A kékbálna nemcsak a legnagyobb, de az egyik leghangosabb állat is a Földön, s bár dala messze szól, eddig nemigen sikerült megfejteni a jelentését. Most legalább az kiderült, hogy mielőtt megkezdenék több ezer kilométeres vándorlásukat, az éjszakai dalolásról nappalira váltanak.

Nemcsak mérete, de az általa kibocsátott hang ereje is az állatvilág csúcstartói közé sorolja a kékbálnát. „A hang kulcsfontosságú kommunikációs csatorna az óceáni környezetben, különösen, ha nagy távolságokat kell áthidalni – magyarázza William Oestreich, a Stanford Egyetem Hopkins Tengeri Állomásának doktorandusz munkatársa. – A fény, vagy bármilyen egyéb vizuális jelzés rendszerint kevésbé hatékony az óceánban, mint a szárazföldön. Így aztán számos tengeri élőlény hangot használ a legkülönbözőbb célokra, úgymint kommunikációra vagy a zsákmány ekholokációs betájolására."

Hiába tanulmányozzák a tudósok évtizedek óta a bálnák énekét, mindeddig csak korlátozott sikereket értek el a jelentésének megfejtésében. Most a Stanford és a Monterey Bay Aquarium Research Institute (MBARI) kutatói az északi Csendes-óceán térségében mind egyes bálnaegyedek, mind nagyobb népességek énekét rögzítették, és a hangfelvételek elemzésével olyan mintázatokat azonosítottak a kékbálnák trilláiban és kiáltásaiban, amelyek előrejelzik az állatok vándorlását az észak-amerikai partok mentén található táplálkozóhelyeikről a Közép-Amerika partjainak közelében fekvő párzóhelyükre. Eredményeiket a Current Biology című folyóirat legfrissebb számában közölték. 

Azt találtuk, hogy a táplálkozási időszakban a bálnák főleg napközben ettek és éjjel énekeltek, de onnantól fogva, hogy elszánták magukat a vándorlásra, megfordították ezt a mintázatot, és elkezdtek elsősorban nappal énekelni. Ezt mi a vándorlás akusztikus ujjlenyomatának neveztük el"  – fejtette ki Oestreich.

Forrás: hemis.fr/Cordier Sylvain

A kékbálnák életmódját jól elkülönülő táplálkozási és párzási időszakok váltakozása jellemzi. A kettő közé a legtöbb populációban hosszú vándorlás ékelődik. A jelen vizsgálatban tanulmányozott bálnák az USA nyugati partjaitól, ahol nyáron jól felhizlalják magukat – megesik, hogy napi hat tonna krillt, vagyis apró, lebegő rákot fogyasztanak el –, több ezer kilométert úsznak Közép-Amerika csendes-óceáni partvidékéig, ahol télen a párzás céljából összegyűlnek. A nyári bőséges krill-lakoma kulcsfontosságú a túlélésükhöz, hiszen ez biztosítja az energiát a vándorlásukhoz, szaporodásukhoz és az utódneveléshez.

„El lehet képzelni, milyen hatalmas mennyiségű energiát emészt fel egy ekkora utazás – mutat rá Oestreich. – Vegyük ehhez hozzá, hogy a földkerekség valaha élt legnagyobb állatáról van szó. Így aztán a megfelelő időzítés és a táplálkozási időszak intenzitása kritikus jelentőségű a túlélésük szempontjából."

Forrás: Biosphoto via AFP/Franco Banfi / Biosphoto/Franco Banfi

Szerencsés véletlen vezetett a felfedezéshez

A bálnadalban rejlő akusztikus ujjlenyomat felfedezése egy szerencsés véletlennek köszönhető. A kutatók a felvételek készítése alatt nem is, csak azok utólagos elemzése során bukkantak rá a szabályosságra. A MBARI által fenntartott speciális vízi mikrofonok 2015 óta folyamatosan rögzítették a Kalifornia partjainál élő bálnapopuláció hangjait, s mivel ez a bálnacsapat minden évben ugyanazon az útvonalon vándorol, lehetséges volt az állatokat egyenként nyomkövető berendezéssel ellátni, amely adatokat továbbított a mozgásukról, vokalizációjukról és táplálkozási viselkedésükről. 

Eredetileg a bálnák jelenlétének szezonális mintázatát és az általuk kiadott különböző hangokat szerettük volna jellemezni, de amint nekiálltunk az adatok elemzésének, rögtön észrevettük a nappali és éjszakai éneklés szembeötlő időbeli elválását"  – meséli a kutató.

Nem Oestreich és munkatársai az elsők, akik felfigyelnek arra, hogy a bálnák a nap változatos szakaiban énekelhetnek. 

Mégis most első alkalommal sikerült kapcsolatot találni az állatok egyedi jelölése és nyomon követése révén az életciklusuk és az éneklési mintázatuk változása között. 

„Leírtak már hasonlót a kékbálnákkal kapcsolatban, de egyes tanulmányok kimutatták a nappal-éjszaka különbséget, míg mások nem. Úgyhogy vita volt az irodalomban arról, hogy mikor és miért történik ez" – mondta el Oestreich. Az állatokra erősített jeladók szolgáltatta adatok végre tisztázták ezt a kérdést, amennyiben a nappal-éjszaka váltást egyértelműen a táplálkozás és a vándorlás időszakainak határvonalával hozták összefüggésbe.

Forrás: Biosphoto via AFP/© Christopher Swann / Biosphoto - Droit géré - Oeuvre protégée par copyright - - - -/Christopher Swann

A mostani tanulmány abban is újdonságot hoz, hogy a bálnák énekéről korábban úgy vélték, az kizárólagosan a párválasztás szolgálatában áll. „Munkánk váratlan eredménye, hogy a bálnadalt legalábbis részben kívül helyezi a párválasztás és a szaporodás kontextusán – folytatta Oestreich. – Miközben ebbéli funkcióját nem vitatjuk, mégis érdekes rámutatni, hogy az ének valamiféle másodlagos szereppel is bírhat; legalábbis abból, hogy a nap melyik szakában bocsátják ki a bálnák a hangokat, következtetni lehet arra, hogy a táplálkozási vagy a vándorlási szakaszban járnak-e."

Persze sok megfejtetlen rejtély marad így is a bálnák énekével és vándorlásával kapcsolatban, de a kutatók bíznak abban, hogy eredményeik segíthetnek a veszélyeztetett bálnapopulációk védelmében és nyomon követésében. 

Sokan jelezték a munkánk iránti érdeklődésüket az alkalmazás oldaláról: ők arra kíváncsiak, miként segíthet ez a tudás abban, hogy karban tartsuk a tengeri élőhelyeket, és csökkentsük annak veszélyét, hogy a forgalmas hajózási útvonalakon a hajók elüssék ezeket az állatokat  – tette hozzá végül Oestreich. – Ez sem fog egyszeriben mindent megoldani, de talán hasznos hozzájárulást ad."