Hová tűnnek a mezők-szántók madarai?

Mezei pacsirta (Alauda arvensis). A nyílt pusztaságok, szántók, legelők madara. Rövidtávú vonuló, csak az igazi tél beálltával repül kissé délebbre, de áttelelő példányaival is rendszeresen találkozhatunk. Legtöbbször a talajon tartózkodik, csak a hangja utal jelenlétére. Nászrepülésekor a hím és a tojó néhány méter magasságban kergetőzik, majd ismét a földre szállnak. Fészkelése a többi pacsirtához hasonlóan a talajon történik. A hím és a tojó közösen alakítja ki a fészek helyét a talaj egy természetes mélyedésében, amit a tojó apró növényi részekkel bélel ki. 4-6 tojást rak, melyeken csak ő kotlik. A fiókák etetéséből mindkét szülő kiveszi a részét.

A pacsirta szimbólum, ami a kultúránk minden területén megjelenik és jelképe annak a természetvédelmi ügynek is, amiről tájékoztatni szeretnénk. Lehet, hogy egyszer hiába várjuk majd a pacsirtaszót? Reméljük, hogy ez az idő soha nem jön el, de aggasztó, hogy az elmúlt két évtizedben eltűnt Magyarország mezei pacsirtáinak egyharmada. Amit ezek a kis énekesek jeleznek, az ma a hazai madárvilág talán legnagyobb problémája.

Ennek pedig legfőbb okai:

• a mezőgazdasági területeken egyre intenzívebben gazdálkodunk, és eltűnnek a madárélőhelyek.
• egyre több növényvédőszert, műtrágyát használunk
• a beépítések és fejlesztések miatt egyre kisebb mezőgazdasági területeken gazdálkodunk
• ezeken a területeken pedig egybeszántunk minden talpalatnyi helyet.

„Agrársivatagoknak” is nevezik az intenzív monokultúrás mezőgazdasági gyakorlat következtében elsilányult tájat. Ilyen súlyosan intenzív használat mellett a talaj hamar kimerül. Az aratást követően nincs természetes takarás, ami megvédené a talajt, így azt lehordja az eső és elhordja a szél (defláció, erózió). Forrás: https://greenfo.hu/hir/nesze-neked-agrodiverzitas/

A nagyipari termelési módok eltüntetik a változatosságot.

Mindez mivel jár?

Eltűnnek a mezőgazdasági tájból a vizes, bokros élőhelyek, azok a mezsgyék, ahol megtelepedhetnek a madarak. A természet egységének megbomlása magával hozza a kedvezőtlen folyamatok sorát:

1. ha csökken a területek sokfélesége,
2. akkor az ott levő sokszínű növény- és rovarvilág is eltűnik.
3. így a madarak sem jutnak megfelelő táplálékhoz.

Mezei pacsirta (Alauda arvensis). A nyílt pusztaságok, szántók, legelők madara. Rövidtávú vonuló, csak az igazi tél beálltával repül kissé délebbre, de áttelelő példányaival is rendszeresen találkozhatunk. Legtöbbször a talajon tartózkodik, csak a hangja utal jelenlétére. Nászrepülésekor a hím és a tojó néhány méter magasságban kergetőzik, majd ismét a földre szállnak. Fészkelése a többi pacsirtához hasonlóan a talajon történik. A hím és a tojó közösen alakítja ki a fészek helyét a talaj egy természetes mélyedésében, amit a tojó apró növényi részekkel bélel ki. 4-6 tojást rak, melyeken csak ő kotlik. A fiókák etetéséből mindkét szülő kiveszi a részét. Forrás:https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-alaarv

Az eredmény:

Csökken a madarak száma, ami azt is jelenti, hogy romlik a környezetünk állapota.

Ez ránk emberekre, életminőségünkre is visszahat a táplálékon, a vízminőségen, a környezetünkön keresztül.

Egyszerűnek tűnő, mégis bonyolult, sokszereplős folyamat ez. Együtt tehetünk ellene!

Amit mi tehetünk:

• A mezőgazdaság szereplőit tájékoztatni kell.
• Segíteni kell a természetkímélő termelési módok, technikák bevezetését.
• Az embereket, vagyis a fogyasztókat is érzékennyé kell tenni: keressék a fenntartható termelésből származó helyi élelmiszereket.

• A döntéshozókat is meg kell győzni: olyan gazdálkodást támogassanak, ami nem károsítja a természetet!

(Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)