A pacsirta szimbólum, ami a kultúránk minden területén megjelenik és jelképe annak a természetvédelmi ügynek is, amiről tájékoztatni szeretnénk. Lehet, hogy egyszer hiába várjuk majd a pacsirtaszót? Reméljük, hogy ez az idő soha nem jön el, de aggasztó, hogy az elmúlt két évtizedben eltűnt Magyarország mezei pacsirtáinak egyharmada. Amit ezek a kis énekesek jeleznek, az ma a hazai madárvilág talán legnagyobb problémája.
Ennek pedig legfőbb okai:
• a mezőgazdasági területeken egyre intenzívebben gazdálkodunk, és eltűnnek a madárélőhelyek.
• egyre több növényvédőszert, műtrágyát használunk
• a beépítések és fejlesztések miatt egyre kisebb mezőgazdasági területeken gazdálkodunk
• ezeken a területeken pedig egybeszántunk minden talpalatnyi helyet.
A nagyipari termelési módok eltüntetik a változatosságot.
Mindez mivel jár?
Eltűnnek a mezőgazdasági tájból a vizes, bokros élőhelyek, azok a mezsgyék, ahol megtelepedhetnek a madarak. A természet egységének megbomlása magával hozza a kedvezőtlen folyamatok sorát:
1. ha csökken a területek sokfélesége,
2. akkor az ott levő sokszínű növény- és rovarvilág is eltűnik.
3. így a madarak sem jutnak megfelelő táplálékhoz.
Az eredmény:
Csökken a madarak száma, ami azt is jelenti, hogy romlik a környezetünk állapota.
Ez ránk emberekre, életminőségünkre is visszahat a táplálékon, a vízminőségen, a környezetünkön keresztül.
Egyszerűnek tűnő, mégis bonyolult, sokszereplős folyamat ez. Együtt tehetünk ellene!
Amit mi tehetünk:
• A mezőgazdaság szereplőit tájékoztatni kell.
• Segíteni kell a természetkímélő termelési módok, technikák bevezetését.
• Az embereket, vagyis a fogyasztókat is érzékennyé kell tenni: keressék a fenntartható termelésből származó helyi élelmiszereket.
• A döntéshozókat is meg kell győzni: olyan gazdálkodást támogassanak, ami nem károsítja a természetet!
(Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)