A régészek egy olyan, kőkorszaki kutya maradványaira bukkantak, amelyet egy ember – feltehetőleg a gazdája – mellett temettek el egy, a mai Svédország déli részén fekvő településen. Ez az elhelyezés azt sugallja a kutatóknak, hogy a négylábú nem volt vad: sokkal inkább az emberek között élhetett, körülbelül 8400 évvel ezelőtt.

A szakemberek a Sölvesborg település szomszédságában fekvő Ljungavikenben találtak rá arra a régészeti lelőhelyere, amely az elmúlt tíz évben rengeteg új adattal szolgált a múlt megértéséhez. Többek között már körülbelül hatvan ház maradványaira bukkantak itt, valamint kovakő- és kandallódarabokra. Négylábúakra azonban most először.

A most felfedezett kőkorszaki kutya sírjaForrás: Carl Persson/Blekinge Museum

Ez az egyik legrégebbi temetkezési hely az országban – mondta Ola Magnell, a svédországi Lund település Nemzeti Történeti Múzeumának munkatársa a LiveScience online tudományos portálnak. – Az ebet jó állapotban őrizték meg az elmúlt évezredek, és egyedülálló az a tény, hogy a kőkorszaki település közepén temették el.

Hozzátette: gyakran az ebből az időszakból származó embereket értékes vagy szentimentális tárgyakkal helyezték örök nyugalomra, és a kutya is talán ezek közé tartozott a gazdája számára.

A tudósok szerint a települést nem sokkal azután hagyhatták el a lakói, hogy a most felfedezett személyt és kutyát eltemetették.

Körülbelül 8400 évvel ezelőtt az emelkedő tengerszint ugyanis vízzel árasztotta el a környéket. Ezek iszap- és homokrétegeket fektettek a területre, amit a régészek most kiástak, hogy elérjék az alatta fekvő települést, ami azt jelenti, hogy ez a temetés és a kőkorszaki élet többi nyoma több mint nyolc évezred óta először látott napvilágot.

A közös temetkezés a kutya és a gazdája szoros kapcsolatára utalhatForrás: CCO

Egy ilyen lelet még közelebb hoz minket az egykor itt élő emberekhez – mutatott rá Carl Persson, az ásatás projektmenedzsere. – Az eltemetett kutya megmutatja azt is, hogy bár évezredek választanak el minket egymástól, mégis mennyire hasonlítunk például a bánat és veszteség érzéseit illetően.

Az új felfedezés aligha az első régészeti bizonyíték arra, hogy elődeink ilyen mértékben törődtek a négylábú társaikkal. A legrégebbi ismert sír, ahol kutyákat és embereket közösen temettek el, Nyugat-Németországban található: ez körülbelül 14 000 éves.