Többször visszatért a halálból ez a furcsa, lógó orrú antilop

2020.06.24. 16:13

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a súlyosan veszélyeztetett fajok között tartja számon a tatárantilopot vagy más néven szajgát, amely leginkább Közép-Ázsia hatalmas síkságain él. A fajt több tényező is a kipusztulás szélére sodorta: a tömeges vadászata, az élőhelyük zsugorodása a változó klíma miatt, illetve mert a tülke a hagyományos kínai gyógyászat alapanyaga, ami „aranyat ér" a feketepiacon. Jó hír azonban, hogy az állat populációi az utóbbi időszakban lassú növekedésnek indultak.

Többször sodródott a kihalás szélére

A tavalyelőtti évben a kazahsztáni Ustyurt-fennsíkon élő szajga csordában még ötvennyolc, tavaly viszont már csak mindössze négy borjú született. A tudósok idén több mint ötszázat számláltak. Ennek tanúsága szerint a súlyosan veszélyeztetett faj megmentése érdekében tett természetvédelmi erőfeszítések jól beváltak.

Az egyedszámlálás eredményei ráadásul kevésbé megbízhatóak, pedig kritikus fontosságúak lehetnek a faj megmentése érdekében, amely többször a kihalás szélére sodródott.

Szajga és borja a kazahsztáni síkságonForrás: Wikimedia Commons

De lássuk, mi is történt ezzel az állattal, ami miatt felkerült Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) listájának felső harmadába.

A Közép-Ázsia hatalmas füves síkságain élő, a komikus, törzsszerű orráról jól felismerhető szajga elterjedési területének nyugati határa a 17. században még a Kárpátok vonaláig ért. Az állat tömeges vadászata azonban gyorsan a kihalás szélére sodorta, ezért 1919-ben védelem alá helyezték. Az állománya az elmúlt száz évben szépen gyarapodott, ám az utóbbi évtizedekben újabb veszélyek fenyegetik a fennmaradását. Az 1980-as években még több millió felnőtt tatárantilop sétált a síkságokon, de a Szovjetunió összeomlása után megnőtt a hagyományos ázsiai orvoslás piacán a kereslet a szajgák tülke iránt, mert azt gyógyászati alapanyagként kezdték el aposztrofálni. Az állat ezzel az orvvadászok célpontjába került.

A szajgák történelmi elterjedési területeForrás: Wikimedia Commons/V. G. Heptner: Mammals of the Sowjetunion Vol. I Ungulates. Leiden, New York, 1989

A változó klíma mellett az élőhelyek zsugorodása, az egyre gyakoribbá váló bozóttüzek, valamint a környező állattartó gazdaságokban jelentkező kórok terjedése is fenyegeti őket.

2015-ben például több mint 200 ezer tatárantilop esett össze hirtelen és pusztult el Kazahsztánban egy szokatlan méretű, halálos baktériumfertőzés miatt, erősen megtizedelve az állományokat. Ugyanilyen tömeges állatvész volt 2017-ben Mongóliában.

Megpróbálják megmenti a fajt

A tömeges állatvész során a tatárantilop populációjának több mint a 70 százaléka eltűnt, ám a kutatók ezután minden lehetőséget megragadtak, hogy megvédjék a fennmaradó egyedeket és segítsék azok szaporodását.

Az ígéretes fordulatra 2019-ig kellett várni,

amikor a kazahsztáni egyedszám 334 400-ra növekedett, ami több mint a kétszerese a két évvel korábban rögzített számoknak.

A szajga tülke a hagyományos kínai gyógyászat alapanyagaForrás: Wikimedia Commons/Andrey Giljov -

Nem csupán az újszülött borjak számának az emelkedése számít jó jelnek, hanem a teljes szajga populáció összesített adatai is igen biztatóak – mondta Albert Salemgarejev, a biológiai sokféleség megőrzésével foglalkozó nonprofit szervezet, az Association for the Conservation of Biodiversity of Kazakhstan (ACBK) kutatója a National Geographic-nak. – Több állatot láthatunk most a legelőkön, mint az elmúlt tíz évben bármikor.

Saken Dildakhmet, a kazahsztáni kormány Erdészeti és Vadvilági Bizottságának sajtótitkára szerint ez „igazán izgalmas előrelépés mindannyiunk számára", amelyben komoly szerepet vállaltak a vadőrök is.

Az emberi infrastruktúra is veszélyezteti

Noha az orvvadászat csökkent, a tatárantilopnak továbbra is számos fenyegetéssel kell szembenéznie. A National Geographic-nak nyilatkozó szakemberek szerint az egyik, leginkább kritikus veszélyt az emberi infrastruktúra okozza. 2014-ben a kazah kormány például kerítést létesített az ország és Üzbegisztán közötti határ mentén, a csempészet és a kábítószer-kereskedelem visszaszorítása érdekében.

Körülbelül 500 új borjú született idénForrás: BAKHTIYAR TAIKENOV / AСBK

Soha nem működött a valódi céljának megfelelően, mert egyrészt egy igen távoli területről van szó, másrészt csupán csak egy szögesdrótot takar– magyarázta E.J. Milner-Gulland, az Oxfordi Egyetem természetvédelmi tudósa, a tatárantilopok megmentésén munkálkodó Saiga Conservation Alliance elnöke. – Ez kerítés azonban mégis egyfajta végzetes „szajgacsapdaként" funkcionál.

A vándorló állatok a telet az enyhébb éghajlatú Üzbegisztánban töltik, majd április végétől indulnak észak felé, hogy Kazahsztánban szaporodjanak és adjanak életet a borjaknak.

Most újabb veszély fenyegeti a szajgák populációitForrás: Wikimedia Commons/SNCH

A határkerítés azonban keresztezi és komolyan gátolja a vándorlásukat: csak körülbelül minden második állatnak sikerül átjutni rajta, a többiek elpusztulnak vagy súlyosan megsérülnek. A szakemberek néhány éve megkapták a kormány jóváhagyását a határkerítésben kialakított rések telepítéséhez, amelyek lehetővé teszik a tatárantilopok biztonságosabb átjutását: a szajgák eddig ismeretlen okokból azonban nem használják ezeket.

Az állatok vándorlását emellett az autópályák és más építkezések is akadályozzák, illetve az emberi terjeszkedés miatt az élőhelyük zsugorodása is veszélyezteti.

Eddig mindig túlélte a kríziseket

Néhány szakember szerint a néhány száz újszülött borjú ténye még nem elég megnyugtató hír, bár mindenképpen ígéretes jel a faj megőrzése szempontjából.

2015-ben indenütt az állatok tetemeibe lehetett botlaniForrás: Albert Salemgarayev

A szajga populáció még mindig a kihalás szélén sodródik az eseményekkel, de a helyes irányba halad – fejtette ki Milner-Gulland. – Minden újabb egyed egy újabb jó hírnek felel meg.

A kutatás folytatásával a tudósok azonban megpróbálnak minél többet megtudni a faj életciklusáról és szokásairól, hogy ezzel is erősíteni tudják a természetvédelmi erőfeszítéseket.

Salemgareyev és kollégái nemrég például egy ötezer egyedet számláló csordára bukkantak az Urál nyugati részén. A bőgésük olyan hangos volt, hogy az egymás mellett álló tudósok egyszerűen nem hallották a másik hangját.

Ez a faj egy igazi túlélőForrás: Wikimedia Commons/Yakov Fedorov

Egy ilyen méretű csoport eleinte nem tűnt szokatlannak, ám a szakemberek hamarosan rájöttek, hogy az állomány csak és kizárólag hímekből áll. Salemgarejev hasonló feljegyzések után kutatott a témával kapcsolatos, tudományos irodalomban, de csalódnia kellett. Ezután arra a következtetésre jutott, hogy a hímek az ellési időszakban talán saját úton járhatnak.

A tudósok végül megjegyezték, hogy bár a szajga körül még rengeteg a megválaszolatlan kérdés, az állat egészen biztosan egy igazi túlélő, hiszen már többször a kihalás szélére sodródott, de valahogy mindig megmenekült.