Az ókori Egyiptom fáraói vitathatatlanul az emberiség történetének egyik legnagyobb vezetői voltak, akik a Nílus folyó mentén mintegy három ezer évig uralkodtak. Aztán elvesztették az irányítást a legtermékenyebb földjeik felett. Az ősi szövegek arról mesélnek, hogy 3600 évvel ezelőtt megérkeztek a hükszoszoknak nevezett barbár hódítók, akik kevés ellenállásba ütközve erővel elfoglalták az országot. A most előkerült bizonyítékok azonban megkérdőjelezik ezt az állítást.

Inkább egy „bevándorlói felkelésről" lehetett szó

A szakemberek a hükszoszok ősi fővárosától, Kairótól körülbelül 120 kilométerre északkeletre fekvő, kiterjedt temetkezési helyekről származó emberi maradványokat vetették izotópos elemzés alá. A régióval kapcsolatos, eddigi legnagyobb analízis alapján készült tanulmány a korábbi elméletekkel szinte teljesen ellentétes történetet mesél: eszerint az országba feltételezetten betört hódítók már nemzedékek óta Egyiptomban élhettek. Eszerint tehát a hükszoszok felbukkanása egyáltalán nem nevezhető megszállásnak, hanem inkább egy „bevándorlói felkelés" lehetett.

A barbár népek hódítása Hermann Vogel 19. századi rajzánForrás: Wikimedia Commons/Hermann Vogel

A régészek már korábban is megkérdőjelezték a hükszoszi hódítók gondolatát, ám ez a legújabb elemzés most további bizonyítékokat szolgáltat arra nézve, hogy a történet idővel jelentősen megváltozott. Az eredmények tehát új kihívást is jelentenek a hükszoszokkal kapcsolatos, klasszikus narratívát tekintve.
A kutatásunk alátámasztja azt az elméletet, miszerint a hükszoszok nem egységes származási helyről származtak, hanem olyan, nyugat-ázsiai lakosok voltak, akiknek az ősei a Közép-Királyság időszakában Egyiptomba vándoroltak, majd évszázadokig ott éltek, ám fellázadtak, hogy uralják Egyiptom északi részét – mutatott rá a PLOS One szaklapban közzétette tanulmány, amelynek eredményeiről a ScienceAlert tudományos portál számol be.

A szerzők arra is rámutattak, hogy a XIII. dinasztia egyiptomi uralkodói túl gyengék voltak ahhoz, hogy megállítsák ezen Ázsiából Egyiptomba irányuló, vándorló népességet, mert erőfeszítéseiket az országban dúló éhínség és járványok megfékezésére fordították.

A Nílus mentén nőhettek fel

A tudósok ezúttal a régészeti lelőhelyen található stroncium-izotópok arányát vizsgálták meg. A stroncium ugyanis egy olyan, a kőzetben megtalálható elem, amely bejuthat az élelmiszer- és vízellátásba, de a csontokba és a fogainkba is. A szakemberek az elemzés után arra jutottak, hogy a különböző egyiptomi területek két stroncium-izotópjának – Sr-86 és Sr-87 – aránya eltérő.A kutatók ezután összehasonlították az izotóp arányokat, és mind az észak-egyiptomiaknál, mind a nem helyi hükszoszoknál megtalálták a „Nílus aláírását".

A hükszoszok "kiűzetése": uralmuknak I. Jahmesz fáraó vetett véget i. e. 1550-ben a taniszi csatábanForrás: Flickr/Patrick Gray

A tanulmány eredményei arra is rámutatnak, hogy bár több száz évvel a hükszoszok hatalomra jutása előtt számos népcsoport érkezett Egyiptomba, a már itt született populáció mégis jóval nagyobb lehetett. Ez a szerzők szerint összhangban áll azzal a feltételezéssel, hogy

míg a kormányzó osztály közel-keleti eredetű volt, a hükszoszok hódítása nem egy megszállás következménye, hanem a belső elit dominanciájának a leverése.

Az elmélet megerősíti azt az elképzelést, hogy az északkeleti Nílus-delta egy multikulturális csomópontot képviselt már jóval a hükszoszok uralma előtt.