Az interneten követheti nyomon a nagyközönség a déli simabálna (Eubalaena australis) új-zélandi populációjába tartozó néhány példány vándorlását.

A szakemberek hat tengeri emlőst láttak el műholdas nyomkövetőkkel az Új-Zéland legdélibb szigetétől, a Stewart-szigettől több mint 400 kilométerre délre fekvő Port Ross térségében.

Emma Carroll vezető kutató és kollégái bőrmintát is vettek a bálnáktól, valamint drónok segítségével lemérték az állatok testhosszát.

A kutatók célja a bálnák vándorlási útvonalainak és part menti táplálékszerző helyeinek jobb megismerése.

Déli simabálna borjávalForrás: The University of Auckland

A nyomkövetők szerint a déli simabálnák - maori nyelven tohora -, nyáron elhagyják Port Ross térségét, ám az útjuk nem abba az irányba vezet, amelyet a kutatók gondoltak.

"Arra számítottunk, hogy észak felé veszik az irányt az Új-Zélandhoz és Ausztráliához közelebbi melegebb vizek felé, ahol a feltételezéseink szerint a hagyományos táplálékszerző helyeik vannak" - mondta Carroll.

Hozzátette: "eddig azonban csak még délebbre úsztak az Antarktisz irányába, szóval egyelőre nem tudjuk, hogy vissza fognak-e fordulni észak felé".

Simon Childerhouse ökológus szerint a bálnákra jelenleg a klímaváltozás jelenti a legnagyobb fenyegetést.

A szakember szerint a déli félteke többi tohorapopulációja nem boldogul olyan jól, mint az Új-Zélandhoz közel élő társaik és egyelőre nem tudni, hogy az éghajlatváltozás miként befolyásolja majd az állatok számára elérhető táplálék mennyiségét.

Childerhouse szerint a déli simabálnák csaknem kipusztultak a vadászatuk miatt az 1800-as években, amikor a számuk mindössze 40 példányra csökkent. 2009-re azonban az egyedszámuk már megközelítette a kétezret.

Az új-zélandi példányok vándorlását a tohoravoyages.ac.nz oldalon lehet nyomon követni.