Így néz ki egy csillagrobbanás 70 millió fényévről - videó

Mivel megszámlálhatatlanul sok csillag van a világegyetemben, jogosan gondolhatnánk azt, hogy megsemmisülésük látványos villanásokkal jár. Az egyszerű szemlélő a szupernóvák többségét azonban nem veszi észre, ugyanis ezek az események ritkán figyelhetők meg a látható fény tartományában. Szerencsére a Hubble Űrteleszkóp észreveszi azt, amit az emberi szem nem, így rögzíteni tudta egy 70 millió fényévre található csillag halálát - írja a Science Alert tudományos portál.

2018 januárjában fényes robbanás rázta meg az NGC 2525 galaxis peremvidékét. Egy hónappal később a Hubble egyik legfontosabb műszerét, a Wide Field Camera 3-t a fényjelenség felé fordította és fotózni kezdte azt. A munka egészen 2019 februárjáig, a fény teljes kihunyásáig tartott, ez alatt az idő alatt a szupernóva majdnem összes fázisát sikerült megörökítenie a kutatóeszköznek.

A robbanás egy bizonyos ponton 5 milliárdszor fényesebb volt a Napnál.

„Egyetlen földi tűzijáték sem vetekedhet ezzel a szupernóvával, aminek halványuló pompáját a Hubble rögzítette" – mondta Adam Riess asztrofizikus, a Space Telescope Science Institute és a Johns Hopkins Egyetem munkatársa.

Az SN 2018gv katalógusjelű szupernóva ugyanakkor több egyszerű csillagrobbanásnál – segítségével a csillagászok az univerzum tágulását érthetik meg. Úgynevezett Ia típusú szupernóváról beszélhetünk, ami olyan kettős rendszerekben következik be, amelyek egyik tagja fehér törpe. Ha ez a csillag túl sok anyagot szív magához a kísérőcsillagából, akkor termonukleáris robbanás következik be, ami szétveti a fehér törpét. Mivel a robbanás egy kritikus tömegnél következik be, az ilyen szupernóvák elméletileg mindig egyforma fényesek.

Ezért kitűnően használhatók távolságbecslésre, hiszen az abszolút fényességük mindig ugyanakkora, s ezt a látszó fényességgel összehasonlítva megállapíthatjuk távolságukat.

Egy fehér törpe és vörös óriás alkotta kettős rendszerben, a fehér törpe anyagot szív el óriás kísérőjétől. Ebből a folyamatból alakulhatnak ki az Ia típusú szupernóvák Forrás: NASA/Justyn R. Maund

A távolságmérés számos dologban segíthet – például kideríthetjük, milyen fényesek a galaxisok, de feltérképezhetjük a rejtélyes sötét anyag eloszlását is.

Végül, de nem utolsó sorban meghatározhatjuk a világegyetem tágulásának ütemét.

Riess és munkatársai folytatják az SN 2018gv megfigyelését a Hubble Űrteleszkóppal.

A Hubble-űrtávcső Forrás: NASA/ESA

A szakértő nagy reményeket fűz a Hubble utódjának számító James Webb űrtávcsőhöz, ami a remények szerint még messzibb Ia típusú szupernóvák megtalálását teszi lehetővé.