Először készített részletes mérést a kínai Csang-o-4 holdjáró arról, mekkora sugárzás éri az asztronautákat a Hold felszínén – írja a Science magazin híroldala.

A 60-as, 70-es években az Apollo küldetések űrhajósai már sugárzásmérő műszerekkel felszerelkezve vágtak neki a Hold feltérképezésének, ezek az eszközök viszont a teljes út során jelentkező sugárterhelést mérték, azt nem, hogy külön a Hold felszínén mekkora sugárdózis éri az űrhajósokat.

Ennek megismerése azonban most elkerülhetetlenné vált. A NASA Artemis programjának terve szerint 2024-ben ismét emberes misszió indul a Holdra, ők fogják megalapozni a folyamatos emberi jelenlétet az égitesten. Hasonló vállalkozásra készül 2030 után Kína, ezért is volt szükség a Hold túloldalán, a Von Kármán kráterben tevékenykedő Csang-o-4 segítségére.

A kutatóeszköz dozimétere óránként mérte a holdfelszínt érő sugárdózist, és kiderült, hogy az ott tartózkodó asztronautákat 200-szor nagyobb sugárterhelés fogja érni, mint a Föld felszínén élő embereket.

Ez napi 1.3 millisievert sugárzást jelent, a Nemzetközi Űrállomáson tapasztalható érték 2,6-szeresét.

Az egy embert érő sugárzás mennyiségét sievertben mérjük (az SI-mértékegységet Rolf Sievert svéd orvosi fizikusról nevezték el). A sievert kiszámításakor figyelembe veszik a sugárzás típusát és a besugárzott testszövetek milyenségét.

Asztronauták a Holdon (illusztráció)Forrás: NASA

A speciális doziméter mind a semleges, mind a töltött részecskéket mérte. Az utóbbiak azért különösen veszélyesek, mert a bőrön áthatolva károsítják a DNS-t, ami egy sor betegséghez – példának okáért rákhoz – vezet. A töltött részecskéknek két fő forrása ismert: a flertevékenység (vagyis a naplégkör kifényesedése), valamint a Naprendszeren kívülről érkező kozmikus sugárzás.

A legnagyobb gond, hogy a Földdel ellentétben a Holdat nem védi mágneses mező ezektől a károsító hatásoktól.

Felszín alatti bunkerek védenék a leendő telepeseket

A fenti adatok rémisztőnek tűnhetnek, ugyanakkor a szakemberek is tisztában vannak a veszélyekkel, ezért is keresik a hatékony védelmet.

A kutatók számításai alapján 50 centiméterrel a holdfelszín alatt már nagyobb biztonságban lennének a telepesek, még mélyebbre tervezett, 10 méter vastag vízköpennyel árnyékolt kamrában pedig az időnként kitörő, a sugárzás szintjét drámaian felerősítő napviharok sem veszélyeztetnék egészségüket.

Fantáziarajz egy holdbázisrólForrás: ESA

Szintén lényeges szempont, hogy ezek a „bunkerek" 30 percen belül elérhetőek legyenek a felszínről.

A szakértők szerint a védett bázisok kiépítésével az ember akár fél éven át is a Holdon tartózkodhat anélkül, hogy komolyabb veszélyben lenne.

Az eredményeket ismertető tanulmány a Science Advances folyóiratban jelent meg.