A horrorfilmekben gyakran megjelenik az őrült tudós figurája, elég csak Frankenstein doktorra gondolni. A valóságban azért elég ritka, hogy valaki a saját életét is kockára tegye a téves meggyőződése miatt. E ritka tudósok egyike volt Karl P. Schmidt, az amerikai természettudományi múzeum és a chicagói Field múzeum herpetológusa.

Schmidt kiváló hüllőszakértő volt, ezért időnként neki küldték el a kollégák azokat a csúszómászó állatokat, amelyeket nem tudtak meghatározni.

1957. szeptember 25-én a Lincoln parki állatkert egy érdekes kígyót küldött dr. Schmidtnek, hogy mondjon róla szakvéleményt. Schmidt az állatot boomslangként (Dispholidus typus) azonosította. A boomslang egy Afrikában élő, rendkívül erős mérgű kígyó.

Miközben az állatot vizsgálta, Schmidt nem volt elég óvatos, és a boomslang megmarta a kezét. A helyett azonban, hogy kórházba ment volna, a tudós hazament. Nem gondolta, hogy a boomslang marása végzetes lehet. Ráadásul tisztában volt azzal, hogy boomslang elleni ellenmérget csak Afrikában tartanak.

Boomslang (Dispholidus typus)Forrás: robertharding via AFP/Alan Hewitt/Alan Hewitt

A fő (és legőrültebb) indoka azonban annak, hogy nem fordult orvoshoz az volt, hogy Schmidt fel akarta jegyezni a tüneteit a naplójába.

Miután hazatért, Schmidt a legkisebb dolgot is feljegyezte, ami a testével történt.

Leírta, hogy először kirázta a hideg, majd magas láza lett. Feljegyezte, hogy az ínye vérezni kezdett, majd véres lett a vizelete és kihányta a vacsorára evett tejes pirítóst.

Schmidt 15 órán át folytatta a naplóírást, mielőtt eszméletlenül összeesett volna a padlón. A halála végül légzésbénulás miatt állt be szeptember 26-án. A boncolást végző orvosok bevérzéseket találtak a tüdejében, a veséjében, a szívében és az agyában.

Balszerencséjére tehát Schmidt a halálával épp az ellenkezőjét bizonyította be annak, amit gondolt. A boomslang nem hogy nem életveszélyes, hanem éppen ellenkezőleg, a világ egyik leghalálosabb mérgű kígyója.