Váratlan felfedezést tettek a finn búvárok, miközben a Balti-tenger mélységét térképezték fel: egy szinte épségben megőrződött, majdnem 400 éves hajóra bukkantak. A Badewanne nonprofit szervezet önkéntes búvárai gyakran találkoznak az első világháború és a második világháború tengeri csatái során elsüllyedt, 20. századi romos ereklyékkel a Finn-öbölben, ezért óriási meglepetés volt számukra a 17. századi, nagyrészt sértetlennek tűnő holland kereskedelmi hajó maradványainak felbukkanása.

Szinte érintetlen állapotban bukkantak rá

A holland fleute (vagy más néven fluyt) roncsát a Finn-öböl torkolata közelében azonosították, a Balti-tenger legkeletibb vizein. A Badewanne búvárcsapat körülbelül 85 méteres mélységben, a tengerfenéken fedezte fel ezt az „időkapszulát", szinte teljesen érintetlen állapotban.

A holland fleute a 17. században szelhette a habokatForrás: Badewanne Oy/Jouni Polkko

A roncs lenyűgöző állapotban konzerválódott, amit a Balti-tenger ezen részén megfigyelhető alacsony sótartalom, a sötétség és a hűvös víz kombinációja tett lehetővé– mondta Niklas Eriksson, a svéd Stockholmi Egyetem tengeri régésze, aki a finn hatóságokkal és más kutatókkal dolgozik együtt a felfedezésen a ScienceAlert tudományos portálnak. – A 17. századi holland kereskedőhajó elsüllyedt roncsa így gyakorlatilag változatlan és szinte érintetlen állapotban őrződött meg az elmúlt évszázadokban.

Hozzátette: a fákat roncsoló élőlények, például a hajóférgek is csak a melegebb vizekben érzik jól magukat, amelyek elképesztő károkat tudnak okozni az ilyen ereklyékben.

A búvárok szerint a hajó raktere is tele van, ma is megőrizve a négyszáz évvel ezelőtti árukészletét.

Igen népszerű volt a korában

Az úttörőnek számító fleute hajótípus már a 16. században megjelent, és a holland hajók a 17. századra már a Balti-tenger uraivá váltak, uralva a tengeri kereskedelmet a világ ezen részén. A korabeli felfogás szerint egy vészhelyzetben mindent feláldoztak a fontos rakományuk érdekében.

Ellentétben a korabeli más hajókkal, amelyeket a teherhajók és a hadihajók közötti váltásra terveztek,

a három árbocos fleute költséghatékony és tágas kialakítású volt, amelynek végső célja a teherkapacitás maximalizálása volt.

A holland hajók a korabeli társaikhoz képest dupla annyi rakományt tudtak szállítani és fejlett kötélrendszerrel biztosították, hogy kisebb létszámú legénység is képes legyen üzemeltetni.

A hajóroncs felfedi a fluit számos jellemzőjét, de megmutat néhány egyedi tulajdonságot is, például a tat építését – mutatott rá Niklas Eriksson. – Lehet, hogy ez a tervezés egyik korai példája.

Hangsúlyozta: a roncs tehát egyedülálló lehetőséget kínál egy olyan hajótípus fejlődésének vizsgálatára, amely korában az egész világon elterjedt, és a kora újkori globalizáció alapjainak eszközévé vált.