Az aszálykárok megelőzése kulcskérdés

Az aszály egyre gyakrabban visszatérő jelenség az európai kontinensen ( a kép illusztráció)

A Duna-menti régiót gyakran sújtja vízhiány és aszály, ez a probléma azonban Magyarországon csak az elmúlt néhány évben kapott kellő figyelmet. A klímaváltozás hatására viszont egyre gyakrabban számíthatunk szélsőséges időjárási eseményekre és a csapadék átlagostól eltérő eloszlására, így hazánk egyre inkább ki lesz téve az aszály veszélyének is. Az Aszálykockázat a Duna régióban (DriDanube) projekt szakértői által megfogalmazott észrevételeket és javaslatokat az elsivatagosodás és aszály elleni küzdelem világnapja kapcsán tesszük közzé.

Az aszálynak nincs egyértelmű és általánosan elfogadott, egységes definíciója. Magyarországon például a 2011. évi CLXVIII. törvény szerint akkor beszélhetünk aszályról, ha a növény vegetációs időszakában 30 egymást követő napon belül a lehullott csapadék mennyisége nem éri el a 10 mm-t; vagy nem éri el a 25 mm-t és a napi maximum hőmérséklet legalább 15 napon meghaladja a 31 °C-ot.

Ezt a meghatározást hazánkban a mezőgazdasági kárenyhítés során használják, a meteorológusok, hidrológusok, talajszakértők és erdész szakemberek azonban ettől eltérően határozzák meg az aszály fogalmát.

A hatékony aszálykezelés érdekében azonban elengedhetetlen egy egységes terminológia használata,

mellyel nagymértékben fejlődhet a különböző tudományágak, intézetek és döntéshozó hatóságok közti

egyetértés nemzeti és regionális szinten – mutatott rá a DriDanube projekt szakértői kollektívája, melynek Magyarország részéről tagja volt dr. Szalai Sándor, a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karának egyetemi docense is.

Forrás: Szent István Egyetem

Szintén gondot jelent, hogy napjainkig az aszály kezelése a legtöbb érintett országban a már bekövetkezett veszteségek megtérítésében merült ki,

a DriDanube projekt részeként elkészített új aszálykezelési terv ugyanakkor előzetes cselekvésre szólít.

Ez a fajta szemléletváltás ugyanis lehetővé teszi az érintett érdekcsoportok időbeni figyelmeztetését, az aszály okozta hatások és kockázatok előzetes becslését, hatékonyabb válaszlépések tervezését és végrehajtását, a természet, környezet, gazdaság és társadalom várható sérülékenységének csökkentését, valamint az érdekelt gazdák gyorsabb és pontosabb kármentesítését is. A súlypont tehát a helyreállításról a megelőzésre és a folyamatok pontosabb megismerésére helyeződik át, ám ahhoz, hogy egy ilyen nagyszabású projekt megvalósulhasson, minden országban széleskörű párbeszédre van szükség.

Az új aszálykezelési stratégia sikeres alkalmazásához ugyanakkor a régiót érintő műholdas mérési adatokat és megfigyeléseket is egységesen kell értelmezni, melyhez nagy segítséget jelent a projekt során kifejlesztett néhány új algoritmus és aszálykockázati térkép. Az 1961-2010 közti időszak éghajlati, és a 2000-es évek termésátlag adatai alapján készült térképek segítségével ugyanis a korábbiakhoz képest pontosabban állapítható meg, hogy a Duna-menti régióban hol jelentősebb az aszálykockázat, és az várhatóan mekkora hozamcsökkenést fog jelenteni a kukorica, őszi búza, árpa és repce esetében.

A Duna Érdnél Forrás: Wikimedia Commons

A Duna-menti régió aszálykockázatával foglalkozó DriDanube projekt a Duna Transznacionális Programból, az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásával, az Európai Unió és a Magyar Állam társfinanszírozásával valósult meg.

(Forrás: Szent Istvány Egyetem, Szerző: Dr. Farkas Alexandra (SZIE Médiaközpont))