Különleges anatómiája segítette az afrikai vadkutyát a vadászatban és így az életben maradásban.

A riválisaival, az oroszlánokkal és hiénákkal szemben, amelyek gyorsaságukat, erejüket vagy lopakodó módszerüket használva kapják el zsákmányukat, az afrikai vadkutya vagy hiénakutya (Lycaon pictus) addig üldözi hosszú távolságokra az áldozatát, amíg az össze nem esik a fáradtságtól.

Egy új összehasonlító tanulmány megállapította, hogy a vadkutya mellső végtagjainak csontjaiban, izmaiban és szalagjaiban a kitartó futást segítő evolúciós változások következtek be. A Dél- és Kelet-Afrikában honos afrikai vadkutyák 20-30 egyedből álló, szoros kapcsolatokat ápoló kóbor falkái impalákra, gazellákra és kudukra vadásznak összetett, koordinált stratégiájuk segítségével, miközben gyakran napi 50 kilométert vándorolnak.

A "kifárasztó ragadozás" nevű technika során az állatokat 64 kilométer per órás sebességgel futva is dokumentálták.

Nagyon hatékony vadászok, vadászataik 60 százaléka öléssel végződik, ami jóval eredményesebb, mint az oroszlánok a maguk 30, és a hiénák a 24-30 százalékos sikerességi arányukkal" - mondta Heather Smith, az arizonai Glendale-ben lévő Közép-nyugati Egyetem anatómusa, a PeerJ című tudományos lapban közölt tanulmány vezető kutatója.

Forrás: Afp/Pierre Vernay

Az afrikai vadkutya az egyetlen kutyaféle, amely mellső lábain csupán négy teljes ujjal rendelkezik. Ez megnövelte a sebességet és a lépéshosszt is.

A tudósok azonban CT-felvételek és egy állatkertben, természetes okokból elpusztult egyed boncolása során felfedeztek egy apró csökevényes lábujjat a mellső mancsok bőre alatt. Az ehhez az ujjhoz tartozó izmok átalakultak és új szerepbe kerültek, támogatva az állat propriocepcióját, vagyis a test helyzet- és mozgásérzékelését.

Felfedezték a végtag izmainak megnövekedését is: sok lassú összehúzódású szövetet tartalmaz, melyek ellenállóak a fáradtsággal szemben, emellett azonosítottak a mellső mancsban egy ínszalagot, mely rugószerűen segíti elő a vadkutya mozgását.

Csökkentek a fajnál azok az izmok is, melyek általában a csuklórész és a mellső lábrész forgatásáért felelnek, ez is jelzi a stabilitásra való megnövekedett igényt. Ezeknek a kutyáknak az állóképesség a fő erénye, nem úgy, mint riválisainak, amelyeknek a sebesség (gepárdok), az erő (oroszlánok) és a lopakodás (leopárdok).

(MTI/Reuters)