Valamikor 11 ezer és 5 ezer évvel ezelőtt, nem sokkal az utolsó jégkorszak vége után a Szahara sivataga teljesen átalakult: zöld növényzet nőtt a homokos dűnék tetején, és a fokozott csapadékmennyiség a száraz barlangokat tavakká változtatta. Ez a buja paradicsom már rég a múlté, de azóta is foglalkoztatja a kutatókat a tudományos kérdés: visszatérhet-e valaha ez az állapot?

A korábban homokos Szaharát fűvel és cserjével borított sztyeppé változtatta

Az utolsó jégkorszak vége után Észak-Afrika területe körülbelül 9 millió négyzetkilométeren kizöldült, ahol többek között vízilovak, antilopok, elefántok és a háziasított szarvasmarhák vad ősei, aurochák éltek, amelyek a virágzó füvekből és cserjékből lakomáztak. Ez a különleges állapot a jelenlegi tudományos kutatások eredményei szerint azonban visszatérhet egyszer, a távoli jövőben.

A Szahara sivatagának homokdűnéiForrás: AFP/Photononstop/Giancarlo Majocchi

A Zöld Szaharát vagy más néven az afrikai párás periódust az okozta, hogy Földet ferde tengelye miatt a Nap körüli orbitális pályáján haladva eltérő eloszlásban éri a napsugárzás; ez a minta 23 ezer évenként megismétlődik – mondta Kathleen Johnson, a Kaliforniai Egyetem földrendszeri docense a LiveScience online tudományos portálnak. – Azonban az ember által okozott, nagymértékű üvegházhatású gázkibocsátás miatt nem tudhatjuk, hogy a Szahara, amely jelenleg a világ legnagyobb forró sivataga, képes lenne-e újra zöld leveleket bontani.

Hozzátette: a Szahara zöldellése azért történhetett meg, mert a Föld tengelyének dőlésszöge megváltozott, ami egykor a jégkorszakok végét is meghatározhatta. Körülbelül 8000 évvel ezelőtt a dőlés körülbelül 24,1 fokról napjainkra 23,5 fokra fordult, ami nagy változást hozott: emiatt jelenleg az északi félteke a téli hónapokban áll legközelebb a naphoz.

A Szahara-sivatag itt, Észak-Afrikában láthatóForrás: Shutterstock

A Zöld Szahara idején azonban az északi félteke volt a legközelebb a naphoz a nyár folyamán.

Ez a napsugárzás – más szóval a hő – növekedéséhez vezetett a Föld északi féltekéjén a nyári hónapokban, ami felerősítette az afrikai monszunt, amelyet a szárazföld és az óceán közötti hőmérsékleti különbségek okoztak. Végül a Szahara felett megnövekedett hőség alacsony nyomású rendszert hozott létre, amely nedvességet „vezetett be" az Atlanti-óceánról a kopár sivatagba. Ha tehát a Föld tengelye olyan szöget zár be, ami miatt csökken a beérkező napfény, akkor a ma is tapasztalható, szárazabb klíma alakul ki a térségben.

Az északi félteke közelebb van a naphoz a téli hónapokban (jobbra), mint a nyári hónapokbanForrás: Shutterstock

Ez a megnövekedett nedvesség a korábban homokos Szaharát fűvel és cserjével borított sztyeppé változtatta – mutatott rá az Országos Óceáni és Légköri Igazgatóság (NOAA). – Amint az ott élő állatok elkezdtek szaporodni, az emberek is egyre jobban tudtak boldogulni a mindennapokban.

Ez végül a bivalyok és kecskék háziasításához vezetett, és a régióban a kizöldülő sivatagnak köszönhetően létrehozták a szimbolikus művészetek korai rendszerét is.

A Zöld Szahara hirtelen jelent meg és ugyanilyen hirtelenséggel is tűnt el

Nagy kérdés azonban, hogy miért változott meg egyáltalán a Föld tengelyének a dőlésszöge. Ennek a monumentális változásnak a megértése érdekében a tudósok a Föld „szomszédait" kezdték el tanulmányozni a Naprendszerben.

A Szahara maForrás: PInterest

A Föld úgynevezett axiális forgását megzavarják a gravitációs kölcsönhatások, amelyek együttesen periodikus változásokat idéznek elő a Föld pályáján – magyarázta Peter de Menocal, a Columbia-i Lamont-Doherty Földmegfigyelő Intézetének Éghajlat- és Életközpontjának igazgatója. – A Föld forgási tengelye a 20. század kezdetétől napjainkig 10 métert vándorolt nyugati irányba.

Ez az ingás az, ami az északi féltekét 23 ezer évente „közelebb helyezi" a nyárhoz, amit a kutatók az északi félteke nyári inszolációs maximumának neveznek.

A Science tudományos folyóiratban 1981-ben, a témában először publikált tanulmányok alapján az északi féltekén a Zöld Szahara idején 7 százalékkal nőtt a napsütéses órák száma. Ez a növekedés pedig a számítások szerint mintegy 17-50 százalékkal növelhette az afrikai monszunális csapadékmennyiséget.

Valahogy így nézhetett ki egykor a Szahara sivatagaForrás: Pinterest

A Zöld Szahara hirtelen jelent meg és ugyanilyen hirtelenséggel is tűnt el mintegy kétszáz év alatt – hangsúlyozta Johnson. – Mert bár a napsugárzás változása fokozatosan történt, a táj hirtelen változott meg, ami egy olyan drasztikus klímaváltozás példája, amit minden bizonnyal nagyon megérzett az élővilág.

A Szahara egyes részeit zöld tájjá alakítanák

A szakemberek szerint több okból is érdemes figyelemmel követni a bolygó forgástengelye által produkált anomáliákat. Példának okáért a klímaváltozást említették, amelynek felgyorsulása egyértelműen összefüggésbe hozható az emberi tevékenységgel, pontosabban az üvegházhatású gázok kibocsátásával.

Ég és Föld a különbség az egykori és a mai Szahara közöttForrás: Pintetest

Az óceán üledékéből származó feljegyzések azt mutatják, hogy a Zöld Szahara jelensége a jövőben újra megismétlődik – mondta Kathleen Johnson. – Az előrejelzések szerint az északi félteke következő nyári inszolációs maximuma körülbelül 10 ezer év múlva ismét megtörténik.

Tehát egy jövőbeni Zöld Szahara eseménynek még mindig nagy a valószínűsége, de csak a távoli jövőben. A tudósok azt azonban nem tudják megjósolni, hogy az üvegházhatású gázok hogyan befolyásolják majd ezt a természetes éghajlati ciklust.

Eközben felmerült egy másik módja is annak, hogy a Szahara egyes részeit mesterséges módon zöld tájjá alakítsák.

Sokat változott a sivatag látképeForrás: Pinterest

A szintén a Science tudományos folyóiratban megjelent elképzelések szerint ha hatalmas nap- és szélerőműveket telepítenének a Föld legnagyobb sivatagába, akkor a csapadék mennyisége növekedhetne a Szaharában és a déli szomszédjainak területén, például a Száhil öv környékén. A szél- és napfarmok ugyanis egyes kutatások szerint növelhetik a hőt és a páratartalmat a körülöttük lévő területeken. A tanulmány szerzői állítják, hogy a csapadék növekedése viszont a vegetáció növekedéséhez vezethet, ami egy „pozitív visszacsatolási hurkot hozhat létre".

Ezt a hatalmas vállalkozást azonban még nem próbálták ki a sivatagban, ezért talán várni kell egészen a 12000-es évig, hogy a megnövekedett napsugárzás olyannyira felerősítse a monszunt, ami újra nedvesebbé és zöldebbé teheti a Szaharát.