Egy véletlenszerű felfedezés furcsa jelekre derített fényt a Grand Canyon Nemzeti Parkban: mintegy 313 millió évvel ezelőtt egy titokzatos lény hagyta ott a lábnyomait az egyik szikladarabban. A PLOS ONE tudományos lapban publikált tanulmány szerint a négylábú gerinces állatok nagyon korai példányai járhattak erre.

Az itt élő gerinces állatok legkorábbi bizonyítékai

A kérdéses fosszilis lábnyomokra egy szikladarab szélén bukkantak a kutatók, amely a közeli sziklafalból vált le. A felfedezés feltárta az úgynevezett „Manakacha-formáció" stratigráfiai keresztmetszetét: kiderült, hogy egymástól jól elkülöníthető kőzetekből áll, amelyből a legidősebb körülbelül 315 millió éves.

A kutatók jól tudják, ha a túrázók által megtalált szikla nem zuhant volna le, akkor az ősi lábnyomok is elkerülhették volna a figyelmüket.

A véletlen eseménynek köszönhetően azonban most lehetőségük nyílt elemezni ezeket az igen régi mintázatokat és azt, hogy vajon milyen állat hagyhatta őket hátra.

A most felfedezett 315 millió éves lábnyomokForrás: Stephen Rowland

Ezek messze a legrégebbi gerinces négylábú nyomok a Grand Canyon völgyszurdokának területén, pedig ez a hely bővelkedik történelmi leletekben – mondta Stephen Rowland, a Nevada Egyetem paleontológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Itt találtuk a homokdűnéken sétálgató gerinces állatok legkorábbi bizonyítékait is.

Hozzátette: a levált szikladarabban a lábnyomok két különálló sávban láthatóak, amelyet egy négylábú gerinces állat nagyon korai példánya, ebben az esetben valószínűleg egy hüllő hagyhatott.

Nem tudják, hogy milyen állat hagyhatta a nyomokat

A jellegzetes nyomok oldalirányban húzódnak, amiből a tudósok arra következettek, hogy az élőlény úgynevezett oldalirányú járással közlekedett, miközben átlósan haladt felfelé. Ebben a mozgásban az állat egyik oldalán található lábak egymás után mozognak, mielőtt a másik oldalon a lábak ugyanazt tennék: tehát bal hátsó láb, bal első mellső láb, jobb hátsó láb, jobb első láb.

Talán egy ilyen állat hagyta a nyomokat?Forrás-képillusztráció: Emily Waldman

A ma is köztünk élő Tetrapoda fajok, például a kutyák és a macskák rutinszerűen ezt a járást használják, amikor lassan haladnak – magyarázta Rowland. – A most felfedezett bizonyíték a gerinces állatok történetének nagyon korai szakaszában dokumentálja ezt a fajta járást, amiről korábban nem volt információnk.

Az azonban nem egyértelmű, hogy az oldalazó mozgásra a lejtő meredeksége vagy szél ereje miatt volt szükség.

A feltételezett lábnyomokForrás: Stephen Rowland, PLOS ONE, 2020

Bár a szakemberek jelenleg még nem tudják pontosan meghatározni, hogy milyen állat hagyhatta a nyomokat, de úgy látják, hogy azok átmeneti hasonlóságot mutatnak az úgynevezett Chelichnus-szal, ami eredetileg teknősnyomot jelent, mivel a nyomatok alakját eredetileg tévesen úgy vélték, hogy egy teknős hozza létre. Ma már ismert, hogy ez helytelen, mivel a teknősök csak később fejlődtek ki. Először a skóciai Dumfriesben található Corncockle kőbányában találták meg a permi földtörténeti időszakban.

A közvélemény néha tévesen a dinoszauruszok lábnyomának is nevezi, de a tudományos állásfoglalás szerint nem lehet az, hiszen a dinoszauruszok ebben az időben nem léteztek.