Ez az apró kuvik egy kaktusz belsejébe rakja a fészkét

A rozsdás törpekuvik a legszívesebben a kaktusz belsejébe fészkel

Az Arizona állambeli Tucson külterületén elhelyezkedő sivatagi völgyben egy ádáz ragadozó él, amelynek súlya kevesebb, mint egy pakli kártyáé. Ám bármilyen impozáns is a rozsdás törpekuvik kinézete, a fennmaradását több veszély is fenyegeti: a városi terjeszkedés, a határfalak építése és az éghajlatváltozás.

Számos fenyegetéssel kell szembenézniük

Ez a törpekuvik az arizonai Sonoran-sivatag ikonikus kaktuszainak belsejében fészkel és félelmetes ragadozó. A mintegy 15 centiméteres madár óriási sebességgel csap le kisemlősökre, madarakra és nagyobb rovarokra.

aóAz Arizona állambeli Tucson közelében élő rozsdás törpekuvik Forrás: Flickr

Ez az egyik legőrültebb ragadozó madár, amivel valaha is dolgoztam

– mondta Michael Ingraldi, az arizonai Vad- és Halosztály biológusa a National Geographic online portáljának. – Ám ezt a merev, aranyló tekintetű madarat semmi sem tudja megmenteni a városi terjeszkedés, a határfalak építése vagy az éghajlatváltozás fenyegetéseitől.

A rozsdás törpekuvik élőhelyei jelenleg Arizonára, Mexikó északi részére, és Texas déli kis részére korlátozódnak. Előbbi területen azonban csupán egy kisebb részen, egy mintegy 30 kilométer széles völgyben figyelhetők meg.

Arizona az egyik leggyorsabban növekvő amerikai állam, ahol az új lakóépületek átalakították a sivatagot, megtisztítva azt az értékes Meszkító-fáktól és kaktuszoktól, amelyekben ezek a monogám kuvikok fészkelnek.

A felgyorsult építkezések veszélyeztetik az itt élő fajokat és emiatt a terület kritikus élőhellyé vált.

Újravizsgálják a törpekuvikok jelenlegi természetvédelmi helyzetét

Az 1990-es évek elejére a törpekuvik populációja néhány tucatra csökkent, és 1997-ben amerikai halak és vadvilág védelmét szolgáló U.S. Fish and Wildlife Service (USFWS) felvetette, hogy a madár kerüljön fel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) veszélyeztetett fajainak listájára. A szövetségi kormány azonban hamarosan törölte az állatot a feljegyzésből.

Testhosszúsága 15 centiméter: tollruhája barna színű, fehér mintázattal Forrás: Flickr

Azzal érvelt, hogy „a rozsdás törpekuvik védelme nem szükséges az alfaj egészének megmentéséhez".

A biológiai sokféleség és a vadon élő állatokat védelmező csoport ekkor pert indított, és a hatóságokkal folytatott jogi csaták több mint egy évtizedig tartottak. Az arizonai kerületi bíróság végül tavaly év végén megbízta az USFWS szervezetét, hogy 2021 augusztusáig vizsgálja meg a madár helyzetét és tegyen javaslatot arra, hogy visszakerüljön-e a veszélyeztetett fajok listájára.

Az alfajok felsorolása számos előnnyel járna a Sonora-sivatagban élő törpekuvik számára

– mutatott rá Noah Greenwald, a tucsoni Biológiai Sokféleség Központjának veszélyeztetett fajokkal foglalkozó igazgatója. – Ezek az előnyök magukban foglalják az élőhelyek és a madár populációjának szorosabb figyelemmel követését.

A sűrű növényzet biztonságát keresik

Idén tavasszal Ingraldi és Aaron Flesch, az Arizonai Egyetem Sivatagi Laboratóriumának biológusai széles körű kutatást végeztek a törpekuvikok populációjának vizsgálata érdekében. Flesch Pima megyében kereste az állatokat, míg Ingraldi csapata egy átfogóbb felmérést végzett Arizona déli részén.

Mindketten csak kisebb élőhelyeket találtak.

Ahogy fogalmaztak, ennek az lehet az oka, hogy a madarak nem vándorolnak és nem repülnek nagy távolságokat.

A rozsdás törpekuvik a legszívesebben a kaktusz belsejébe fészkel Forrás: Aaron Fleisch

A rozsdás törpekuvik nem szereti elhagyni a biztonságot adó, dús növényzettel borított területeket

– hangsúlyozta Flesch. – Itt el tudnak rejtőzni a rájuk vadászó, jóval nagyobb méretű sólymok elől.

A tavaszi felmérés összességében mintegy száznál több törpekuvikot azonosított, mint az 1990-es és 2000-es évek korábbi tanulmányaiban feljegyzett adatok, ám a madarak azóta kisebb méretű élőhelyre szorultak. Ezeket az eredményeket is figyelembe fogják venni a 2021-es határozatban.

Növelnék a túlélés esélyét

Az Arizonai Egyetem munkatársai több mint két évtizedet töltöttek a törpekuvikok tanulmányozásával, és azt állítják, hogy „a tudomány egyértelműen azt bizonyítja, hogy a faj rendkívül érzékenyen reagál az élőhelyeik megzavarására".

A kutatásuk során emellett arra a következtetésre jutottak, hogy

az élőhelyek elvesztése, illetve a térség egyre magasabb hőmérséklete együttesen olyan, „dupla hullámot hozhat létre", amely alapvetően veszélyezteti a túlélésüket.

Nem szívesen hagyja el a biztonságos élőhelyét Forrás: Aaron Fleisch

Az élőhelyük ellen irányuló támadások és az éghajlatváltozás mellett az arizonai-mexikói határon felhúzott, mintegy húsz méter magas határfal egyes szakaszai szintén korlátozzák a törpekuvik lehetőségeit abban, hogy szaporodjon

– tette hozzá Flesch. – Ám a madár kedvelt élőhelyeinek megőrzése és az úgynevezett összeköttethetőség fokozása egyértelműen elősegítheti a faj populációjának helyreállását.

A szakemberek közben erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy hathatósan növeljék az alfajok esélyét is a túlélésre. A Phoenix Állatkert, a ragadozó madarak megmentésén dolgozó Wild At Heart Raptor Rescue nevű szervezet, valamint az USFWS és az Arizonai Vad- és Halászati Minisztérium egymással együttműködve, fogságban tenyészt rozsdás törpekuvikokat.

Idén összesen kilenc madár kelt ki a tojásokból

és a tudósok még egy új típusú fészekdobozt is tesztelni kezdtek, amely utánozza a kuvikok által kedvelt kaktusz belső alakját, méretét és páratartalmát.

Nem tudják eldönteni, hogy felkerüljön-e a veszéyeztetett fajok listájára Forrás: Wikimedia Commons/Sky Jacobs

Reméljük, hogy a jövőben annyi fiókánk lesz, hogy vissza tudjuk telepíteni őket a vadonba

– húzta alá Ingraldi.

A kutatók hozzátették: bár megértik, hogy a veszélyeztetett fajokat érintő döntések, valamint a szövetségi jegyzékbe vételt követő rendeletek több oldalról vitákat keltethetnek, ők igyekeznek „a tudományra és a fajok megőrzésére összpontosítani".