A nőszőfüvek nagy többségének és pár másik fajnak a kivételével hazai orchideáink már elvirágoztak, és általában a termésképződésük is befejeződött. Ám az orchideafélék egyik jellegzetessége, hogy magjaik nagyon aprók, emiatt is nagyon könnyűek, és hihetetlen nagy számban képződnek - tájékoztatta szerkesztőségünket a Duna-Dráva Nemzeti Park (DDNP) hétfőn. 

Az élővilágban az utódokról való gondoskodás tekintetében alapvetően két stratégia létezik. Egyesek nagyon kevés utódot hoznak a világra, amelyeket azonban jelentős, sokszor hosszú ideig tartó törődéssel gondoznak.

Az ibolyás gérbics szóródó magjaiForrás: DDNP/Nagy Gábor

 Ezek az úgynevezett. K-stratégista fajok, mint például a barna medve, míg a másik csoport, az úgynevezett r-stratégisták ellenben a jóval nagyobb számú utódjukat sokkal kisebb mértékű szülői gondoskodással óvják

– tájékoztatott Nagy Gábor, a DDNP munkatársa. – Ez utóbbiak közé tartoznak az orchideák is.

Hozzátette: a foltos ujjaskosbornak például növényenként közel 200 000 magja fejlődhet. A hazai kosbor-félék magjainak mérete 0,35 és 1,5 miilliméter között változik, tömegük pedig annak köszönhetően, hogy a maghéjon belül 60-98%-ban levegő található, rendkívül csekély (átlagosan 10 mikrogramm).

A foltos ujjaskosbornak növényenként közel 200 000 magja fejlődhetForrás: DDNP/Nagy Gábor

Emiatt rendkívül jó a lebegőképességük, így a szél segítségével viszonylag nagy távolságra eljuthatnak – mutatott rá a szakember. – Ez is a magyarázata annak, hogy egyes orchideák pionír-fajként gyakran hódítanak meg olyan másodlagos termőhelyeket, mint például a felhagyott homokbányák, útpadkák, romos területek.

Az ilyen jellegű élőhelyeken való megtelepedéshez a nemzeti park munkatársa szerint azonban nagy szerencse szükséges, ugyanis az apró magvakban nincs hely tápszövetnek. Ahogy fogalmazott, a talajba kerülő mag vízfelvétele után az embrió mindössze néhány osztódáson tud átesni, majd a növekedése leáll, és csak abban az esetben folytatódik, ha a megfelelő, vele szoros együttélést (szimbiózist) kialakító gomba „rátalál".

Végső soron ezen „szerencse-faktor" miatt is van szükség a magok szokatlanul jelentős mennyiségére.