A tenger, a partoktól távoli mélységek birodalma hosszú évszázadokon át idegen és félelmetes világ volt az ember számára. A 20. század harmincas éveiben a francia haditengerészet egy mindaddig ismeretlen fiatal tisztje maga sem sejtette, hogy amikor 1936 forró nyarán egy kölcsönkapott úszószemüveggel felszerelkezve először veti magát a hullámok közé, a felszín alatt feltáruló világ látványa mindörökre megváltoztatja az életét. E katartikus élmény azonban nem csak az ifjú Cousteau sorhajóhadnagy életét, hanem az emberiség tengerrel fennálló kapcsolatát is mindörökre megváltoztatta.

Azt, akit megérint egyszer a tenger, mindörökre foglya marad a csodáinak"
(Jacques-Yves Cousteau)

Egy életveszélyes autóbaleset, ami megnyitja a csodák kapuját

A tengerkutatás egyik legnagyobb alakja, Jacques-Yves Cousteau a délnyugat-franciaországi Saint-André-de Cubzac-ban látta meg a napvilágot 1910. június 11-én, Daniel Cousteau, a városka jómódú és nagy tekintélyű ügyvédjének fiaként. Az ifjabb Cousteau diákként igencsak öntörvényű fiatalembernek számított, aki nem volt valami kitűnő tanuló, és többször komoly konfliktusba keveredett a tanáraival. Egyik alkalommal, amikor hirtelen jött haragjában gimnáziumának 17 ablakát betörte, még apja tekintélye sem mentette meg az eltanácsolástól.

Jacques-Yves Cousteau az 1972-es antarktiszi expedíciójánForrás: AFP

Már kora gyermekkorától kezdve vonzódott a vízhez, de a felhők feletti világ is elbűvölte. 1930-ban beiratkozott a Francia Haditengerészeti Akadémiára (École Naval), amelynek elvégzése után, frissen felavatott fregatthadnagyként a Condorcet csatahajóra osztották be tüzérségi tisztnek.

Cousteau rendkívül vonzónak találta a sok kalandozással együtt járó tengerésztiszti életet.

Kiváló képességeire hamar felfigyeltek az elöljárói is, aminek köszönhetően 1934-ben áthelyezték a haditengerészet információs szolgálatához. Új beosztásában eljutott Kínába és Japánba, egy katonai diplomáciai misszió tagjaként pedig az akkoriban még teljesen zárt és titokzatos világnak számító sztálini Szovjetunióba is.

Cousteau, a légzőkészülékes búvárkodás nagy pionírjaForrás: AFP

1936-ban súlyos autóbaleset érte: napokig élet és halál között lebegett. Amikor túljutott az életveszélyen az orvosok azt tanácsolták,

hogy rehabilitációs célból lehetőség szerint ússzon minél többet.

A vízhez mindig is vonzódó Cousteau hadnagy örömmel fogadta meg ezt a tanácsot, és flottától kapott betegszabadságát kihasználva 1936 perzselően forró nyarát a Riviérián töltötte, nagyokat úszva a Földközi-tenger  vizében.

Egy képkocka az 1956-os Vörös-tengeri expedíciórólForrás: AFP/Pig

A touloni tengerparton sütkérezés közben barátkozott össze egy másik fiatal haditengerésszel, Philippe Tailliez-vel. Cousteau az egyik alkalommal elkérte újdonsült barátja úszószemüvegét, és azzal felszerelkezve gázolt be a hűs hullámok közé. Amikor lélegzetét visszatartva először bukott a felszín alá, rögtön megérezte,

hogy a lenti világ megpillantásának döbbenetes élménye örökre megváltoztatja az életét.

Sürgősen beszerzett magának is egy úszószemüveget és ezután Cousteau valamint a vele rokonlélek Tailliez együtt merültek alá, hogy közösen gyönyörködjenek a nagy kékség szemkápráztató világában.

Három jó barát, akik egyszer történelmet írnak a tengerkutatásban

A hosszúra nyúlt riviérai nyaraláson ismerkedtek össze Toulon akkortájt már híres-neves víz alatti vadászával, Frédéric Dumas-val, aki új barátait beavatta a szabadtüdős merülés, a búváruszonyok használata, valamint a víz alatti szigonyos vadászat rejtelmeibe.

A Földközi-tenger élővilága megbabonázta CosuteautForrás:Malta Tourist Office

Akkor még nem sejthették, hogy ez a nagy hármas válik majd az akkor még nem is létező modern légzőkészülékes búvárkodás

és a tengerkutatás mindmáig leghíresebb triászává.

A „Kapitány" valamint a későbbi Cousteau-dinasztia életében is fontos mérföldkőnek számít 1937. június 12. Jacques-Yves Cousteau ugyanis ezen a napon vezette oltár elé Simone Melichort, egy francia ellentengernagy lányát.

Simone Cousteau, a felségeForrás: Ocean Future Society

Simone, aki mindig is világhíres férje árnyékában élt, meghatározó szerepet játszott a Kapitány és a család későbbi sikereiben. Már a rákövetkező évben, 1938. május 6-án megszületett első közös gyermekük, Jean-Michel. A menthetetlenül a felszín alatti világ vonzerejébe került

Cousteau-t egyre jobban foglalkoztatta az a kérdés, hogy miként lehetne megoldani a huzamos lent tartózkodás problémáját.

Az 1876-ban feltalált és a levegőellátást a felszínről biztosító ormótlan nehézbúvár-felszerelést ugyanis nem tartotta alkalmasnak a tenger alatti világ alapos felderítésére, mert Cousteau a felszíntől elszakadva, halak módjára szerette volna bebarangolni a kék birodalom mesés tájait.

Az ormótlan nehézbúvár felszerelés a felszínhez köti a búvártForrás: Twitter

Mindeközben nagyot fordult a világ. 1940 májusában a náci Németország lerohanta Franciaországot. A megszégyenítő vereséget követő compiegn-i békekötés formailag a megszállókkal kollaboráló vichy-i kormány fennhatósága alá helyezte a flottát,

de a francia haditengerészet a németek felügyelete alatt gyakorlatilag teljesen inaktívvá vált, tétlenségre kárhoztatva a flotta tisztjeit.

1940 más szempontból is döntőnek számít a Kapitány életében, dcember 30-án született meg ugyanis második fia, Philippe, aki élete végéig a családfő dédelgetett kedvence maradt.

Egy patak hideg és zavaros vizéből indult világhódító útjára a légzőkészülékes búvárkodás

A háború szülte ínség különös módon járult hozzá Cousteau nagy álma, az autonóm légzőkészülék megvalósításához. Mivel a katonai szükségletek miatt szigorú üzemanyag korlátozás lépett életbe, a városi tömegközlekedés gerincét alkotó buszokat kényszerű megoldásként sorra földgázüzeműre kezdték átalakítani.

Cousteau 1942-ben ismerkedett meg Émile Gagnan mérnökkel, az Air Liquid konszern munkatársával,

akit beavatott az automata légzőkészülék megalkotásával kapcsolatos töprengéseibe. Gagnan azt javasolta, hogy a próbálják meg az autóbuszokra kifejlesztett gázpalackok nyomáscsökkentő reduktorával áthidalni az addig megoldhatatlannak tűnő problémát.

Cousteau és Émile Gagnan mérnök, az autonóm légzőkészülék feltalálóiForrás: Pinterest/Ferry van Dorst

Az ötlet kitűnően bevált, és Cousteau 1943 októberében egy patak hideg, zavaros vizében végrehajtott az első, történelmet író sikeres próbamerülését. Az autonóm sűrített levegős légzőkészülék felkeltette a flotta érdeklődését is. A Kapitányt mentesítették a szolgálat alól és megbízták, hogy fejlessze tovább a Cousteau-Gagnan automata légzőkészüléket,

illetve végezzen kutatásokat a légzőkészülékes merülés határainak feltérképezésére.

Közvetlenül a háború után, 1945 nyarán a haditengerészet kötelékén belül állt fel a Tengeralatti Kutatócsoportot amelynek a három elválaszthatatlan barát, Cousteau ,Tailliez és Dumas lettek a tagjai.

Történelmi pillanat: 1943 októberében Cousteau kipróbálja a világ első automata sűrített levegős légzőkészülékétForrás: Jake's Rolex World

A csoport Marseille-ben egy apró irodát irodát valamint egy teherautót kapott, ezzel a szerény háttérrel vágtak bele a modern tengerkutatás történetébe új fejezetet nyitó vállalkozásuknak. A három barát és fanatikus búvár

mai ésszel felfoghatatlanul kockázatos, életveszélyes kalandok során kísérletezte ki

a sűrített levegős merülések mindmáig érvényes fiziológiai határait. Ahogy fokozatosan gyűltek a tapasztalatok,az automata légzőkészülék adta lehetőségeket a tengerkutatásban is egyre szélesebb körben kezdték el alkalmazni.

Nem egyszer életveszélyes kalandok árán derítették fel a légzőkészülékes merülés fiziológiai határait és törvényszerűségeitForrás: Dorling Kindersley

Cousteau vízhatlan, nyomásálló fényképezőgépet illetve kameratokokat konstruált, ami lehetővé tette a felszín alatti világ képi dokumentálását és a nagyközönséggel való megismertetését is. A francia haditengerészetnél eltöltött csaknem két évtizedes szolgálat után a korvettkapitánnyá előléptetett Jacques-Yves Cousteau 1949-ben leszerelt a flottától hogy elkezdje azt a saját utat járni, amely a világhír csúcsaira röpítette.

A csend meghódítja a világot

Cousteau a tenger alatti kutatások és tudományos expedíciók finanszírozására 1950-ben megalapította a Francia Oceanográfiai Társaságot, és még abban az évben Thomas Loel mecénás támogatásával sikerült megvásárolnia egy 1942-ben szolgálatba állított, és a második világháború után leszerelt amerikai aknaszedő hajót.

A világhíressé vált kutatóhajó, a CalypsoForrás: Wikimedia Commons

A szolgálatból kivont hadihajó, a költséges átalakítás után a Calypso nevet kapta. A Calypso kutatóútjain gyakran az egész család is részt vett, így Jean-Michel és Philippe szó szerint a hajó fedélzetén nőttek fel.

A Cousteau család egy tenger alatti sétán, 1945 nyaránForrás: Jake's Rolex World

A szélesebb világközlemény 1953-ban ismerte meg Cousteau nevét, amikor megjelent Frédéric Dumas-val közös könyve, „A csend világa".

A számos kiadást megélt bestseller alkotta az azonos című, és Cousteau első, 1955-56-os Vörös-tengeri expedícióján leforgatott egész estét betöltő mozifilmjének az alapötletét is. Cousteau növekvő hírnevét jól illusztrálja, hogy második, a Vörös-tengerre illetve az Indiai-óceánra vezető expedícióját a francia kormány mellett már a National Geographic Society is támogatta.

A Vörös-tengeri zátonyokat káprázatosan gazdag élővilág jellemzi, amit Cousteau mutatott be először a nagyközönség számára, Egyiptomban forgatott filmjévelForrás: Bolubás Brigitta

A széles körű ismertséget elhozó könyvek és mozifilmek mellett sorra jelentek meg a Kapitány óceánkutatásban és a búvárfiziológiában forradalmat teremtő publikációi és szakcikkei is.

Az időközben felcseperedett két Cousteau fiú egyre nagyobb részt vállalt apjuk munkájában.

Noha Jean-Michel építész szakon szerzett diplomát, de családi indíttatása és szenvedélye szükségszerűen a tengerkutatáshoz kötötte életét. Philippe esetében, aki már hétéves korában tehetséges és tapasztalt légzőkészülékes búvárnak számított, mindez természetesen nem is volt kérdés.

A három Cousteau: Jacques, Philippe, és Jean-MichelForrás: AP

A két fiú közül a kapitány a rendkívül tehetséges Philippe-et favorizálta minden téren, aminek többször, és az idősebb fiát bántó módon adta tanújelét. Jean-Michel és az apja között a későbbiekben tartósan megromlott kapcsolat részben erre a sérelemre volt visszavezethető.

Harminc napig egyhuzamaban a víz alatt

Cousteau igazi reneszánsz egyéniségként az utolsó nagy polihisztorok egyike, aki folyamatos és sokoldalú önképzéssel valamint páratlan tapasztalatai alapján tett szert egyedülálló tengertani szaktudására. 

A szikár, hórihorgas és markáns arcélű Cosusteau szenvedélyes dohányos volt, aki élete végéig szívta az erős francia idegenlégiós cigarettát, a Caporalt.

A  Kapitány szikár, markáns arcélű férfi volt, aki nem vetette meg az élet örömeitForrás: AFP/Handout

Igazi francia világfiként rajongott a jófajta borokért, a kiadós lakomákért, és a nőkért is. A Kapitánynak felnőtt korára sem vált könnyebbé a természete, amit kiválóan jellemez,

hogy az emberei a háta mögött csak úgy emlegették, hogy „Le pasha", azaz „a basa".

1963-ban a Vörös-tenger szudáni partszakaszához közel fekvő Shaab Rumi korallzátonynál hajtotta végre a sok szempontból  mai napig egyedülállónak tekinthető Précontinent I. vállalkozást.

Albert Falco és Claude Wesly, a Précontinet I. válallkozás előkészítő kísérletei közbenForrás: AFP

Ez volt az első alkalom, hogy 30 napig egyhuzamban emberek éltek és dolgoztak a víz alatt, felszínre emelkedés nélkül. Az erről forgatott nagyszabású mozifilmje, „A napnélküli világ" újabb kasszasikerré vált, amit Oscar-díjjal is kitüntettek.

Soha nem tudta feldolgozni kedvenc fia elvesztését

Philippe mint tehetséges operatőr és vezető búvár egyre fontosabb szerepet játszott apja stábjában, és expedíciói vezetésében. Az 1960-as években a közvélemény elsősorban

a cápák miatt tekintett életveszélyes kalandként a légzőkészülékes búvárkodásra.

Ezért is számított világszenzációnak Philippe Cousteau 1967-ben a Vörös-tengeren illetve az Indiai-óceánon cápákról leforgatott filmje, amelyet védőketrec nélkül, a veszélyesnek tartott ragadozók közé lemerülve készített el.

Óceáni fehérfoltú cápa közelít a búvárok felé Egyiptom Vörös-tengeri vizein. Az 1960-as években a cápák miatt a közvélemény őrült és életveszélyes vállakozásnak tartotta a légzőkészülékes búvárkodástForrás: DIVEX/Halász Károly

A cápákról szólt az apjával közösen írt és 1970-ben megjelent „Shark: Splendid Savage of the Sea" című könyv is. 1967. október 2-án megszületett a Kapitány első unokája, Fabien.

Az unoka érkezése átmenetileg megjavította a közte és Jean-Michel közötti feszült viszonyt.

Ennek jegyében 1973-ban mindkét fiával valamint Frederick Hymann-al közösen létrehozta a Cousteau Societyt, amelynek 1993-ig Jean-Michel töltötte be az alelnöki posztját.

Apa és fia: a Kapitány Jean-MichellelForrás: AFP/Handout

1976-ban kezdtek hozzá a több évig tartó monstre televíziós sorozat, „Az utazás a világ végére" (Voyage to the Edge of the World) forgatásához.

A kedvenc fiú, Philippe CousteauForrás: Cousteau Society

Ennek munkálatai során 1979. június 28-án súlyos tragédia érte a családot:

Philippe a Lisszabonhoz közeli Togas folyó torkolatánál Catalina típusú hidroplánjával lezuhant, és szörnyethalt. A tragédia híre valósággal letaglózta a Kapitányt, aki élete végéig nem tudta feldolgozni kedvenc fia elvesztését.

Újabb házassága

Élete utolsó másfél évtizedében ismét kiújult az idősebb fiával Jean-Michellel fennálló konfliktusa. Ennek hátterében a Kapitány régóta tartó házasságon kívüli kapcsolata állt, amit Jean-Michel sohasem tudott megbocsátani az apjának.

Amikor a családi békéért oly sokat küzdő feleség, Simone 1990 december elsején rákban meghalt, alig fél évvel később, 1991. júniusában a Kapitány feleségül vette a nála 36 évvel fiatalabb szerelmét, Francine Triplet-et.

Jean-Michel Cousteau neheztelt az apjáraForrás:Carrie Vonderhaar, Ocean Futures Society325 Chapala St.Santa Barbara, CA 93101805-899-8899www.oceanfutures.orgcvonderhaar@oceanfutures.org/Jean-Michel Cousteau

Francine-től – még felesége, Simone életében – két házasságon kívüli gyermeke született: 1979-ben Diane, majd 1981-ben Pierre-Yves Cousteau.

Amikor a legfiatalabb fiú megszületett, a kapitány már a 72. életévében járt.

Így állt elő az a furcsa helyzet, hogy Cousteau első unokája, a jelenleg 53 éves Fabien 14 évvel idősebb, mint a kapitány legkisebb fia, a most 39 éves Pierre-Yves.

A legkisebb fiú: Pierre-Yves CousteauForrás: Giampaolo-Vimercati

Jean-Michel mindig is Francine-t tartotta az apja rossz szellemének,

és mikor Cousteau hetvenévesen feleségül vette a mindössze 34 éves Francine-t, kitört a családon belüli botrány. Jean-Michel és az apja között annyira megromlott a viszony, hogy amikor 1993-ban a legidősebb fiú a Fidzsi-szigeteken új oktató-és kutatóközpontot nyitott, aminek a Cousteau Resort nevet adta, az apja névhasználati per indított ellene.

A Kapitány második feleségével, Francine-al 1995-benForrás: AFP

Jean-Michel és Francine között a Kapitány halála sem vetett véget az ellenségeskedésnek, amit újabb perek sorozata követett.

Emberközelbe hozta a Kék Birodalmat

Jacques-Yves Cousteau 1997. június 25-én, 87 éves korában halt meg.

Gazdag és változatos életútjának nagyon komoly a hagyatéka: a számos, ma már történelmi értékű film, megszámlálhatatlanul sok könyv, szakcikk és publikáció mellett a hivatásos és hobbi búvárok népes tábora is neki köszönheti a mélység birodalmának felfedezését megteremtő automata légzőkészüléket.

Kétség kívül Cousteau tekinthető a légzőkészülékes búvárkodás legnagyobb hatású úttörőjénekForrás: AFP/Handout

Cousteau-t egy időben sokan emlegették úgy, mint a leghíresebb és legnépszerűbb franciát.

Az óceánok felfedezésében és a tengeri környezet védelmében kifejtett munkásságát a világ számos országában ismerték el a legmagasabb szinten.

A Kapitány Kennedy elnökkel, a Fehér HázbanForrás: AFP

1961-ben a Fehér Ház kertjében személyesen Kennedy elnök nyújtotta át számára a National Geographic Society nagy aranyérmét,

1972-ben pedig Pompidou köztársasági elnök a Becsületrend parancsnoki fokozatával tüntette ki Cousteaut.

 

Jacques-Yves Cousteau a Calypso fedélzeténForrás: AFP/Susan Farley

1985-ben elnyerte a legmagasabb francia állami kitüntetést, a Nemzeti Érdemrend Nagykeresztjét, és még ugyanabban az évben Ronald Reagan amerikai elnöktől átvehette a Kongresszusi Emlékérem arany fokozatát is.

A Kapitány életművének talán az a legnagyobb értéke, hogy emberközelbe hozta azt a Kék Birodalmat, amit élete végéig kutatott és csodált.