Egyik parancsnok sem élte meg az okinavai csata végét

2020.06.24. 18:52

Hetvenöt éve, 1945. június 23-án ért véget a második világháború utolsó és a csendes-óceáni hadszíntér legvéresebb csatája, az Okinava szigetéért vívott két és fél hónapos ütközet a japán és az amerikai hadsereg között.

Felére becsülték a védők számát

A második világháború végső szakaszában a en az amerikai hadsereg - a Marshall- és a Mariana-szigetek elfoglalása után - immár a japán anyaszigetek közvetlen közelébe jutott. Az amerikai hadvezetés az óriási véráldozatok árán 1945. március végén elfoglalt Iwo Jima (Ivo Dzsima) után következő célpontnak a stratégiailag különlegesen fontos Rjúkjú (Riukiu)-szigetcsoportot szemelte ki. Itt volt ugyanis Tajvan és Japán között az egyetlen nagy kikötő, amelynek birtokában az amerikaiak ellenőrizhették volna a tengeri útvonalakat, a légi bázisokról pedig közvetlenül és sűrűn bombázhatták volna a japán ipari övezeteket.

A második világháború legkorszerűbb nehéz felszíni egységei az amerikai Iowa-osztály csatahajói voltak. A képen az USS Missouri csatahajó látható menetben, 1944 őszén a csendes-óceáni hadműveletekben. Részt vett többek között e legvéresebb csendes-óceáni ütközetben, Okinava elfoglalásában, 9 db 406 mm-es főlövegével és kisebb hajóágyúival támogatva a partraszállástForrás: U.S. Navy Photo

A legnagyobb szigetet, a mintegy 100 kilométer hosszú és 30 kilométer széles Okinavát a japánok a háború kezdetétől erődnek építették ki, utolsó védelmi vonalként az anyaország előtt. A 130 ezer fős helyőrség parancsnoka, Usidzsima Micuru tábornok úgy döntött, hogy a szövetségesek tengeri és légi fölénye miatt nem védi a tengerpartot. Erőit a sziget déli részén, megerősített és csak frontálisan támadható állásokban, barlangokban és alagutakban vonta össze,

terveiben szerepet kapott a kamikazék, az öngyilkos pilóták és a várhatóan nagy amerikai veszteségek okozta lélektani hatás is.

Az amerikai hadvezetés hozzávetőleg a felére becsülte a védők számát, de a siker érdekében a háború legnagyobb flottaösszevonását hajtotta végre. A Simon Bolivar Buckner altábornagy irányította Jéghegy-hadműveletben több hajó és katona vett részt, mint a normandiai partraszállásban: Okinavát 1400 vízi jármű, köztük 325 hadihajó vette körül, fedélzetükön 183 ezer emberrel.

Mindkét félnek hatalmas veszteségeket okozott

A szárazföldi hadműveletek 1945. április 1-jén, húsvét vasárnap kezdődtek meg, miután a szigetet heteken át bombázta a légierő. A 60 ezer partra szálló katona támogatására a világháború egyik leghevesebb zárótüzét zúdították a védőkre, 24 óra alatt 3800 tonna lövedéket lőttek ki. A japán stratégia miatt az amerikaiak kezdetben alig ütköztek ellenállásba, egy hét alatt megtisztították a gyengébben védett északi részt, s birtokukba került az itt felépített két japán légi bázis is.

Az okinavai csata a legnagyobb partraszálló hadművelet volt a csendes-óceáni hadszíntérenForrás: Wikimedia Commons/Research at the National Archives: Pictures of World War II

A hadvezetés optimizmusát fokozta, hogy még a nyílt tengeren sikerült elsüllyeszteniük a világ akkor legnagyobb csatahajóját, a Yamatót, amely április elején azért indult útnak (a legenda szerint öngyilkos küldetésben, csak az odavezető útra elegendő üzemanyaggal), hogy Okinaván kikötve a végsőkig harcoljon.

A sziget déli részének elfoglalása elhúzódó és mindkét félnek hatalmas veszteséget okozó hadműveletté változott.

A magukat alaposan beásott japánok igen heves ellenállást tanúsítottak, erődítmény-rendszerüket egyenként kellett felszámolni, miközben a gyalogosok a tengeren horgonyzó hajóktól csak gyenge tüzérségi támogatást remélhettek. Dolgukat nehezítették a gyilkos kígyók is, amelyek marása számos katona halálát okozta.

Diákok intenek búcsút a kamikaze pilótáknakForrás: Wikimedia Commons/Hayakawa

Az első védelmi vonalat az amerikaiaknak csak április 24-én sikerült áttörniük, a következő vonalon pedig elakadtak. A veszteségek meredeken emelkedtek a szárazföldön és a tengeren is, ahol a kamikazék 21 hajót elpusztítottak, 66-ot pedig megrongáltak.

A csata végét egyik parancsnok sem élte meg

A májusban megérkezett monszunesők mocsárrá változtatták a hadszínteret, ahol temetetlen holttestek ezrei hevertek, a front már-már az első világháború kétségbeesett lövészárokharcait idézte. Május elején a japánok ellentámadást indítottak, melynek kifulladása után egy félszigeten kialakított, megerősített állásaikba vonultak vissza, sebesültjeiket kivégezték vagy sorsukra hagyták.

Usidzsima Micuru ) japán tábornok, később altábornagy a Császári Hadseregben, a második világháború végén Okinava védője.Forrás: Wikimedia Commons/http://www.mod.go.jp/gsdf/mae/14b/nogi/dcg/index.html

A sziget elestét az amerikai hadvezetés csak majdnem egy hónappal később, 1945. június 23-án jelenthette be, Okinavát a tisztogató hadműveletek lezárulta után, július 2-án nyilvánították biztonságosnak. A csata végét egyik parancsnok sem élte meg: a megadást megtagadó Usidzsima június 16-án rituális öngyilkosságot követett el, Bucknerrel egy nappal később repeszgránát végzett; ő volt a háborúban elesett legmagasabb rangú amerikai katonatiszt.

Buckner altábornagy, az amerikai partraszálló erők parancsnokaForrás: Wikimedia Commons/US Army Photograph

A csendes-óceáni hadszíntér legvéresebb ütközetében 12 ezer amerikai katona esett el, 30 ezer sebesült meg, a japánok 102 ezer katonát vesztettek, és csak 7500-an estek hadifogságba. A sziget lakosainak egyharmada, 150 ezer ember is meghalt, őket a védők eleven pajzsnak használták, vagy öngyilkosságra kényszerítették.

Az anyagi veszteségek csillagászati összegekre rúgtak: az amerikaiak 36 hajót és 763 repülőgépet, a japánok 16 hajót és négyezer repülőt vesztettek.

Kamikázé támadás éri az USS Bunker Hill repülőgép-anyahajót 1945 május 11-én, az Okinava körüli harcokbanForrás: Wikimedia Commons/U.S. Navy

Az "iszonyú vérfürdő" nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az amerikai hadvezetés végül a japán szigetek közvetlen megtámadása helyett az atombomba bevetése mellett döntött.

A japán kapituláció aláírása után Okinaván amerikai támaszpontok sora létesült. A sziget csak 1972-ben lett ismét japán terület, de ma is több tízezer amerikai katona állomásozik rajta.

(MTVA Sajtóadatbank)