Tudja-e, hogy miért olyan barátságosak a kutyák?

kutya
Az egykori farkasok mára a legjobb barátainkká váltak
Vágólapra másolva!
Miért olyan kedvesek a kutyák és vajon miért lettek az emberek legjobb barátai? A legújabb kutatások szerint a választ a génjeikben találjuk.
Vágólapra másolva!

A különbségeknek genetikai alapja lehet

A Princeton evolúciós biológusa és munkatársai az elmúlt három évben a kutyák és farkasok társadalmi viselkedésének genetikai alapjait tanulmányozták. Az érdeklődés nem véletlen: az egyik vezető kutató, Bridgett von Holdt 11 hónapos Marla nevű kutyája a gazdája bevallása szerint „hiperszociális", tehát szinte az egész világgal kedves és barátságos.

A kötődés egyértelmű a kutyák és az emberek között Forrás: Pexels.com

Korábbi tanulmányok már kimutatták, hogy a kutyák társaságkedvelőbbek, mint a hasonló körülmények között nevelt farkasok, miközben általában nagyobb figyelmet fordítanak az emberekre, és hatékonyabban követik az utasításokat és parancsokat.

A tudósok most elgondolkodtak ezeknek a különbségeknek a lehetséges genetikai alapjairól. A Science Advances szaklapban most publikált tanulmánya érdekes irányt mutatott: az olyan
„hiperszociális" kutyák, mint a Marla, két gén változatát hordozzák: ezek az úgynevezett GTF2I és GTF2IRD1.

Ma már szinte elképzelhetetlenek a mindennapjaink a kutyák nélkül Forrás: Pexels.com

Ezeknek a géneknek az eltávolítása az emberekben Williams-szindrómát, tehát testi és szellemi fejlődési zavarokon keresztül számos szervet érintő megbetegedést okoz.

A genetikai rendellenességgel küzdők azonban rendkívül szeretetreméltó egyéniségek, nagyon udvariasak és társasági lények, akik az idegenekhez is bizalommal, néha kontroll nélkül közelednek.

– mutatott rá Van Holdt.

Felvetette: lehet, hogy egy viselkedési szindrómát nevezünk társállatnak?

Farkasból váltak a legjobb barátainkká

Amint azt mitokondriális DNS-adatok is bizonyítják, a kutya a farkas egy mára már kihalt alfajának háziasításával jött létre, mintegy 10-100 ezer évvel ezelőtt. Négylábú társaink segítették őseinket a zsákmány felkutatásában és a vadászatban, megvédték őket az esetleges támadásoktól, miközben egyre barátságosabbak lettek.

Az egykori farkasok mára a legjobb barátainkká váltak Forrás: Pexels.com

– vetette fel Karen Overall a Pennsylvaniai Egyetem kutyaviselkedési kutatója, aki nem vett részt a tanulmányban.

Valamennyi kutyafélében (farkasok, kojotok, sakálok) találhatunk hasonlóságot a viselkedésüket tekintve a ma ismert, háziasított ebekkel összhangban. Ilyenek például

az igen változatos, szociális viselkedési attitűdök, az aktivitási és táplálkozási szokások,

a hosszú utódgondozási periódus, a kötődések kialakulása, a családon belüli hűség kérdése, de az opportunista viselkedés is, ami miatt gyakran kerülnek többé-kevésbé „emberközelbe".

A kutatók szerint lehet, hogy egy viselkedési szindrómát nevezünk társállatnak Forrás: Pexels.com

A farkasfélék rugalmas szociális élete is nagyban hasonlít a mai kutyákéhoz, miközben jól alkalmazkodtak a helyi sajátosságokhoz.

Jó példát mutatnak a falkák által becserkészni kívánt zsákmányállatok méretei: az állatok csak és kizárólag akkor tudtak sikeresen vadászni és táplálékhoz jutni, ha együttműködtek a vadászat során. Itt alakult ki a falkán belüli „rangsor", amihez számtalan szociális viselkedésforma ritualizált formája is hozzájárult.

Nincs ez másként a kutya-ember kapcsolatban sem, ahol jó eseteben az ember a falkavezér, tehát ő eszik először, ő megy ki elsőként az ajtón és játék közben is ő kerül ki győztesen a kötélhúzásból.

A teszteken a farkasok teljesítettek jobban

Bridgett von Holdt és Monique Udell, az Oregon Állami Egyetem állati viselkedéskutatója néhány éve megvizsgálta a kutya és a farkas genomját, és azonosította a WBSCR17 génben a kutya háziasítása során bekövetkezett változásokat. Összesen 10 emberhez szoktatott farkas és 18 kutyafajta genetikáját vizsgálták a tacskóktól kezdve a Jack Russell terrieren át a berni pásztorig.

A tudósok arra képezték ki az állatokat, hogy nyissanak ki egy dobozt, amelyben egy darab kolbászt rejtettek el.

A kutyák nagyobb figyelmet fordítanak az emberekre Forrás: Pexels.com

Ezután utasították a kutyákat, hogy három, különböző helyzetben próbálják meg ugyanezt megtenni: ismerős emberi jelenléttel; ismeretlen ember jelenlétében; és egyedül, emberi közreműködés nélkül. A farkasok mindhárom esetben nagyobb hatékonysággal nyitották ki a dobozt;

a kutyák teljesítménye pedig egyértelműen romlott, ha emberek is álltak mellettük a kísérlet során.

Holdt szerint azonban nem arról van szó, hogy az ebek nem tudták megoldani a „kirakós játék részleteit", csak túlságosan lefoglalta őket, hogy az emberre figyeljenek.

Jól láthatóak a genetikai és viselkedésbeli különbségek

Az új vizsgálathoz von Holdt és munkatársai további genetikai elemzést is végeztek a kutyák és farkasok több egyedén a genom azon részén, amely a megváltozott WBSCR17 gént veszi körül. Az eredményeik amellett, hogy megerősítették a kezdeti megállapításaikat (miszerint a WBSCR17 nem egyezik meg a kutyákban és farkasokban), két közeli gént is találtak: ezek a GTF2I és a GTF2IRD1.

Néhány kutya a gazdája bevallása szerint "hiperszociális” Forrás: Pexels.com

– magyarázta az evolúciós biológus. – A genetikai és viselkedésbeli adatok ilyen kombinációja teljes mértékben erre utal.

A Pennsylvaniai Egyetem eközben felhívta a figyelmet arra, hogy a vizsgálat csak egy viszonylag szűk keresztmetszetet vizsgált, ez pedig korlátozhatja a tanulmányban tett megállapítások erejét.

A tudósok most olyan kutyák vizsgálatával folytatják a kísérleteket, amelyek hosszabb időt töltenek lakásokban és az emberek közvetlen környezetében.

Ahogy fogalmaztak: „a kutyák bármikor aktívan megváltoztathatják a viselkedésüket".