Először lehet szaporulata Németországban a ritkán látható, titokzatos barlangi vakgőtének (Proteus anguinus), amely ott egyedül a Harz-hegységben, a rübelandi cseppkőbarlangban él természetes körülmények között.

Tudósok egy pénteki szemle alkalmával két fészekaljnyi megtermékenyített petét találtak, amely reményt ad arra, hogy utódai születnek a barlangban 1957 óta honos vakgőtéknek, a kopoltyús gőtefélék (Proteidae) családjába tartozó Proteus kétéltűnem egyetlen élő, leginkább a Balkán karsztbarlangjaiban előforduló fajának.

Az elmúlt években rakott petékből nem születtek utódok Rübelandban. Ha a most talált megtermékenyített petékből lárvák kelnek ki, az premier lesz a németországi vakgőték történetében. A kutatók az elkövetkező négy hétben várják a remélt ivadékokat.

Emberhalnak is hívják

A szláv nyelvterületen emberhalként emlegetett vakgőte rendkívül fényérzékeny és ezért ritkán látható. A faj szaporodásáról alig tudni valamit, ezért a megtermékenyített peték felfedezése nagy jelentőségű a vakgőték fajfenntartásának kutatása szempontjából - mondta el a dpa-nak a barlang igazgatója, Markus Mende. Hogy ne zavarják meg az érzékeny állatokat, a kutatók endoszkóppal vizsgálták az "emberhalak" barlangját. A fészekaljakat külön e célra kifejlesztett, nemesacélból és szivacsból készült burával fedték le, hogy megvédjék a petéket szüleik esetleges falánkságától.

Ha nem születnek utódok, akkor sem kell tartani attól, hogy vakgőte nélkül marad a harzi cseppkőbarlang, mert e kétéltűek jóval több mint 100 évig élnek és a meglévő példányok remek formában vannak - mondta el Markus Mende. A barlangi vakgőték abból táplálkoznak, ami lecsepeg a barlang mennyezetéről vagy valamilyen más természetes módon jut be a barlangba, akár 12 évet is kibírnak táplálék nélkül. Az "emberhalak" 15 évesen válnak ivaréretté és évtizedenként mindössze kétszer raknak petéket. Életük legkritikusabb szakasza az első három év, ha azt túlélik, jó eséllyel érik meg a matuzsálemi kort.

Forrás: AFP/BRUSINI Aurélien / hemis.fr

Egyelőre nem tudni, miként lesz megállapítható, hogy kifejlődtek-e lárvák a petékből, a lárvák ugyanis csak mintegy fél centiméter hosszúak és csaknem teljesen átlátszóak. A tudósok jelenleg azon törik a fejüket, miként kísérhetnék figyelemmel a távolból a peték fejlődését. Híresek a Szlovéniában, a postojnai cseppkőbarlangban élő, a hely emblémájának számító barlangi vakgőték, amelyeknek négy éve született ivadékait júniusban mutatták be a nagyközönségnek.

Annak idején a biológusok Szlovéniában is speciális óvintézkedéseket hoztak a sebezhető és a fertőzésekre érzékeny peték védelmében, az anyaállaton kívül minden példányt eltávolítottak a környezetükből. A lárvák 2016 júniusában keltek ki: a természetben rendkívül ritkán megfigyelhető eseményt infravörös kamerákkal sikerült megörökíteni.

A kikelt 22 bébigőtéből 21 maradt életben, amit - az állatok gyors fejlődésével együtt - óriási sikerként könyveltek el a kutatók. A statisztikai adatok szerint egy nőstény vakgőte természetes környezetben nagyjából 100 petét rak életében és ebből mindössze két utód fejlődik ki teljesen.

(MTI/dpa)