Nincs olyan tengeri élőlény, amellyel a világtenger abszolút csúcsragadozói, a kardszárnyú delfinek ne tudnának könnyedén elbánni. A kis csapatokban vándorló nomád orkák nagy előszeretettel vadásznak kisebb-nagyobb cetekre, és az egyik kedvenc zsákmányukra, a fókákra. Három méretes kardszárnyú delfin egy elkalandozott fiatal borjúfókát vett üldözőbe, amelynek semmi esélye sem lett volna a nagytestű ragadozókkal szemben, ha egy motorcsónak képében nem siet segítségére a szerencse.

Fenyegetően kezdtek körözni a csónak körül

Kirk Fraeser és társai bálna lesre indultak, de arra még ők sem számítottak, hogy egy nem mindennapi izgalmas kalandban lesz részük. A cetmegfigyelő motorcsónakot leállítva éppen bálnák után kémleltek,

amikor nem messze a hajótól kettő, jellegzetes sarló alakú hátúszóra figyeltek fel.

Két kardszárnyú delfin tartott egyenesen a csónakjuk felé, és hamarosan észrevették, hogy a delfinpárt egy harmadik orka is kíséri.

Az orkák miután azt észlelték, hogy a fóka felmenekült a hajóra, elkezdtek a motorcsónak körül körözniForrás: Kirk Fraser/India Times

Gyorsan kiderült, hogy mi vonzza a hatalmas ragadozókat a hajó irányába: egy halálra rémült, a csónak felé menekülő fiatal borjúfóka (Phoca vitulina). A fókának – nem törődve a fedélzeten bámészkodó emberekkel - az utolsó pillanatban sikerült felkapaszkodnia a csónak tatjára. Ezután feszült, izgalmas pillanatok következtek.

A hoppon maradt kardszárnyú delfinek ugyanis nem mondtak le az egérutat nyert zsákmányról,

hanem elkezdtek a felszínen lebegő hajó körül körözni.

A kardszárnyú delfinektől megrémült fóka felugrott a motorcsónak tatjáraForrás: Kirk Fraeser

A köröket egyre szűkebbre véve az orkák felfedezték a csónakmotor mellé bújt borjúfókát. Ekkor taktikát váltva a hajó tatrészénél, közvetlenül a motor alatt vettek fel lesállást. Az egyik kardszárnyú delfin - amint a beágyazott videón is látható – alulról, szinte függőleges állásból többször a felszín felé tört.

E manőverek láttán az is kérdésessé vált, vajon a kardszárnyú delfinek nem fognak-e rátámadni a hajóra, hogy leszedjék a csónakmotor mellett lapuló rémült fókát.

Szerencsére azonban az orkák lemondtak a csónak megtámadásáról,

de még hosszú perceken át kitartóan a hajó közelében maradtak a fóka távozására várva.

Az orkák végül elunták a várakozást, és odébb álltakForrás: Kirk Fraeser

Végül elunták a tétlenkedést, és hátraarcot csinálva, nekivágtak a nyílt tengernek. Miután az orkák eltűntek, a megkönnyebbült borjúfóka is bevetette magát a vízbe „Szerencsés napod volt! " – kiáltották búcsúzóul a fóka után a fiatal állat megmenekülésén örvendező utasok.

Nincsen ellenfele szerte a világóceánon

A kardszárnyú delfin (Orcinus orca) a világtenger legsikeresebb vadásza, amely gyakorlatilag bármit, még a nála jóval nagyobb másik hatalmas fogascet-félét, a nagy ámbráscetet (Physeter macrocephalus) is képes elejteni.

 

A kardszárnyú delfin nemcsak a világóceán, hanem az egész állatvilág egyik legintelligensebb fajának számít.  

 

A kardszárnyú delfin a világóceán abszolút csúcsragadozójaForrás: Cultura Creative/George Karbus Photography

Rendkívül fejlett agyuknak köszönhetően jó memóriával rendelkeznek, és összetett problémamegoldására képesek. Ez utóbbi nyilvánul meg többek között a zsákmányszerzési taktikájukban is.

Szürkebálnára támadó kardszárnyú delfin. Az orkák a bálna nyelvét tépik ki, ami különleges csemege számukraForrás: YouTube

Így például a náluk méretesebb vagy nagyobb erejű zsákmányt, mint amilyen a szürkebálna (Eschrichtius robustus), egymással együttműködve, a szerepeket felosztva, jól átgondolt taktikával gyűrik le, ezért is képesek gyakorlatilag bármit elejteni.

Vadászó kardszárnyú delfinek (Orcinus orca)Forrás: Cultura Creative/George Karbus Photography

De felismernek bizonyos összefüggéseket is, például azt, hogyha egyszerre és köralakban indulnak meg nagy sebességgel egy jégtábla felé, a gyors mozgással keltett hullám lesodorhatja a jégtáblán kuporgó fókát.

Az orkák számára a nagy fehér cápa sem ellenfélForrás: Elter Tamás

Egy másik tengeri csúcsragadozót, a borotvaéles fogai és roppant harapásereje miatt az orkákra is potenciális veszélyt jelentő nagy fehér cápát (Carcharodon carcharias) pedig úgy ejtik el,

hogy két irányból egyszerre rohamozva először leharapják a cápa mellúszóit,

majd az így megbénított, mozgásképtelenné tett ragadozót a legvédtelenebb pontja, a hasoldal felől támadva pusztítják el.

Mindent képes elintézni, de nem bántja az embert

A kardszárnyú delfinekre azonban nem általában jellemző a melegvérű préda, a méretes tengeri emlősök, vagy más nagytestű tengeri állatok elejtése.

A tudomány egyik megfejtetlen rejtélye a zsákmányszerzésben tapasztalt jelentős különbség

az orkák egyes csoportjai között. Életmódjukat tekintve a kardszárnyú delfineket ugyanis két nagyobb csoportba osztályozhatjuk, a nomád, illetve a rezidens orkákra.

Hím kardszárnyú delfin. A kardszárnyúakat életmódjuk alapján két csoportra, a területtartó rezidens, és a vándorló nomád orkákra osztjákForrás: Elter Tamás

A nomádok kis, jellemzően kettő-hat egyedből álló csoportokat alkotnak és aktívan vándorolnak, méghozzá igen nagy távolságokat bejárva az északi valamint a déli sarkkör között. A nomád csoportokat alkotó orkák egymás közötti kommunikációja kevésbé intenzív, mint a rezidens csoportok tagjaié.

Csak a nomád orkákat jellemzi a „vérengző" zsákmányolás,

vagyis a melegvérű tengeri emlősök, különféle cetek és úszólábúak (oroszlán-, borjú-, medve-, vagy elefánfókák) vadászata.

A nomád orkák hihetetlen nagy távolságokra vándorolnakForrás: AFP/Marcel Mochet

Az úgynevezett rezidens kardszárnyú delfinek népes, 15-30, vagy akár 40 egyedből álló csoportokban élnek, a csoporttagok között pedig rendkívül élénk, szinte folyamatos a kommunikáció.

A nomád orkákkal szemben, a rezidens kardszárnyúak kevesebbet vándorolnak, és idejük nagyobb részét meghatározott tengeri területeken töltik el.

A kardszárnyú delfinek kisebb-nagyobb összetartó csoportokban élő szuperragadozókForrás: AFP/Valery Hache

Zsákmányukat szinte kizárólag kisebb rajhalak, elsősorban heringfélék, és tőkehalak alkotják.

Rendkívül érdekes jelenség, hogy ezek az abszolút csúcsragadozók, amelyek bármit képesek játszi könnyedséggel elejteni, soha sem támadják meg az embert, sem a nomád, sem pedig a rezidens csoportokból.