A különös kinézetű lamantinok vagy más néven manátuszok főleg Floridában élnek, de észak felé Washingtonig, nyugat felé pedig a mexikói határig is elvándorolnak, a melegebb vizeket keresve. Tudományos nevük (Sirenia) alapján néha sziréneknek is nevezik őket. A közelmúltban felfedezett, új fosszíliák azt sugallják, hogy jégkorszakbeli őseik ugyanígy vándorolhattak.

A texasi part mentén talált nyolc pleisztocén kori manátusz csont – köztük borda, állkapocs és egyéb töredék – legfrissebb vizsgálatai azt mutatják, hogy az állatok 11 000 és 240 000 évvel ezelőtt a környéken éltek vagy rendszeresen meglátogatták azt. A kutatók szerint ez a megállapítás azért is meglepő, mert azt jelzi, hogy vagy a texasi parti vizek lehettek az eddig becsülteknél melegebbek a jégkorszakban, de az is meglehet, hogy a mai lamantinok ősei jobban tolerálták a hideget, mint a modern rokonaik. A csonttöredékek közül hat egy olyan magángyűjteményből származik, amelyet több mint 50 éve a Huntsville-ben található Sam Houston Állami Egyetemnek (SHSU) adományoztak. A másik kettő az austini Texasi Egyetemen, a Jackson Földtörténeti Múzeum gyűjteményében található.

A manátuszokat gyakran nevezik tudományos nevük alapján sziréneknek isForrás: Pinterest

Ezek olyan leletek, amelyekről tudjuk, hogy bizonyosan nem idősebb állatoktól származnak, és az is egyértelműnek látszik, hogy különböző helyekről kerültek elő – mondta William Godwin, az SHSU Természettudományi Gyűjtemények kurátora a LiveScience online tudományos portálnak. – Mindezt azok a bizonyítékok is alátámasztják, hogy a lamantinok csontjai folyamatosan kerültek elő.

Egy kivételével az összes csont a Trichechus manatus-tól származik: ez ugyanaz a faj, amelyet manapság is láthatunk a Mexikói-öböl vizeiben, ahogy nyugodtan vízinövényekkel táplálkozik.

A sorba sehogy be nem illeszthető, utolsó csont – egy felső állcsont – egy mára kihalt alfajhoz, a Trichechus manatus bakerorum-hoz tartozik.

Ez utóbbit Brian Babin amerikai képviselő bocsátotta a kutatók rendelkezésére a tanulmányozáshoz.

A manátusz dél-amerikai eredetű szó, manati a karib indiánok nyelvén annyit tett: „emlő”Forrás: Pinterest

Ennyi, a pleisztocén korból származó manátusz maradvány felfedezése igazi meglepetésnek számított – magyarázta Godwin. – Az állatokról ugyanis korábban nem is mertük feltételezni, hogy képesek lettek volna az utolsó jégkorszak idején ennyire északra vándorolni.

Hozzátette: akkoriban Észak-Amerika felső részét gleccserek borították és a Mexikói-öböl nagy részén olyan volt az éghajlat, mint a mai szibériai tajga területén. A mai lamantinok ugyanis csak a szubtrópusi és a trópusi vizekben képesek életben maradni. A jégkorszakban élő példányok azonban feltehetően a sekélyebb és melegebb vizű, keskenyebb öblökben találhattak menedéket, ahol a dermesztő hideg ellenére is képesek voltak a túlélésre.

Különös élőlények
A mantátuszok, vagyis a szirének első ránézésre a cetekre, vagy egy nagy testű fókára emlékeztetnek. Fejük igen kicsi, és nyakuk sem különül el láthatóan a törzstől, ami hengeres, vastag és orsó alakú, amelyen két elülső úszó és egy vízszintes farokúszó található. Az impozáns, talán kissé különcnek tűnő lamantinok testmérete elérheti a 4 métert, és akár 600 kilogrammot is nyomhatnak.

David Mohrig, a Texasi Egyetem geológusa szerint ráadásul a texasi partszakasz akkoriban messzebbre benyúlt a Mexikói-öbölbe, és a folyók torkolatai is szélesebbek voltak, mint manapság.

A tudósok eredményeiket a Paleontologia Electronica tudományos szaklapban tették közzé.