A legtöbb béka, amivel találkozhatunk, általában nem nagyobb, mint a tenyerünk. Ezeknek az állatoknak a mintegy 140 millió éves, evolúciós történelme során mégis nagy eltéréseket láthatunk a méretüket illetően. Ez a tendencia még ma is nyilvánvaló a több mint 4800 ismert békafaj között. Akad azonban köztük egy bizarr, kissé futurisztikus faj: a góliátbéka.

Óriás a békák között

A Földön ma élő legnagyobb békafajt 1906-ban fedezte fel George Latimer Bates amerikai természettudós és hittérítő, aki a British Múzeum számára gyűjtött állatokat Nyugat-Afrikában. A góliátbéka (Conraua goliath) kiérdemelte a nevét: ezek az álltok könnyen elérhetik a lenyűgöző 34 centiméteres hosszúságot és a 3,3 kilogrammot.

A nagyobb példányok szeme 2,5 centiméter átmérőjű is lehet, combjai emberi csukló vastagságúak.

Hatalmas mérete lehetővé teszi számukra, hogy hosszú, erős hátsó lábaikkal akár 1,2-3 méter közötti távolságot is képesek legyenek ugrani. A góliátbéka azonban erejéről is híres: nagyobb méretű, akár kettő kilogrammos sziklákat is el tud tolni annak érdekében, hogy félköríves tenyészterületet építsen a folyók alján a fészkéhez.

Góliátbéka példány egy helybéli kezébenForrás: Marvin Schäfe

A felnőtt béka nem válogatós, szinte minden állatot elfogyaszt ami nála kisebb: férgeket, rovarokat, ízeltlábúakat, pókokat, rákokat, halakat, skorpiókat, békákat, kisebb kígyókat és teknősöket, de még denevéreket vagy kisebb madarakat is.Nagy méretük miatt azonban vonzó célponttá váltak a ragadozók (például a krokodilok és kígyók), valamint az ember számára. A helyi lakosság körében nagy csemegének számít, ezért húsáért vadásszák, néha hobbiállatként tartják, békaugrató versenyeket is rendeznek velük.

Keresett ínyencség, a piacon egy-egy példányért akár igen magas árat is hajlandóak fizetni. Emiatt, valamint a túlvadászás, az élőhelyeik elvesztése, a környezetszennyezés és miatt a góliátbéka veszélyeztetett fajként szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös listáján.

A góliátbékák saját tavakat építenek

A kutatók azonban még mindig alig tudnak valamit erről a különleges békafajról. Annyi azonban bizonyos, hogy az élőhelye viszonylag kis területre koncentrálódik: Kamerun délnyugati részétől Egyenlítői-Guineáig terjed.

Leginkább a csapadékos, magas hőmérsékletű és páratartalmú helyeket kedveli.

Ezek az állatok ügyes technikát fejlesztettek ki a menekülésre: ha megérzik az ember vagy egy ragadozó jelenlétét, gyorsan beugranak a folyóba, ahol másodpercek alatt úgy elbújnak, hogy a legügyesebb vadászoknak is kihívást jelent a felkutatásuk.

A szaporodásához is elengedhetetlen, de a kifejlett állatok is ritkán hagyják el a vizetForrás: San Diego Zoo

A Leibniz Evolúciós és Biológiai Sokféleség Kutató Intézet herpetológusai nemrég a góliátbékák párzási és szaporodási szokásait vizsgálták Kamerun nyugati részén.
A Mpoula folyó 400 méteres szakaszán különös látványba botlottunk, közvetlenül a vízvonal felett: több, parti sziklákból épült kis „medencére" bukkantunk, amelyeket az állatok megtisztítottak a levelektől, kavicsoktól és egyéb törmeléktől – mondta Mark-Oliver Rödel, a Leibniz Evolúciós és Biológiai Sokféleség Kutató Intézet herpetológusa a ZME Science online tudományos portálnak. – Néhány ilyen „medencét" üresen találtuk, de néhányuk viszont tele volt ebihalakkal.

2018 februárja és májusa között Rödel és munkatársai összesen huszonkettő darab, ilyen szaporodási helyet találtak, amelyek közül tizennégy, egyenként több mint háromezer góliátbéka petét tartalmazott.

A kutatók beszéltek a helyiekkel, akik arról számoltak be, hogy a békák gyakran építenek saját, fészkelő tavat, egyfajta gátrendszert. Ahogy azt a szakemberek tapasztalták, az ehhez használt kősziklák egy része akár kettő kilogrammot is nyomhat, ami a góliátbékák súlyának több mint a fele.