Szennyezett víz vetett véget a maja város ezeréves tündöklésének

2020.06.30. 17:23

Tikal egyike volt a maja civilizáció legfontosabb kulturális és populáris központjainak: monumentális épületeket emeltek itt már Krisztus előtt a 4. században, majd később az egész várost a tökélyre fejlesztették. A település ezer évig tündöklött, megtestesítve az egyik legnagyobb és legfontosabb civilizációs központot, amelyet valaha is építettek ezen a rejtélyes helyen. A 9. században azonban hirtelen összeomlott. De mi történhetett?

A víztározók üledékéből gyűjtöttek mintákat

A Cincinnati Egyetem tudósai által vezetett csoport elemezte a mai Guatemala területén található, egykori város víztározóiban található üledéket, és bizonyítékokat talált olyan mérgező anyagokra, amelyek ihatatlanná tették Tikal ivóvízét.

A súlyos aszályra hajlamos, valamint a tavaktól és folyóktól távol fekvő város fénykorában akár 100 ezer ember is élhetett,

ám amikor az esővízgyűjtők szennyezetté váltak, az végzetesnek bizonyult.

Tikal egyszerűen összeomlott a 9. századbanForrás: Wikimedia Commons/Bjørn Christian Tørrissen

Tikal központi rezervoárjai az életfenntartó funkció helyett megbetegítették az embereket, amivel gyakorlatilag és szimbolikusan hozzájárultak ennek a csodálatos városnak az elnéptelenedéséhez – mondta David Lentz, a Cincinnati Egyetem munkatársa a ScienceAlert online tudományos portálnak.

A tudósok a maja város tíz egykori víztározójának üledékéből gyűjtöttek be mintákat: az ősi szennyeződésekben még mindig jelen lévő DNS elemzése két különböző cianobaktérium (kék-zöld alga) nyomát tárta fel ezekben.

A bizonyítékok arra utalnak, hogy ezek a korabeli, veszélyes szervezetek, a Planktothrix és Microcystis, évszázadokig jelen lehettek a víztartályokban.
A víz szennyeződése valószínűleg különösen problematikus lehetett a kék-zöld algavirágzások idején, a súlyos szárazság időszakában – mutatott rá Kenneth Tankersley régészeti geológus. – A víz minden bizonnyal piszkos, illetve kellemetlen szagú és ízű volt, amiből senki sem akart inni.

Higannyal szennyezett ételeket ettek

Nem ezek funkcionáltak azonban az egyetlen mérgező forrásként: az elemzés azt is feltárta, hogy az üledékben különösen magas volt a higany szintje. Miután a szakértők kizárták a természetes környezetből származó higanyszennyezés forrásait arra jutottak, hogy valószínűleg maguk a maják juttatták be a szennyező anyagot a vízbe.

Tikal: a város fénykorában akár 100 ezer ember is élhetett ittForrás: Peter Andersen/Wikimedia Commons

A színek fontosak voltak az ősi maják világában – magyarázta Tankersley. – A falfestéshez használt, vörös színezőanyaguk jellemzően cinnabaritot, azaz higany-szulfidot is tartalmazott, amely mérgező hatással bír az emberekre is, akik ezzel érintkeznek.

Ezt gyakran kombinálták vasoxiddal, hogy különböző árnyalatokat kapjanak, aminek kiemelt szerep jutott a temetéseken. A kutatók szerint talán a maják is tudtak a festékanyagban rejlő veszélyről, de arról biztosan nem volt tudomásuk, hogy az esővíz idővel a toxikus pigmentek veszélyes szintű mennyiségét mossa be a festett felületekről a város víztározóiba. A folyamat végül megmérgezte a város vízkészleteit, köztük az elit tagjait is, akik Tikal palotája és a templom víztározóinak közelében élek.

A maják hatalmas építményeket emeltekForrás: NICK EVANS

Ennek eredményeként a maja civilizáció egyik legpompásabb városának vezető családjai valószínűleg minden étkezéskor higannyal szennyezett ételeket kaptak – magyarázták a kutatók a Scientific Reports tudományos szaklapban publikált tanulmányukban. – A szennyezett víz negatívan befolyásolta a közösség, különösen a kormányzó elit egészségét, és veszélyeztették a hatékony vezetés képességét.

Az édesvíz, mint a kultúra erős szimbólumának hiánya valószínűleg az utolsó szalmaszálnak bizonyult az összeomlás szélén álló, aszály által sújtott, súlyosan szennyezett városban. Az élhetetlenné vált települést végül a 9. században elhagyták a városlakók.