf, illetve merániai herceg leányát;

frigyükből öt gyerek született, köztük a későbbi IV. Béla. Végül Imre király megelégelte a trónkövetelő  András állandó lázadásait, és ezért 1199-ben Keve várába záratta testvérét. András 1204-ben hívei segítségével szabadult ki. A szabadulása után Imre teljesen váratlanul őt nevezte ki kiskorú fia gyámjává és az ország kormányzójává. Amikor Imre az év szeptemberében meghalt, fiát, III. Lászlót a pártján álló főurak Bécsbe menekítették. Innen érkezett a hír pár hónap múlva, hogy a csecsemőkirály váratlanul meghalt.

Imre és András rengeteget hadakoztakForrás: Wikimedia Commons/Than Mór - https://www.hung-art.hu/frames.html?/magyar/t/than/muvek/1/imre.html https://mng.hu/mutargyak/imre-kiraly-elfogja-partuto-occset-endret/

András így már törvényesen, 1205. május 29-én Székesfehérváron királlyá koronáztatta magát, aki a magyar királyok közül elsőként tett koronázási esküt. 

Édesapja, III. Béla király bevételei nagyobbak voltak a francia vagy angol királyénál, ám az országa mégis szegényebb maradt, András ezen mindenképpen szerette volna változtatni. Magyarországot francia minta alapján próbálta a korabeli nyugat-európai modellhez közelíteni, amihez szükséges volt a vezető réteg maga mellé állítása.

A középkori Buda látképe Schedel 1493-ban készült VilágkrónikájábanForrás: Wikimedia Commons

A király bőkezű jándékokkal próbált meg híveket szerezni magának:

számos királyi birtokot elidegenített, és egész vármegyéket adományozott el (azok jövedelmeivel együtt) örökölhető birtokként, a vezető tisztségekbe pedig felesége befolyásának jeleként a Meráni-család tagjai és rokonai kerültek.

Az ötödik keresztes hadjáratban nem ért el sikereket

II. András intézkedései nyomán az ország eladósodott és a magyar főurak is egyre elégedetlenebbé váltak. Olyannyira elidegenítette őket magától, hogy amíg a király a halicsi hadjáratban hadakozott, az ellene szervezkedő összeesküvők 1213. szeptember 23-án a pilisi erdőben meglesték és megölték Gertrúdisz királynét, mint az „idegenek szimbólumát".

II. András színezett portréja a Thúróczi-krónika 1488-as brünni kiadásábanForrás: Wikimedia Commons

A Szentföldről hazatérő király Péter ispánt karóba húzatta, de kerülte a további felelősségre vonásokat.

A királyné meggyilkolása után a német befolyás visszaszorult, de a vészesen megcsappant királyi jövedelmek pótlására II. Andrásnak új, rendkívüli adókat, köztük pénzváltási illetéket kellett bevezetnie, ami az általános elégedetlenség miatt hatalma további gyengüléséhez vezetett. Megpróbált terjeszkedni a Balkán-félszigeten is, költséges hadjáratai azonban csak részsikereket eredményeztek.

A pápa több keresztes hadjáratot hirdetett, amelyben számos európai uralkodó is részt vettForrás: Kingdom of Heaven

III. Ince pápa 1215-ben a lateráni zsinaton újabb (az ötödik) keresztes hadjáratot hirdetett meg, amihez II. András VI. Babenberg Lipót osztrák herceg és Lajos bajor herceggel együtt csatlakozott. András hosszas előkészületek után 1217 márciusában indította el a saját keresztes hadjáratát ami végül a rengeteg költség ellenére sem hozott átütő sikert. András ugyan felvette a „Jeruzsálem királya" címet és számos ereklyét gyűjtött a Szentföldön, de végül csalódnia kellett a hadjárat sikertelensége miatt. Viszont ő volt az első magyar király, aki elsőként indult magyar kikötőből hajóhaddal egy másik földrészen zajló csatába.

Az Aranybulla egyes rendelkezései egészen 1848-ig érvényben maradtak

A Szentföldről visszatérő magyar királyt nem fogadta osztatlan lelkesedés, az elégedetlenkedők száma pedig folyamatosan növekedett. A király hatalmát fenyegető általános nemesi elégedetlenség hatására II. András rákényszerült a királyi hatalom korlátozását és a nemesi jogok rögzítését tartalmazó törvény, az Aranybulla kiadására. 

II. András kihirdeti az AranybullátForrás: Wikimedia Commons/Jantyik Mátyás - Országház, Felsőházi ülésterem

Az 1222. április 24-én kihirdetett Aranybulla többek között arra kötelezte az uralkodót, hogy a főbb tisztségeket magyarokkal töltse be, és hogy ne folytathasson féktelen, adakozó politikát.

Az arany függő pecséttel ellátott királyi oklevél 31 cikkelyének egyik része a király korábbi pénzügyi és birtokpolitikájára vonatkozott, a másik pedig az 1848-ig érvényben volt nemesi adómentességre, egy harmadik fejezet pedig a bárók jogait rögzítette, és megállapította az évenkénti pénzrontás maximális mértékét is.

Az Aranybulla az esztergomi Érseki PalotábanForrás: MTI/Kovács Attila

Az Aranybulla bekerült a Corpus Juris sarkalatos törvényei közé, amelynek betartására a későbbi királyainknak koronázási esküt kellett tenniük, és ami egészen a polgári államberendezkedés kialakulásáig érvényben maradt.