Ősi kultúra nyomára bukkantak a tenger mélyén

2020.07.05. 12:43

Ausztrália északnyugati partjainál, ahol most óceán terül el, évezredekkel ezelőtt még 160 kilométerre a mai parttól is szárazföld volt. Régészek először tárták fel a 7-8000 éve itt élt őslakosok elsüllyedt örökségét.

A nyugati Pilbara-partvidék közelében feltárt tárgyi leletek Ausztrália ma ismert legrégibb víz alatti régészeti emlékei. Az Ausztrál Kutatási Tanács által támogatott Deep History of Sea Country (A Tengeri Ország Mélyének Történelme; DHSC) projekt keretében a tudósok régészeti és geofizikai kutatást folytattak a Dampier-szigetvilág területén, melynek során abból a több évezreddel ezelőtti korból kerültek felszínre a legkülönbözőbb ember készítette tárgyak, amikor a mai tenger helyén még messze a mostani parttól is szárazföld terült el.

A nemzetközi összefogással megvalósult projekt résztvevői – a Nyugat-Ausztráliai Egyetem, a James Cook Egyetem, az Airborne Research Australia (Ausztrál Légi Kutatás) és a brit Yorki Egyetem kutatói – a Murujuga Őslakos Szervezettel együttműködve tájolták be és vizsgálták át a két víz alatti ősi lelőhelyet, ahonnan az egykori őslakosok által készített kőeszközök százait, köztük például őrlőköveket, sikerült a felszínre hozni.

A PLOS ONE folyóirat legfrissebb számában közölt kutatás a Bruguieres-fok és Szálló Hab-szoros lelőhelyeiről előkerült eszközök segítségével pontosabb képet rajzol az ausztráliai őslakosok évezredekkel ezelőtti életmódjáról. A szigetvilág, ahol a feltárást végezték, annak idején – az alacsonyabb globális tengerszint mellett – szárazföld volt. A ma víz borította terület különös jelentőséggel bír az őslakosok leszármazottjai számára, akik szoros kulturális, spirituális és történeti kapcsolatot ápolnak elődeikkel. Ők a Tengeri Ország néven szokták emlegetni őseik elmerült földjét.

Forrás: PLOS ONE

„A mai napon bejelentjük, hogy felfedeztünk két víz alatti régészeti lelőhelyet, amelyek valaha a szárazföldhöz tartoztak. Izgalmas pillanat ez az ausztrál régészettudomány számára, hiszen integrálja az őslakosok történelmének kutatását a tengeri régészettel, és kapcsolatot teremt tenger és szárazföld között – nyilatkozta Jonathan Benjamin, a Flinders University Humán, Művészeti és Társadalomtudományi Karának régészeti programkoordinátora. – Ausztrália ma is nagy kiterjedésű kontinens, és kevesen tudják, hogy egykori szárazföldi felszínének több mint 30 százaléka süllyedt víz alá, amikor a legutóbbi jégkorszak végével megemelkedett a globális tengerszint. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egykori őslakosok életét dokumentáló régészeti anyag jelentős része ma a tenger mélyén rejtőzik."

„Most végre megszereztük annak első bizonyítékát, hogy ennek a leletanyagnak legalábbis egy hányada átvészelte a tenger általi elborítást – folytatta Benjamin. – A partvidék régészeti emlékei nem vesztek el végérvényesen, csak még nem találtuk meg őket. Felfedezésünk az ausztrál régészet utolsó nagy mérföldköve felé tett első lépés."

Ember alkotta tárgyak a víz alatt

A búvárok a Bruguieres-fok sekély vizeiben, ahol a tengerfenék legfeljebb 2.4 méteres mélységben húzódik, 269 ember alkotta tárgyat derítettek fel. A radiokarbon kormeghatározás, illetve a tengerszintváltozások elemzése szerint a lelőhely legalább 7000 éves. A másik lelőhelyen, a Szálló Hab-szorosnál a kutatók felfedeztek egy víz alatti édesvízforrást 14 méterrel a mai tengerszint alatt. Ez a lelőhely legalább 8500 éves. Mindkét korbecslés a minimumértékekre vonatkozik; könnyen lehet, hogy a lelőhelyek valójában ősibbek ennél.

Forrás: PLOS ONE

A régészekből és geológusokból álló csoport jósló modellek, különböző víz alatti távolsági képalkotó technikák és tudományos búvármódszerek segítségével derítette fel a lelőhelyek és a tárgyi emlékek hollétét. „Valaha a szárazföld határa mai partvonalnál 160 kilométerrel kijjebb húzódott. Ezt a földet az őslakosok nemzedékei birtokolták és használták. Felfedezésünk igazolja, hogy a víz borította régészeti anyag túlélte a tengerszint-emelkedést, és bár a most feltárt lelőhelyek viszonylag sekély vízben találhatók, valószínű, hogy továbbiak rejtőznek a parttól távolabbi mélyebb vizekben" – állítja Chelsea Wiseman, a Flinders University munkatársa, aki doktoranduszként működött közre a DHSC projektben.

A ma vízzel borított terület édesvízforrásaival, ökológiai változatosságával és a tengeri erőforrások kiaknázásának lehetőségével kedvező körülményeket nyújtott a hajdani őslakosoknak, akik így viszonylag nagy népsűrűséget érhettek el" – tette hozzá Michael O'Leary, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem tengeri geomorfológusa. A lelőhelyek feltárása egyben felhívja a figyelmet a 2 millió négyzetkilométeren elterülő egykori szárazföldi területek szövetségi szabályozásának és védelmének szükségességére.

„Az ausztrál kontinentális talapzat sekély területeinek felügyelete, vizsgálata és kutatása az őslakos szervezetekkel és a Torres Strait Island hagyományos földtulajdonosaival és őrzőivel együttműködésben az ausztrál régészet egyik utolsó nagy megoldatlan feladata – szögezte le Benjamin. – Eredményeink csak az első lépést jelentik azon a hosszú úton, amely a kontinentális selfterület régészeti kincseinek feltárása és a földrész emberi őstörténetének hiánypótló megismerése felé vezet."