A tengeri csigáknak fontos szerep juthatott az ősi vándorlások során

2020.06.22. 12:57

A modern emberek szétszóródásának déli útvonala, az úgynevezett „Déli Szétszóródás" kiindulópontja egykor Afrika szarva lehetett. Az innen induló vadászó-gyűjtögető emberek mintegy 55-65 ezer éve keltek át a Vörös-tenger bejáratánál Arábiába és Dél-Ázsiába, majd gyorsan terjeszkedtek Dél-Ázsia, Délkelet-Ázsia és Indonézia partjai mentén. A legújabb kutatások egy teljesen új megközelítésben ábrázolják a megtett utat, amelyek szerint érdemes újragondolni a korszak ezen komplex fejezetét.

A szárazság miatt eltűntek az élelemforrások

A tudósok már régóta vizsgálják, hogy vajon mi történhetett több tízezer éve a kontinensen, amely vándorlásra késztette az itt élő népeket. Arra jutottak, hogy ebben az időszakban (körülbelül 55-65 ezer évvel ezelőtt) a régiót súlyos szárazság jellemezte, ami a vegetáció hiányához és a nagy szárazföldi emlősök eltűnéséhez vezetett. Ezzel a kettősséggel szinte elapadtak az itt élő vadászó-gyűjtögető emberek élelemszerzési lehetőségei. Továbbra is nagy kérdés azonban, hogy miért pont ezen a szétszóródási, déli útvonalon indultak el, és hogy vajon milyen táplálékhoz juthattak, miközben Kelet-Afrikából Arábiába vándoroltak, érintve a Vörös-tenger térségét?

Feketekagylók sziklára tapadt telepe az árapály-övben - ezek az állatok is segíthették a vándorló embereketForrás: World Ocean

A Quaternary International tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint az egyik választ a tenger adhatja meg, mivel az óceán létfontosságú táplálékot nyújthatott abban az időben, amikor a föld erre már nem volt képes.
Eddig alig tudtunk arról, hogy a múltban milyenek lehettek a tengeri élelemforrások, és hogy mennyire kezelhetjük életszerűnek a part menti lehetőségeket – mondta Niklas Hausmann, az angliai York Egyetem régésze a ScienceAlert online portálnak. – Most azonban új aspektusból látjuk a történetet.

Könnyen hozzáférhettek a kagylókhoz, tengeri csigákhoz

Új tanulmányukban Hausmann és csapata egy, a Vörös-tengeren élő tengeri csiga, a Conomurex fasciatus több mint 15 000 példányának héjmaradványait elemezte, amelyek egyfajta iránytűként szolgáltak a népvándorlások környezeti feltételeinek jobb megértéséhez.

A kutatók a Conomurex fasciatus héjmaradványait elemeztékForrás: Flickr

Adataink azt mutatják, hogy abban az időben, amikor sok más földi erőforrás szűkössé vált, az emberek számíthattak a könnyen elérhető kagylókra, rákfélékre és mészhéjú állatokra – mutatott rá Hausmann. – Korábbi tanulmányok már kimutatták, hogy a Vörös-tenger déli részén élők több ezer éven át fogyasztották ezt a fajta ételt. Most azt is tudjuk, hogy a táplálékforrást nem merítették ki.

Hozzátette: az emberi vándorlások egyik fontos csomópontjánál, a Vörös-tenger déli részén

a rugalmas, bőséges, kiszámítható és könnyen elérhető, part menti erőforrások létezésének ténye egy újabb dimenzióval bővíti a témával kapcsolatos ismereteinket.

Az elmélet mögött azonban még mindig rengeteg a bizonytalanság, ezért többen vitatják a hipotézis a megalapozottságát. A szakemberek folytatják a kutatásokat.