Norilszk a világ legészakibb és legélhetetlenebb városa, ami egyben Oroszország legszennyezettebb települése is. Az itt végzett fa évgyűrűk analízise szerint a helyi bányákból és ipari üzemekből származó légszennyezés a korábban vélt mértéknél jelentősebb mértékben felelős a „sarkvidéki homálynak" nevezett jelenségért. De mit is jelent ez?
A „globális homály" korlátozza a Földet érő napsugarak mennyiségét. Ehhez hasonlóan az úgynevezett „sarkvidéki homály" regionális hatása akkor jelentkezik, amikor a légszennyezésből, a vulkánkitörésekből és a porból keletkező, apró részecskék összegyűlnek a légkörben, ahol részben elnyelik vagy szétszórják a napenergiát, akadályozva a fény beáramlását.
Hosszú távú megfigyelések és műholdas mérések azt mutatják, hogy az Északi-sark felszínére jutó napsugárzás mennyisége a század közepe óta csökkent,
de eddig nem volt világos, hogy ennek az okát az emberi tényezőben, a régió szennyezésében kell keresni.
Az Ecology Letters tudományos folyóiratban most publikált tanulmány először kapcsolta össze a zsugorodó erdők tendenciáját a csökkenő napfény jelenségével. Norilszk városa közelében ugyanis a fák pusztulása már mintegy 100 kilométeres távolságban is jól látható.
Noha a kénkibocsátás és az erdő pusztulásának problémáját Európa nagy részében sikeresen megoldották, Szibéria esetében még mindig nem látjuk, hogy pontosan mi történik – mondta Ulf Büntgen, a Cambridge Egyetem környezeti rendszerek elemzője a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Ez elsősorban a hosszú távú monitoring adatok hiánya miatt alakult így.
Miután ez a régió a világon az egyik legsúlyosabban szennyezett terület, a tudósok a Norilszk városát körülvevő élő és elhalt tűlevelűek évgyűrűit vizsgálták annak érdekében, hogy rekonstruálják, mi történhetett ezzel az egykor érintetlen erdővel.
Láthatjuk, hogy a Norilszk közelében fekvő fák az 1960-as években kezdtek el tömegesen elpusztulni az egyre növekvő szennyezettség miatt – mutatott rá Büntgen. – A felszínre jutó napsugárzást a légköri levegőszennyezés helyettesítőjeként alkalmazva a modelljeink erős bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy az északi-sarkvidéki homály jelensége az 1970-es évek óta jelentősen csökkentette a fák növekedését.
Hozzátette: ismert, hogy a szennyező anyagok gyakran halmozódnak fel az északi-sarkvidéki légkörben, ami azt is jelenti, hogy a terület feletti ökoszisztémák különösen érzékenyek a globális szennyezésre.
A szerzők azonban még ennek ismeretében sem voltak felkészülve a feltárt probléma súlyosságára: a károk mértéke megmutatja, hogy a boreális erdők – amelyeket gyakran a bolygónk „tüdejeként" aposztrofálnak – mennyire sérülékenyek és érzékenyek. A jövőben ezért azt vizsgálják, hogy a légszennyezés hogyan vezethet a napsugárzás ilyen mértékű csökkenéséhez.