A békászó sas fokozottan madárfajunk. Elterjedési területének súlypontja Európára esik, leginkább Közép- és Kelet-Európában, Anatóliában és a Kaukázus térségében fészkel. Hazánkban mindössze kb. 40 párra tesszük a költőállományt, amely egy perempopuláció - tájékoztatott a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. A madárnak azonban van egy furcsa túlélési stratégiája: az országban dokumentált néhány esetet kivéve a kikelő fiókák közül az korábban kikelő fióka  elpusztítja később kelő, gyengébb testvérét.

Műholdas jeladót kapott a békászó sas

A héten a Tardi-legelő Természetvédelmi Területen sikeresen a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei befogtak egy hím békászó sast (Clanga pomarina), amelyet, miután műholdas jeladót kapott, ugyanott rögtön el is engedtek - tájékoztatott az intézmény. 

Karud, a hím egyed befogása hosszabb előkészületek után, az erre szánt harmadik alkalommal járt sikerrel. 

A szakemberek elmondták, hogy a madárra a műholdas jeladót nyugodt körülmények között, a befogás helyszínétől mindössze 150 méternyi távolságra lévő Tardi Őrszolgálati Irodában sikerült rögzíteni. A jelölést Juhász Tibor, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa végezte. A madár egyedi azonosításra alkalmas ornitológiai gyűrűt is kapott.

Karus, a hím békászó sas műholdas jeladót kapottForrás: BNPI

Karud Magyarországon a harmadik egyede a fajnak melyre műholdas jeladó került – tájékoztatta az Origót a nemzeti park. – A szintén igazgatóságunk területén jelölt, Bükki névre „keresztelt" hímet 2015-ben sikerült a kollégáknak befogni és megjelölni.

Hozzátették: esetében az éveken keresztül működő adó rengeteg adatot szolgáltatott a faj vonulásáról és a költési időszakra jellemző területhasználatról. A most befogott madár a nevét a Bükkalja egyik emblematikus magaslata, a Karud (a Bükköt délről övező vulkanikus eredetű térszín egyik legjellegzetesebb, asszimetrikusan megbillent csúcsa) után kapta. A szakemberek remélik, hogy rengeteg hasznos információval segíti majd a természetvédelmi munkát, a fajjal kapcsolatos védelmi tevékenységet.

Meglepő fiatalkori agresszióval születik

A békászó sas az ország fokozottan védett madárfaja, amely elterjedési területének súlypontja Európára esik, ám hazánkban mindössze körülbelül 40 párra teszik a költőállományt. A költőállomány nagymértékű csökkenése a rendszerváltás idejére, az 1980-as 1990-es évekre tehető, ami két okra vezethető vissza: egyrészt a fészkelő helyeken, másrészt pedig a táplálkozó területeken bekövetkezett, a faj számára kedvezőtlen változásokra.

A békászó sas költőterülete hazánkban az Északi-középhegységre (Zempléni-hegység, Aggteleki-karszt, Bükk, Mátra), valamint Dél-Dunántúlra (Tolnai- és Szekszárdi-dombság, Kelet-Mecsek) korlátozódik.

A békászó sas fióka gyakran agresszívForrás: Freepik

A fészkét szinte kizárólag idős, zárt erdőállományokban rakja, általában kettő tojást rak április végén, május elején. Az országban dokumentált néhány esetet kivévekikelő fiókák közül a korábban kikelő fióka  elpusztítja később kelő, gyengébb testvérét.

Ezt a fajra jellemző fiatalkori agressziót nevezzük káinizmusnak, amelyik legalább további tíz, nálunk nem fészkelő ragadozómadár fajnál is előfordul.

A Magyar Madártani és Természetvélmi Egyesület 1877-ben indította el a faj gyakorlati védelmét: első lépésként a fészkelő párok feltérképezése történt meg, majd ezt követően a fészkelőhelyek megőrzése lett a legfőbb cél.

Mindössze 40 pár fészkel hazánkbanForrás: Pexels

A védelem másik fontos eleme volt a már említett káinizmus miatt elpusztuló a második fióka megmentése. Napjainkban a szakemberek már nem folytatják ezt a tevékenységet, mivel úgy vélik, hogy "a hazai állományra kifejtett pozitív hatása nem jelentős".