Egy közel 3000 éves agyagfejet találtak a régészek, amely Jahve, a zsidóság legfőbb istenségének a ritka ábrázolása lehet. Ám ezt az elméletet a téma több szakértője elutasítja.

Jól megmunkált a szobor felülete

Jahve Isten kinyilatkoztatott tulajdonneve héber nyelven, ami az Ószövetségben a legszentebb név: több mint hatezerszer fordul elő. Az ókori izraeli állampolgárok számára azonban szigorúan tilos volt Isten bármiféle ábrázolása, nehogy kapcsolatba lehessen hozni más népek bálványisteneivel. Mózes II. könyvének 20. fejezete is kimondta:

Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt."

Mózes könyve is említést tesz rólaForrás: Wikimedia Commons

A régészek felfedeztek egy körülbelül öt centiméteres fejet egy épület romjai alatt, amely eredetileg palotaként funkcionált az izraeli Khirbet Qeiyafa helyén. Eredményeiket a közelmúltban publikálták a Biblical Archaeology Review tudományos szaklapban.
Mivel az alak nyakának a felülete jól megmunkált, ezért a fejet valószínűleg egy másik tárgyhoz, vagy egy testhez vagy egy cserépedényhez rögzíthették – mondta Yosef Garfinkel, a Héber Egyetem Régészeti Intézetének vezetője, a Khirbet Qeiyafa ásatásainak irányítója a LiveScience online tudományos portálnak. – A fejformán jellegzetesek a szemek, fülek és az orr, de a tetején körkörös lyukakat is láthatunk.

Miért pont Jahvét ábrázolhatja?

Garfinkel és kollégái azt gyanítják, hogy az agyagfej egykor egy olyan figura részét képezte, amelyen Jahve lovagol. Az ötletet alátámasztó érvek viszont elég összetettek. A tudós egyrészt azzal érvel, hogy ez volt eddig az egyetlen, a körülbelül 3000 évvel ezelőtt épült Khirbet Qeiyafában található szobrocska, amelyet egy palotában találtak. Ez szerinte arra utal, hogy a figura fontos lehetett az ott élő emberek számára. A történelmi kor fontos időszaknak számít, amelyből számos eseményt megörökít a héber Biblia.

Salamon király fogadja Sába királynőjétForrás: Wikimedia Commons

Például Salamon, Izrael harmadik és legismertebb királya is ekkortájt élhetett, akit Sámuel második könyvében Jedidja néven is említenek, ami héberül azt jelenti: „Jahve kedveltje".

Garfinkel úgy véli, hogy az akkori Khirbet Qeifayában élő emberek is imádták Jahvét. Másrészt néhány bibliai utalás szerint Jahve az ég alatt lovagolt.
Vajon a folyók ellen gerjedt föl az Úr? A folyókra haragszol-e, vagy a tenger ellen bőszültél föl, hogy lovaidon és győzelmes szekereiden robogsz?" – idézi Garfinkel Habakuk próféta könyvét.

Minden lelet háromezer éves

Bár a Khirbet Qeiyafában eddig még nem találtak pontosan ilyen figurát, ehhez hasonló alakok már előkerültek a szintén mintegy háromezer éves temetkezési helyeken. Az izraeli Tell Moza településen például a közelmúltbeli két fejfigurát és két lófigurát fedeztek fel egy templomban az ásatások során.

A fej majdnem 3000 évesForrás: Clara Amit/Israel Antiquities Authority

Ezek a figurák szintén legalább háromezer évesek és eredetileg két ábrázolás is megörökítette azt, ahogyan Jahve lovagolhatott – mutatott rá Garfinkel. – A két fej a Khirbet Qeiyafa területén talált fejhez hasonlóan lett kialakítva.

Hozzátette: az izraeli katonai vezető, Moshe Dayan gyűjteményében is találhatunk egy olyan lovat és lovasát, amely – Dayan feljegyzései alapján – a Hebron-hegység barlangjának temetkezési helyéről került elő és szintén körülbelül háromezer éves.

A férfit gyakran vádolták azzal, hogy aktívan kivette a részét a régészeti lelőhelyek fosztogatásából.

Mély tisztelet övezte őket

Garfinkel azzal érvel, hogy ezeket a figurákat olyan helyeken – például palotában, templomban vagy temetkezési barlangban – találták meg, amelyeket mély tisztelet övezett. Szerinte ez elég egyértelmű bizonyítékot szolgáltat arra, hogy ezek Jahve reprezentációi. Az akkor élő helybéliek számára ráadásul kiemelten fontos volt Isten vizuális ábrázolása.

Jahve későbbi korokbeli ábrázolásaForrás: Wikimedia Commons

Ahogy a hívő meglátja a bálvány arcát, abban a pillanatban a bálvány a hívőre néz: ez egy metafizikai pillanat, a föld és az ég közötti kapcsolat, a vallási élmény lényege – magyarázta Garfinkel. – Az ókori Közel-Keleten „általános gyakorlatnak" számított, hogy az emberek láthatták egy istenség képét a templomban vagy más fontos helyen.

Garfinkel úgy véli, hogy Jahve ábrázolásának tilalma csak később merült fel, talán a nyolcadik század körül, bár a pontos időpont nem ismert.

Sokan nem értenek egyet az elmélettel

Számos tudós azonban kétségbe vonja Garfinkel elméletét: Oded Lipschits és Shua Kisilevitz, a Tel Avivi Egyetem régészei egyértelműen elítélték az elgondolást. Szerintük a régészeti és a történelmi kutatások is azt mutatják, hogy mintegy háromezer évvel ezelőtt Jahvét még nem imádhatták a térségben élők, és nem is tekintettek úgy rá, mint „Izrael egyetlen istenére".

Még ha a most bemutatott alakot isten ábrázolásaként is azonosítanánk, akkor sem jelentethették volna Jahvét, mivel ő nem jelent meg a régióban a Krisztus előtt 9. század előtt – hangsúlyozták. – Izrael földjén a 7. század végéig a jó termést és a termékenységet is szimbolizáló kánaánita isteneket imádták; ezt a panteont kezdetben az Él isten vezette, majd csak a 9. századtól tisztelték Jahvét a legfőbb istenségként.

Az Arcanum szerint Él Isten egyik megnevezése az Írásokban, aki voltaképp ugariti eredetű istenség volt, és a legtöbb kánaáni nép imádta, mint az istenek egyikét vagy legfőbbjét, mert neki tulajdonították a teremtés művét.