Mindenütt kilőtt harckocsik százai lángoltak a prohorovkai csatamezőn

2020.07.14. 18:37

A keleti front utolsó nagy német offenzív kísérlete, a kurszki kiszögellés felszámolására indított Citadella hadművelet többszöri halasztás után 1943. július 5-én kezdődött el, több mint ötven német hadosztály, valamint 2 500 harckocsi és rohamlöveg bevetésével. A másfél hétig váltakozó kimenetellel hullámzó ütközetsorozat tetőpontján, 1943. július 12-én a Prohorovka mellett lezajlott tankcsatában, a második világháború legnagyobb páncélos ütközetében, a szovjet erők megrendítően súlyos veszteségeket voltak kénytelenek elkönyvelni, de a németek mégsem tudták továbbfejleszteni a jelentős túlerővel szemben kivívott taktikai győzelmüket; így a kurszki csata végül sorsdöntő szovjet hadászati győzelemmel fejeződött be.

Hitler Sztálingrád után is ragaszkodott  minden talpalatnyi területhez

A sztálingrádi katasztrófa után összeomlás fenyegette a Wehrmacht déli frontszakaszát. A Vörös Hadsereg Paulus vezértábornagy 6. német hadseregének megsemmisítése után a Sztálingrádnál aratott győzelmét továbbfejlesztve, Voronyezs térségéből indított offenzívát Maximilian von Weichs vezérezredes B, valamint Erich von Manstein vezértábornagy Dél Hadseregcsoportja ellen.

A szovjetek miközben Sztálingrádot védték, megerősítették a voronyezsi körzetbe vezényelt erőiket is, egy általános ellentámadáshozForrás: Ria/Novosti/Archive

A nagy erejű koncentrált szovjet támadás áttörte a voronyezsi frontot, és egészen az Oszkol folyóig nyomta vissza a fáradt és leharcolt német magasabb egységeket. (Ebben a hadműveletben veszett oda a tragikus sorsú 2. magyar hadsereg is.)

Von Paulus vezérezredes Hitler főhadiszállásán (a képen balról a második) A Führer a "dicsőséges" halált szánta tábornokának, SztálingrádbanForrás: Bundesarchiv

A németeket fenyegető újabb katasztrófát csak a Dél Hadseregcsoport parancsnoka, Von Manstein vezértábornagy lélekjelenlétének köszönhetően sikerült elkerülni. A marsall, a német tábornoki kar egyik legtehetségesebb stratégája,

az erők gyors átcsoportosításával ellentámadást indított,

megállítva a szovjet előretörést, sőt, 1943. március 14-én visszafoglalta a stratégiai fontosságú nagyvárost, Harkovot is. A hóolvadás miatt ezután átmeneti csend állt be a frontokon.

Erich von Manstein vezértábornagy (a képen középen) a Dél Hadseregcsoport parancsnokaForrás: Bundesarchiv/O.Ang

Az 1943. február-márciusi hadműveletek nyomán a Vörös Hadsereg Kurszk és Harkov között egy hatalmas, 23 ezer négyzetkilométer kiterjedésű zsákszerű katlant alakított ki, ami nyugat irányban mélyen beékelődött a német Közép- és Dél Hadseregcsoport közé.

Von Manstein vezértábornagy felismerte, hogy a Vörös Hadsereg következő célpontja a Donyeck-vidék lesz,

és a várható újabb szovjet offenzívát a Wehrmacht alakulatai képtelenek lesznek feltartóztatni merev területvédelemmel, a hosszúra nyúlt arcvonal miatt.

Hitler Sztálingrád katasztrófája után sem adta fel a tragikus kudarchoz vezető merev ellenállás erőltetésétForrás: WW2 in Color

A marsall ezért azt javasolta Hitlernek, hogy harc nélkül vonuljanak vissza a Dnyeper vonaláig, ott építsenek ki erős reteszállásokat, és amikor a Vörös Hadsereg ismét előretör, Harkov térségéből az összes rendelkezésre álló erővel támadják oldalba, és semmisítsék meg a szovjet erőket.

Manstein zseniális ötlete a siker komoly esélyével kecsegtető haditerv lett volna,

de Hitler, aki mániákusan ragaszkodott minden talpalatnyi terület megtartásához, elvetette a vezértábornagy több mint ésszerű javaslatát.

Fenyegetően mélyedt a kurszki katlan a német vonalakba 

1943 tavaszán minden korábbinál élesebben vetődött fel a hogyan tovább kérdése a német véderő főparancsnokságán. A súlyos sztálingrádi vereség után - megfelelő erők hiányában - már gondolni sem lehetett az 1941. június 22-én elindított Barbarossa hadművelethez, vagy pedig az 1942-es nagy nyári offenzívához hasonló általános támadó vállalkozásra.

Sztálingrád után már elképzelhetetlen volt egy, az előző évekéhez hasonló nagy offenzíva megindítása a keleti frontonForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Rommel tábornagy észak-afrikai hadseregének 1943. májusában történt tunéziai kapitulációja a sztálingrádihoz hasonló újabb súlyos veszteséget jelentett az OKW (Oberkommando der Wehrmacht), a német véderő főparancsnokság számára.

Erwin Rommel észak-afrikai hadsereg 1943 májusában tette le a fegyvertForrás: Bundesarchiv/O.Ang

Miután Hitler elutasította Manstein vezértábornagy tervét, Kurt Zeitzler vezérezredes, a szárazföldi haderő főparancsnokság (Oberkommando des Heeres, OKH) vezérkari főnöke vetette fel a kurszki nagy kiszögellés felszámolásának ötletét.

Hitler nem volt hajlandó semmilyen területfeladásra, még akkor sem, ha pedig ezt diktálta volna a katonai észszerűségForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Zeitzler vezérezredes javaslata hadászati szempontból több mint indokoltnak számított, hiszen a „kurszki zsákban" a német felderítés adatai szerint

a szovjetek folyamatos csapatösszevonásba kezdtek,

a katlanban telepített rendkívül erős páncélos és tüzérségi magasabb egységek pedig a Vörös Hadsereg egy újabb, a kiszögellésből indítandó nagy offenzívájának előkészületeire utaltak.

Kurt Zeitzler vezérezredes, az OKH vezérkari főnöke tervezte meg a kurszki kiszögellés elleni hadműveletetForrás: Bundesarchiv/Neubauer

A kurszki kiszögellésből indítandó szovjet támadás pedig bekerítéssel fenyegette a Közép illetve a Dél Hadseregcsoport magasabb egységeit.

Adolf Hitler Zeitzler vezérezredes javaslata mellett kötelezte el magát,

annál is inkább, mert az OKH vezérkari főnökének terve – szemben Von Manstein javaslatával – nem járt önkéntes területfeladással. Manstein vezértábornagy szintén egyetértett Zeitzler tervével, de a marsall szerint a tervezett offenzíva csak akkor hozhatott volna hadászati sikert, ha azt már március végén – amint a hóolvadás után felszáradt a talaj – késedelem nélkül elindítják.

Von Manstein vezértábornagy már március végén támadást akart indítani a kurszki kiszögellés felszámolásáraForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A vezértábornagy ugyanis attól tartott, ha későn indítják el a hadműveletet, a szovjetek annyira megerősödnek a katlanban, hogy esélytelenné válik a német hadászati győzelem.

Walther Model vezérezredes (a kép bal szélén) 1943 júliusában a 9. német hadsereg parancsnoka voltForrás: Bundesarchiv/Adendorf, Peter

A Citadella hadműveleti terve szerint északról a Közép Hadseregcsoport alárendeltségébe tartozó és Walther Model vezérezredes parancsnoksága alatt álló

9. hadsereg egyszerre indítja meg az offenzívát a Dél Hadseregcsoport támadásra kijelölt alakulataival,

a Paul Hauser SS-Obergruppenführer (altábornagy) II. SS-páncéloshadtestével és más magasabb egységekkel megerősített 4. páncélos hadsereggel.

A Sztavka nagyon erős hadseregcsoportot vont össze a kurszki katlanban

A támadást eredetileg április derekára tervezték, de Model vezérezredes kérésére, aki arra hivatkozott, hogy az offenzívára kijelölt magasabb egységei még nem fejezték be a felkészülést, májusra halasztották a hadműveletet.

Felvonulásban lévő, Panzer Pz-IV harckocsikkal felszerelt német alakulat a keleti frontonForrás: Bundesarchiv

Ezután Hitler adott utasítást a Citadella ismételt elhalasztására,

mert azt szerette volna, hogy az offenzívában kellő mennyiségben vethessék be a vadonatúj Panzer VI. Tiger-I típusú nehézpáncélosokat, valamint a szintén új PzKpfw. V. „Panther" közepes harckocsikat, illetve a Ferdinand Porsche által kifejlesztett Sd.Kfz. 184 típusjelű „Ferdinand" rohamlövegeket, amelyek bevetésétől döntő sikert remélt.

Német PzKpfw. VI Tiger-I típusú német nehézharckocsi a keleti fronton. Manstein a Dnyeperig vonta volna vissza a frontvonalatForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Heinz Guderian vezérezredes, a páncélos hadviselés elismert szakértője

szkeptikusan állt a Citadella hadművelethez,

mert szerinte az értékes páncélos erőket sokkal inkább a nyugaton várható szövetséges partraszállás elhárítására kellett volna tartalékolni, mintsem egy ilyen kétes eredményű vállalkozásban elpazarolni.

Heinz Guderian vezérezredes inkább a várható szövetséges partraszállás visszaverésére tartalékolta volna a páncélos erőketForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Május végén már Von Manstein vezértábornagy is a hadművelet lefújását javasolta Hitlernek, mert a marsall szerint  kifutottak az időből,

a kurszki katlant ugyanis annyira megerősítették a szovjetek, hogy emiatt kétségessé vált a siker.

A vezértábornagy nem is tévedett, hiszen a szovjet haderő legfelsőbb főparancsnoksága, a Szatvka szintén számított a kurszki kiszögellés elleni német offenzívára, és márciustól addig soha nem látott erőösszpontosításba kezdett a katlan területén.

A kurszki csatában vetették be először a Ferdinand rohamlövegetForrás: Wikimedia Commons

Volt még egy nagyon fontos tényező, amiről a német hadvezetés nem tudott;

a szovjetek pontosan ismerték a Citadella hadművelet tervét,

egy mind a mai napig ismeretlen kilétű, és az OKW legszűkebb törzsébe beépült kémnek köszönhetően. A kurszki kiszögellésben folyó védelmi munkát Georgij Zsukov hadseregtábornok, Sztálin, a főparancsnok helyettese irányította.

Zsukov, mint Sztálin helyettes irányította a kurszki védelmi műveletetForrás: Ria/Novosti/Archive

A német támadás elhárítása a Konsztantyin Rokosszovszkij vezérezredes parancsnoksága alatt álló Központi Frontra, valamint Nyikolaj Vatutyin vezérezredes Voronyezsi Frontjára hárult, a tartalékot pedig Ivan Konyev vezérezredes Sztyeppei Frontja alkotta.

Ivan Konyev parancsnoksága alatt állt a tartalék, a Sztyeppei FrontForrás: RIA Novosti/RIA Novosti/G. Vail

A három szovjet hadseregcsoport állományába tíz összfegyvernemi, három harckocsi, és kettő légi hadsereg tartozott,

1 millió 990 ezer katonával, ötezer harckocsival és rohamlöveggel, 31 ezer tüzérségi löveggel valamint 3600 harci repülővel. A szovjet hadászati erők minden területen jelentős túlerőben voltak a támadásra készülő német csapatokkal szemben.

Rendkívül erős ellenállásba ütköztek a támadásba lendült német alakulatok 

A német hadvezetés sok hezitálás után 1943. július 5-én indította el a hadtörténelembe kurszki csata néven bevonult Citadella hadműveletet.

A német támadóerők csak az offenzíva megindulása után szembesültek a rendkívül erős, mélységben alaposan kiépített szovjet védelmi vonalak áttörésének szinte megoldhatatlan nehézségeivel.

A támadó német páncélegységek erős ellenállásba ütköztekForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A szovjet erők a kurszki katlanban összesen kilenc, gyalogsági és harckocsiaknákkal, páncélelhárító illetve tábori ütegekkel valamint géppuskafészkekkel továbbá aknavető állásokkal sűrűn teletűzdelt védelmi vonalat építettek ki,

amelyeket mély tankelhárító árkokkal és szögesdrót akadályokkal tettek még nehezebben leküzdhetővé.

A szovjet harckocsi alakulatok zömét ekkor már a második világháború egyik legnagyszerűbb páncélosa, a 75 mm-es ágyúval felszerelt, rendkívül mozgékony, és döntött páncéllemezeinek köszönhetően kitűnő páncélvédettséggel rendelkező T-34-es típus tette ki.

A T-34-es tank volt a második világháború egyik legkiválóbb közepes harckocsijaForrás: Wikimedia Commons

Annak ellenére, hogy Model 9. hadseregéhez tartozott a kor legerősebb és legfélelmetesebb harckocsi alakulata, a Tigrisekkel, Párducokkal és Panzer IV-es tankokkal felszerelt II. SS-páncéloshadtest,

 

Paul Hausser elit egysége az első nap csak alig tíz kilométeres mélységbe tudott betörni a szovjet védővonalba.


    

 

Paul Hausser Obergruppenführer, a II. SS-páncéloshadtest parancsnokaForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A német hadseregparancsnokok azt tapasztalták, hogy a tábori tüzérség képtelen elhallgattatni a páncélosaikat megakasztó szovjet páncélelhárító ütegállásokat, és csak nagyon vontatottan halad a rendkívül sűrű aknamezők megtisztítása is.

Manstein vezértábornagy rájött, hogy a szovjetek ismerik a haditervet

A nehézségek ellenére Hermann Hoth vezérezredes 4. páncélos hadserege július 6-án áttörte a második szovjet védelmi gyűrűt, és Obojany irányába bontakoztatta ki a támadását. Július 7-re a II. SS-páncéloshadtest is legyűrte Katukov vezérezredes 1. harckocsihadserege, valamint a 6. szovjet gárdahadsereg ellenállást, és tovább folytatta a megtorpant előretörést.

Hermann Hoth vezérezredes, a 4. páncéloshadsereg parancsnokaForrás: Bundesarchiv/Moosdorf [Mossdorf]

Ha nagy nehézségek árán is, de a német erők lassan teret nyertek, ami miatt július 7. után fenyegető helyzet alakult ki a szovjetek számára a Voronyezsi Front vonalán. Július 8-ától felszáradt az előző napi esőzések miatt felázott talaj, aminek köszönhetően a német támadóékek tovább nyomultak, és több ponton átszakították a harmadik szovjet védelmi vonalat.

A Vörös Hadsereg alakulatai azonban szokás szerint rendkívül szívósan védekeztek, ezért az offenzíva kezdetétől számítva egy hét alatt mindössze csak 34 kilométeres mélységig sikerült előrenyomulnia Manstein egységeinek.

A szovjet csapatok szívósan ellenálltak a németek támadásánakForrás: akg-images/akg-images/Akg-Images

Északon még rosszabb volt a helyzet,mert súlyos harcok után július tizedikére  Model vezérezredes harccsoportját végleg megállították, és defenzívába szorították.

A Vörös Hadsereg hadmozdulataiból Von Manstein rájött, hogy a szovjetek ismerhetik a német haditervet.

A vezértábornagy ezért gyorsan átszervezte a hadműveleti csapásirányt, és váratlanul ott támadta meg Vatutyin vezérezredes magasabb egységeit, ahol nem számítottak rá a szovjetek.

Manstein ott indított támadást, ahol a szovjetek nem számítottak ráForrás: Ria/Novost/Archive

Manstein vezértábornagy új taktikája válságos helyzetbe hozta a Voronyezsi Frontot. Vatutyin vezérezredes emiatt a tartalékban tartott 5. gárda-harckocsihadsereg valamint az 5. hadsereg sürgős bevetését kérte.

Sztálin jóváhagyta Vatutyin vezérezredes kérését a tartalék bevetésérőlForrás: Ria/Novosti Archive

A déli frontszakaszon kialakult súlyos helyzetre figyelemmel a Sztavka - Sztálin jóváhagyásával - hozzájárult Vatunyin kérésének teljesítéséhez,

és elrendelte Konyev páncélos tartalékainak a bevetést is.

 

Július 10. után a németek előretörtek, válságos helyzetbe hozva a Voronyezsi Front magasabb egységeitForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A Sztavka jóváhagyásának birtokában Vatutyin elhatározta, hogy július 12-én hajnalban - egy időben az Orjolnál meginduló nagy szovjet ellentámadással -, a tartalékból átadott 5. gárda-harckocsihadsereggel illetve az 5. hadsereggel megerősített frontjával csapást mér a német 4. páncélos hadseregre.

 Véres tankcsata bontakozik ki Prohorovka határában

Július 11-én éjszaka azonban a Kempf-harccsoport váratlanul oldalba támadta a Voronyezsi Front megsegítésére felvonuló magasabb egységeket, előnytelen terepre és védekezésre szorítva a szovjeteket, Prohorovka határában.

Ezért ahogy megvirradt, Ivan Romisztrov vezérőrnagy 5. gárda-harckocsihadseregének egyedül kellett felvennie a harcot a II. SS-páncéloshadtest támadásba lendült hadosztályaival.

Ivan Romisztrov vezérőrnagy (a kép jobb szélén) az 5. gárda-harckocsihadsereg parancsnoka, Vatutyin vezérezredessel (a kép bal szélén)Forrás: Ria/Novosti/Archive

Romisztrov harccsoportja azonban ennek ellenére is

nyomasztó számbeli fölényben volt a német erőkkel szemben;

az 5. gárda-harckocsihadsereg 793 – túlnyomó többségében T-34-es típusú tankkal, illetve kisebb részt 85 mm-es löveggel felszerelt KV-1-es nehézpáncélossal -, valamint 37 önjáró löveggel rendelkezett.

ISZ-1 szovjet nehézharckocsiForrás: Wikimedia Commons

A II. SS-páncéloshadtest és közvetlen alakulatai 306 páncélost tudtak bevetni, amelyek közül - a népszerű tévhittel szemben – mindössze csak 15 volt Tiger-I típusú nehézharckocsi,

a hadtest páncélosainak zömét a Pz. III. és  Pz. IV közepes tank, valamint 70 Stug rohamlöveg tette ki.

A szovjet harckocsizó parancsnokok körében olyan nagy volt a Tigris német nehézpáncélosokkal szembeni félelem, hogy a szovjet tankok személyzetének határozott parancsot adtak, hogy megállás nélkül, nagy sebességgel  rohamozzanak.

A szovjetek gyalogsággal megerősítve vetették be harckocsi egységeiketForrás: Ria/Novosti/Archive

(A Tiger-I 88 mm-es harckocsiágyúja 1300 méteres távolságból is játszi könnyedséggel átütötte a T-34-sek frontpáncélzatát, miközben a német nehézpáncélos szemből kilőhetetlennek bizonyult a szovjet tankok számára.)

A német harckocsik álló helyzetből pontos irányzással rengeteg rohamozó szovjet tankot lőttek kiForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Ez a hibás taktika azonban a németek malmára hajtotta a vizet,

mert a nagy sebességgel haladó szovjet harckocsik menetközben tüzelve nem tudtak pontosan célozni,

viszont a német tankok álló helyzetből pontos irányzás mellett adták le lövéseiket, véres rendet vágva Romisztrov vezérőrnagy páncélosai között.

A súlyos veszteségek ellenére szovjet hadászati győzelemmel végződött a csata 

A Prohorovka határában július 12-én reggel negyed kilenctől kibontakozó és késő estig tartó öldöklő páncélos ütközetben Romisztrov tábornok 276,

a másnap folytatódó csatában pedig újabb 144 harckocsit és rohamlöveget vesztett,

így összesen 421 páncélosát, vagyis harckocsihadserege állományának több mint ötven százalékát semmisítette meg a II. SS-páncéloshadtest.

A prohorovkai ütközetben Romisztrij a páncélosainak több mint felét elvesztetteForrás:Ria/Novosti/Archive

Vatutyin ellentámadása ezzel összeomlott,

hiszen a német páncélos erőket nem tudták visszaszorítani, mert azok megmaradtak az állásaikban,

bár az is igaz, hogy Paul Hausser alakulata sem tudott tovább nyomulni Kurszk irányában. A németek a megrázóan súlyos szovjet veszteségekhez képest olcsóbban megúszták a prohorovkai ütközetet; 89 tankot és rohamlöveget vesztettek. Prohorovka környékén mindenütt kilőtt harckocsik lángoltak a sztyeppén.

Kilőtt T-34-es a csatamezőnForrás: WW2 in Color

A Prohorovkánál aratott taktikai győzelemből

Von Manstein arra a helyes következtetésre jutott, hogy az oroszoknak már kimerülőben vannak a tartalékaik,

ezért ha megerősítik Model északon megrekedt 9. hadseregét, akár győzelemre vihetik a Citadella hadműveletet.

Sbesült német harckocsizót emelnek ki a tankjából a kurszki csata alattForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Erre azonban már nem kerülhetett sor.

A prohorovkai ütközet másnapján Hitler ugyanis magához rendelte a Közép és a Dél hadseregcsoport parancsnokait, akikkel közölte, hogy a Szicíliában történt szövetséges partraszállás miatt félbeszakítja a Citadella hadművelet folytatását.

Hitler a szicíliai partraszállás miatt lefújta a hadművelet folytatásátForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Annak ellenére, hogy a Vörös Hadsereg Kurszknál vetette be páncélosainak több mint kétharmadát, és rendkívül súlyos veszteségeket -a német veszteségek három- kilencszeresét - szenvedte el,

mégis, a kurszki ütközetsorozat szovjet hadászati győzelemmel fejeződött be,

hiszen megtartották a kiszögellést, ahonnan nem sokkal később el is indították a Közép Hadseregcsoport megsemmisüléséhez vezető offenzívájukat.

A csata szovjet hadászati győzelemmel végződöttForrás: Ria/Novosti/Archive

Kurszknál Adolf Hitler végleg elveszítette a hadászati kezdeményezést a keleti fronton, és ettől számítva pedig már csak idő kérdése volt a Harmadik Birodalom végső összeomlása.