A római legiók egyik legsúlyosabb vereségének emlékére bukkantak

Ez a csata végleg eldöntötte, hogy a Dunától északra és a Rajnától keletre eső területek nem váltak a Római Birodalom provinciáivá

Római legionárius eddigi legrégebbi ismert lemezvértjére bukkantak Németországban a történelmi teutoburgi csata, más néven Varus-csata temetőjében, az Osnabrück közelében lévő Kalkriesében. Az előkerült lelet mintegy 100 évvel régebbi az eddig feltártaknál: az első századból származik.

A szakértők szerint egy igen különleges leletről van szó.

Ez az eddigi legrégebbi, és egyetlen megőrződött lemezvért

– mondta Salvatore Ortisi, a müncheni Lajos-Miksa Egyetem kutatója, a Kalkriesei Múzeum vezetője.

Az előkerült lelet mintegy 100 évvel régebbi az eddig feltártaknál: az első századból származik.

Bár Augustus római császár katonai reformjait követően az ókori szuperhatalom katonai felszerelésének állandó része volt a több, egymással összekapcsolt fémlemezből álló vért, mégis alig van fennmaradt lelet

– fejtette ki Stefan Burmeister, a Kalkriesei Múzeum és Park vezérigazgatója.

Ez a csata végleg eldöntötte, hogy a Dunától északra és a Rajnától keletre eső területek nem váltak a Római Birodalom provinciáivá Forrás: Wikimedia Commons/Peter Janssen

Az észak-németországi talajviszonyok miatt sem volt várható, hogy egy ilyen vastárgy több mint kétezer évet túlél.

A lemezvérttel együtt egy különös eszközt, egy úgynevezett nyakhegedűt is találtak, amely a foglyok kezét a nyakuk előtt rögzítette.

A római hadsereg ilyen nyakvasakat vitt magával a hadjáratok során, hogy a hadifoglyokat elhurcolhassa rabszolgának.

A Teutoburgi csata

Bár a germán írásbeliség hiánya miatt a korabeli eseményekről és személyekről kizárólag a görög-római szerzők tollából maradtak ránk feljegyzések, a teutoburgi csatát, más néven Varus csatáját a 9. év őszén vívták a teutoburgi erdőnél, ami mindössze három napig tartott. A római konzul, Publius Quinctilius Varus nem gondolta, hogy a germánoknak ütőképes haderővel rendelkeznének, ezért saját csapatait rendezetlenül küldte a csatába. Ám ez volt az első eset, amikor a germán törzsek összefogtak. Végül a mintegy 20 000 főt számláló római haderő néhány katona kivételével mind elpusztult. Akiket nem öltek meg a harcban, azokat a germánok később szörnyű körülmények között feláldozták.

A csata jelentőségét a történészek leginkább abban látják, hogy Augustus kénytelen volt megkérdőjelezni az addigi töretlen római expanziós politika létjogosultságát, és újragondolni a római birodalomról alkotott mélyen gyökerező elképzeléseket.

A tudósok szerint a leletek helyzete arra utalhat, hogy egy túlélő római legionáriust a győzelmet arató germánok a római hódítás szimbólumával tartottak fogságban. Az időszámítás szerint 9-ben történt teutoburgi csatában a germánok legyőzték Publius Quinctilius Varus római konzul három légióját.

(MTI/DPA, Origó)