Nyolcvan éve, 1940. szeptember 11-én délelőtt zászlódíszbe öltözött Erdély fővárosa, Kolozsvár. Az utcákat, sőt, a város határát is ellepte az ünneplő tömeg, megkondultak a harangok, és virágeső záporozott az erdélyi induló ritmusára díszmenetben bevonuló honvédalakulatok katonáinak fejére. A főtéren felállított karzaton személyesen Magyarország kormányzója, Horthy Miklós fogadta a bevonuló csapatok díszszemléjét, akinek az ünnepi köszöntőbeszéd közben elcsuklott a hangja a meghatottságtól. Mindenhol hangosan zúgott az éljenzés, és ismeretlenek borultak egymás nyakába könnyezve, Észak-Erdély visszatérésének örömteli pillanataiban. Az ünnepi hangulatban csak nagyon kevesen gondoltak arra, hogy az újabb ország-gyarapításnak súlyos ára lesz.

A párizsi békerendszer nem valódi békét, csak húsz év fegyvernyugvást hozott

Az első világháborút lezáró párizsi békerendszer igazságtalanságai már a vesztes államokra oktrojált békeszerződések aláírásának pillanatában újabb nemzetközi konfliktusok magvait vetették el. A győztesek szűklátókörűsége és hatalmi arroganciája ágyazott meg Adolf Hitlernek is, aki az 1920-as évek weimari Németországának akut belpolitikai válságát kihasználva kapaszkodott fel a hatalom csúcsára.

A "békecsinálók" (balról jobbra) a versailles-i béketárgyalásokon: David Lloyd George brit, Vittorio Emanuele Orlando olasz, Georges Clemenceau francia miniszterelnök, és Thomas Woodrow Wilson amerikai elnökForrás: Wikimedia Commons

A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezére nyíltan hirdette a revánsot, és amikor 1933. január 30-án Németország kancellárja lett, az államhatalom totalizálásával tört az európai békét veszélyeztető céljai megvalósítására. Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum a történelmi Magyarország területét a harmadára csonkolta, megfosztva az országot korábbi nyersanyagforrásai és infrastruktúrája jelentős részétől.

A magyar küldöttség távozik a nagy Trianon palotából, a békeszerződés aláírása utánForrás: Wikimedia Commons

Ezért sem véletlen, hogy Trianon után a revízió került a magyar külpolitikai törekvések középpontjába. Az 1921-től, Bethlen István gróf kormányfői kinevezésétől kibontakozó konszolidáció éveiben az államvezetés a békés revíziót tette meg külpolitikája sarokkövének.

A diktátummal a történelmi Magyarország területei kétharmadát elvesztetteForrás: Wikimedia Commons

A Bethlen-kormány rendkívül sikeresen szanálta a gazdaságot,

letörte az inflációt, új, stabil valutát vezetett be, korszerű társadalombiztosítási rendszert épített ki, elindította a népiskolai programot, és számos jelentős kulturális, illetve tudományos beruházást is végrehajtott, a szociáldemokratákkal történt kiegyezéssel pedig megteremtette a stabil parlamentáris kormányzás alapjait.

Az 1921. április 14-én megalakult első Bethlen-kormány. A kabinetnek a katasztrofális inflációval, a nemzetközi elszigeteltséggel, és a területvesztés miatt kialakult gazdasági válsággal kellett megbirkózniaForrás: Vasárnapi Újság/Wikimedia Commons

A békés revíziós törekvések sikeréhez azonban meg kellett szüntetni azt a külpolitikai karantént is, amibe Trianon, illetve az Eduard Benes kezdeményezésére Csehszlovákia, Románia, illetve Jugoszlávia szövetségével létrehozott magyarellenes élű kisantant zárta az országot.

Bethlen első jelentős külpolitikai sikere az 1927-ben megkötött olasz-magyar barátsági szerződés volt.

 

Bethlen István gróf (a képen középen, keménykalapban) a konszolidáció miniszterelnökeForrás: Bundesarchiv/O. Ang.

Olaszország az Antant oldalán fejezte be az első világháborút, de ennek ellenére Róma számára a párizsi békerendszer komoly csalódást okozott, ami miatt az 1920-as években egyre jobban eltávolodott a versailles-i rendszer két tartóoszlopától, Franciaországtól, és Nagy Britanniától.

Mussolini az 1920-as években. Olaszország egyre jobban eltávolodott a korábbi szövetségeseitől, Franciaországtól és Nagy BritanniátólForrás: Bundesarchiv

A magyar kormány az Olaszországgal valamint Ausztriával kiépített szövetségi kapcsolatainak köszönhetően, az 1930-as évek elejére visszanyerte külpolitikai mozgásszabadságát.

Sötét fellegek gyülekeznek Európa égboltján

A nyugat-európai nagyhatalmak - részben talán az igazságtalan versailles-i rendszer létrehozásában játszott szerepük miatt -, tétlen közönnyel nézték Adolf Hitler felemelkedését.

A náci Harmadik Birodalom Führere 1935-ben felmondta a versailles-i béke hadügyi rendelkezéseit, bevezette az általános hadkötelezettséget, a rákövetkező évben, 1936-ban pedig meghirdette Németország újrafelfegyverzését.

A Németországra kényszerített  versailles-i béke következményei emelték fel HitlertForrás: Wikimedia Commons/Bundesarchiv

Franciaország, amely 1936-ban másfél millió katonát tartott hadrendben, rezignáltan eltűrte,

hogy Hitler 1936 márciusában bevonuljon a demilitarizált Rajna-övezetbe, ismét durván megsértve a versailles-i békeszerződést. Az 1930-as évek derekától London és Párizs az úgynevezett megbékéltetési politikával igyekezett megszelídíteni Hitlert.

Hitler beszédet mond a bécsi Heldenplatzon 1938. március 15-én, Ausztria annektálása utánForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A francia és a brit kabinet úgy vélte, hogy ha elismeri a versailles-i rendszer néhány igazságtalanságát és engedményeket tesz a náci Németországnak, ezzel – vagyis más kisebb országok feláldozásával - megmentheti a békét a maga számára.

A nyugati nagyhatalmak úgy gondolták, hogy a megbékéltetési politikával leszerelhetik HitlertForrás: ADK

Ez azonban súlyos tévedésnek bizonyult, mert a brit-francia engedékenységi politika csak még jobban megnövelte Hitler étvágyát,

aki az 1938-as Anschluss sikere után elhatározta, hogy szétzúzza Csehszlovákiát,

és a többségében németek lakta Szudéta-vidéket is a birodalomhoz csatolja. Ausztria 1938. március 12-én történt német bekebelezése után Magyarország a Harmadik Birodalom közvetlen szomszédja lett, és ez a szomszédság nem maradt hatástalan Budapest külpolitikájára sem.

Horthy Miklós, Magyarország kormányzója és Adolf Hitler, a Német Birodalom Führere a kormányzó 1938. augusztusi első hivatalos németországi látogatásánForrás: AFP

Horthy Miklós 1938. augusztusi, első hivatalos németországi látogatásán

Hitler arra akarta rábeszélni a kormányzót, hogy Magyarország támadja meg Csehszlovákiát,

megteremtve az ürügyet ahhoz, hogy a Wehrmacht lerohanja az országot, amiért cserébe az egész volt felvidéki országrészt ajánlotta fel Horthynak, Pozsonnyal együtt. Horthy azonban határozottan visszautasította a Führer ajánlatát, azt hangsúlyozva, hogy Magyarország kizárólag békés eszközökkel akarja megvalósítani a revíziós céljait.

Horthy visszautasította Hitler ajánlatát, Csehszlovákia közös megtámadásárólForrás: AFP/Roger-Viollet

Hitler rendkívül zokon vette a kormányzó elzárkózását,

és különösen felháborította az 1939. augusztus 29-én Magyarország valamint a kisantant államai között létrejött bledi egyezmény, amelyben Budapest pro forma is lemondott az erőszakos revízióról, cserébe fegyverkezési egyenjogúságának elismeréséért. Hitler ezt a Csehszlovákiával szemben forralt tervei szándékos akadályozásának értékelte, de ez sem tartotta vissza attól, hogy gőzerővel készüljön Csehszlovákia megtámadására.

A magyar revíziós politika első sikere Bécsben 

A német kardcsörtetés hírére Neville Cahmberlain brit miniszterelnök azonban váratlanul Hitlerhez utazott Berchtesgadenbe , hogy „megmentse a békét". Chamberlain Hitlerrel folytatott tárgyalásai

készítették elő az 1938. szeptember 29-én Münchenben aláírt négyhatalmi megállapodást,

amelyben Franciaország, valamint Nagy Britannia is elismerte Németország jogát a Szudéta-vidékre, és felszólította Prágát, hogy önként ürítse ki, illetve adja át e területet Berlinnek.

Chamberlain brit miniszterelnök Hitlernél tett berchtesgadeni látogatása idején. Chamberlain azt hitte, képes lesz Hitler leszereléséreForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

(A cseheket senki sem kérdezte meg, hogy mi erről a véleményük, és természetesen Münchenbe sem hívták meg a cseh kormány képviselőit.) A müncheni paktum záradékába Ciano olasz külügyminiszter szorgalmazására azt is beiktatták,

hogy Magyarország jogos területi igényeit Budapest és Prága tárgyalásos úton rendezze egymás közt,

aminek sikertelensége esetén a négy nagyhatalom döntőbíráskodást helyezett kilátásba. A müncheni egyezmény teremtett először lehetőséget arra, hogy Magyarország békésen változtathasson a trianoni békepaktumon.

Neville Chamberlain a hestoni repülőtéren 1938. szeptember 30-án, a kezében a Hitler által aláírt papírral. Azt hitte, hogy Csehszlovákia koncul vetésével egy emberöltőre békét nyert Anglia számáraForrás: Wikimedia Commons

A prágai és a budapesti kormány képviselői között 1938. október 9-én Komáromban megkezdett tárgyalások azonban eredménytelenül végződtek, ami miatt a felek a müncheni szerződésben rögzített döntőbíráskodást kértek. 1938. november 2-án a bécsi Belvedere-palotában

Németország és Olaszország külügyminiszterei hirdették ki a nagyhatalmi verdiktet,

Magyarországnak ítélve 11 927 négyzetkilométernyi felvidéki területet, Kassával, Ungvárral és Munkáccsal együtt. (Az egyezmény záradéka ugyan a négy nagyhatalom döntőbíráskodását írta elő, Anglia és Franciaország érdektelenségét jelezve nem vett részt az első bécsi döntés meghozatalában.)

Imrédy Béla miniszterelnök üdvözli Horthy Miklós kormányzót a visszatért KomárombanForrás: Wikimedia Commons

Az első bécsi döntést a csaknem két évtizedes magyar revíziós politika győzelmeként ünnepelték az országban. Teleki Pál gróf miniszterelnök azonban jól látta, hogy a német-olasz bábáskodással meghozott döntés

Magyarország számára nem csak területgyarapodást hozott,

hanem a német befolyás aggasztó megnövekedését is. Teleki külpolitikájának két fő célja volt: a semlegesség megtartása, és a békés revízió folytatása.

Gróf Teleki Pál miniszterelnök látogatáson Hitlernél. Teleki az ország semlegességének megőrzésén munkálkodottForrás: Wikimedia Commons

Ezt a lavírozó külpolitikát sikerült is fenntartania Lengyelország 1939. szeptember elsején történt német lerohanása, illetve az azt követő angol és francia hadüzenet ellenére, egészen 1941. áprilisáig.

A Teleki-kormány kész lett volna hadjáratot indítani Erdély visszafoglalására 

A magyar revíziós politika legfontosabb célkitűzése Erdély visszaszerzése volt. „Tündérországot" a magyar történelemben játszott különleges szerepe, az ott élő magyarság jelentős lélekszáma valamint a nyersanyagkincsei miatt nem csak a politika, de a közvélemény is megkülönböztetett figyelembe részesítette. Erdély nem egyszerűen politikai, hanem még sokkal inkább erős érzelmi kérdésnek számított Magyarország számára.

Teleki Pál és későbbi utódja a miniszterelnöki székben, Bárdossy LászlóForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Az erdélyi revízió azonban sokkal keményebb diónak bizonyult, mint a Felvidék egy részének visszatérése. Nagy Britannia és Franciaország még 1939 tavaszán garanciát vállalt a Román Királyság biztonsága és területi épsége iránt,

Adolf Hitler pedig minden olyan lépést ellenzett, ami a térség stabilitását veszélyeztethette.

A háborús időkben a náci Németország hadigépezete számára nélkülözhetetlennek számított a romániai kőolaj, ezért Berlin nem támogatott semmilyen Románia elleni magyar fellépést.

Adolf Hitler a bekebelezett Szudéta-vidéken ebédel tábornokai társaságában, 1938 októberében. A Führer nem támogatta Magyarország fellépését Románia ellenForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A Teleki-kormány kész lett volna végső esetben

német politikai támogatás nélkül, önálló katonai akcióval is megkísérelni Erdély visszafoglalást,

de a reális körülmények óvatosságra intették a miniszterelnököt, és a kormányzót is.

Horthy Miklós Szatmárnémetiben. A Romániával szembeni revíziós igények megvalósítására csak 1940 nyarán értek meg a feltételekForrás: Wikimedia Commons

A román királyi hadsereg mind létszámában, mind pedig felszereltségében jelentősen meghaladta a magyar honvédségi erőket, a románokat pedig ugyanolyan érzelmek fűtötték Erdélyt illetően, mint a magyarokat. Egy ilyen kétes kimenetelű hadjárat könnyen súlyos kudarccal végződhetett volna Budapest számára, és Magyarország nem számíthatott semmilyen külső segítségre sem.

Szovjet-magyar közös offenzívát javasol Románia ellen a Kreml

Ez a magyar revíziós törekvések szempontjából kedvezőtlen helyzet azonban 1940 nyarán egy csapásra megváltozott. A náci Németország lerohanta Nyugat-Európát, ami miatt

a Romániának adott korábbi francia és angol garancia értékét vesztette.

Az 1939. augusztus 23-án megkötött Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradéka pedig felosztotta a kelet-európai érdekszférát a náci Németország és a sztálini Szovjetunió között.

1940-ben Hitler lerohanta Nyugat-EurópátForrás: Bundesarchiv/Kliem

Moszkva 1940 kora nyarán látta elérkezettnek az időt a titkos paktum Romániára vonatkozó részének beváltásához; június 26-án ugyanis ultimátumot intézett Bukaresthez, Bukovina és Besszarábia (Moldávia) átadását követelve.

A légüres térbe került román királyi kormány kénytelen volt engedni Moszkva nyomásának,

és átadni a szovjetek által követelt területeket.

A Molotov-Ribbentroppaktum aláírása a KremlbenForrás: Wikimedia Commons

Vjacseszlav Molotov külügyi népbiztos ezzel egyidejűleg diszkréten Budapest tudomására hozta, hogy Moszkva támogatna egy közös szovjet-magyar katonai akciót is Románia ellen. A romániai események miatt a Teleki-kormány elszánta magát arra, hogy szükség esetén egyoldalúan, katonai erővel érvényesíti az ország revíziós igényét.

Sztálin, és nagyhatalmú szürke eminenciása, Molotov az 1930-as években. Moltov felvetette a budapesti kormánynak, hogy indítsanak közös szovjet-magyar offenzívát Románia ellenForrás: AFP

Hitler nem akarta, hogy a Szovjetunió túl nagy befolyást szerezzen a térségben,

és azt is szerette volna elkerülni, hogy egy Románia ellen indított magyar offenzíva miatt veszélybe kerüljenek a Németországba irányuló olajszállítások.

Kitörő öröm fogadta mindenütt a visszatért erdélyi országrészbe bevonult honvédeketForrás: Fortepan

Ezért korábbi álláspontját feladva hozzájárulását adta a magyar-román határmódosításhoz, felszólítva Bukarestet, hogy kezdjen ez ügyben tárgyalásokat a magyar kormánnyal.

Virágeső és örömkönnyek fogadták az Erdélybe bevonuló honvédeket

A határmódosításról folytatott kétoldalú tárgyalások 1940. augusztus 16-án kezdődtek el Turnu –Severinben. Az álláspontok azonban olyan távol voltak egymástól, hogy a határmódosítási tárgyalások augusztus 24-én félbeszakadtak, és mindkét ország elrendelte a mozgósítást. Ekkor azonban közbelépett Hitler, és hogy megakadályozza a román-magyar háborút, döntőbíráskodást ajánlott fel a feleknek.

A kolozsvári Fő tér a magyar csapatok bevonulásakorForrás: Fortepan / Hegedűs Anikó

A budapesti kormány egyhangúan, a román királyi kabinet pedig enyhe szótöbbséggel elfogadta a német-olasz közvetítést, illetve döntőbíráskodást. Galeazzo Ciano olasz, valamint Joachim von Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter

1940. augusztus 30-án a bécsi Belvedere-palotában hirdette ki a döntést a magyar és a román delegáció képviselői előtt.

A második bécsi döntéssel Magyarország 43 ezer négyzetkilométer területet kapott vissza, Székelyföldet, valamint Erdély északi felét, de a döntőbírói határozat Dél-Erdélyt román kézen hagyta.

Kitörő örömmel üdvözölték a Kolozsvárra érkezett magyar csapatokatForrás: Fortepan / Hegedűs Anikó

A döntés valóságos hidegzuhanyként érte a román delegáció tagjait, Maniolescu külügyminiszter a nagyhatalmi verdikt hallatán elájult.

A magyar közvélemény viszont kitörő örömmel fogadta a Belvedere-palotában megszületett döntést,

amit a két évtizede folytatott revíziós politika nagy győzelmeként ünnepelt. A visszatért erdélyi országrészbe bevonult honvéd csapatokat mindenhol harangzúgás és virágeső fogadta, Horthy Millós kormányzó, az „országgyarapító" presztízse pedig a tetőpontján állt.

Észak-Erdély visszatérésekor állt legmagasabban a kormányzó presztízseForrás: Fortepan

A második bécsi döntés a románok számára elfogadhatatlanul sok, a budapesti politikai vezetés számára pedig a reméltnél kevesebb terület visszacsatolását jelentette.

Egyedül Hitler volt maradéktalanul elégedett a döntéssel, mert ezzel - ahogy később be is bizonyosodott – kiválóan sakkba tudta tartani mind a magyar, mind pedig a román kormányt.

A kormányzó beszédét hallgatják Kolozsvár főterénForrás: Fortepan

A Magyarország számára összességében kedvező döntésnek persze súlyos ára volt, mert az országnak még jobban ki kellett szolgálnia a náci Németország igényeit,

ami pedig előrevetítette a Teleki-féle aktív semlegességi politika közeli kudarcát.

De ezekben a pillanatokban még senki sem gondolt erre komolyan, mert az egész országot eltöltötte a túláradó öröm, Észak-Erdély és a Székelyföld visszatérése miatt.

Észak-Erdély visszatérését az egész ország a revíziós politika nagy sikereként ünnepelteForrás: Fortepan

Az első bécsi döntéssel szemben, a második bécsi döntés nemzetközi jogi korrektségéhez már több kétség fűződött. Nagy Britannia és az Egyesült Államok kormánya kezdettől fogva Romániára erőszakolt diktátumként értelmezte a döntését,

és megkérdőjelezte az érvényességét.

 

A "három nagy" a teheráni konferencián, ahol eldőlt Közép-Kelet-Európa háború utáni sorsaForrás: Wikimedia Commons

1943. november végén, a három szövetséges nagyhatalom képviselőinek teheráni értekezletén véglegesen eldőlt, hogy a közép-kelet-európai régió a háború után szovjet érdekszféra lesz, és a feltétel nélküli megadás Magyarországra is kiterjed. A magyar revíziót így írták felül és tették zárójelbe a második világháború hadi eseményei, valamint a kíméletlen nagyhatalmi érdekek.