Sikerülhetett-e volna Magyarország kiugrása a második világháborúból?
Egy német Királytigris nehézharckocsi a budai Várban. Szálasi német szuronyok hátán, puccsszerűen jutott hatalomra
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Általánosan elfogadott tétel, hogy a történettudományban nincsen helye a mi lett volna ha? – kérdés feltevésének. Pedig nem csak a jelenben, hanem a múltban is a politikai döntéshozók mindig több lehetőség közül választhattak. Kísérletet teszünk, hogy megnézzük: egy sorsdöntő helyzetben milyen valós alternatívák álltak az egykori döntéshozók előtt, és mik voltak azok a szempontok, ami alapján végül döntöttek, történelemmé téve elhatározásuk következményeit. Magyarország újkori történetében ilyen drámai sorsfordulónak számítanak az 1944. októberi események, amikor Horthy Miklós kormányzó megkísérelte az ország kivezetését a háborúból. A kormányzó fegyverszüneti kísérlete kudarcba fulladt, és Szálasi került hatalomra, az ország területe pedig csaknem fél évig tartó pusztító utóvédharcok színterévé vált. De szükségszerű volt-e, hogy ennek kellett bekövetkeznie?
A meggondolatlan hadba lépéstől a béketapogatózásokig
Bizonyos, hogy Magyarország geopolitikai helyzete miatt nem tudott volna kimaradni a második világháború közép-európai térséget érintő eseményeiből, illetve a náci Németország valamint a Szovjetunió közti összecsapás következményeiből.
Ha az államvezetésnek nem is sikerülhetett volna a miniszterelnöki tisztséget 1939. február 16. és 1941. április 3. között betöltő Teleki Pál gróf háborút kerülő politikáját hosszú távon fenntartania, az viszont határozottan állítható, hogy Magyarország 1941. június 27.-i,
a Szovjetunió ellen történt egyoldalú hadba lépése egyáltalán nem volt szükségszerű lépés.
A máig tisztázatlan hátterű 1941. június 26.-i kassai incidens hírére – mely szerint szovjet gépek bombázták a felvidéki várost - Horthy átgondolatlanul, személyes felháborodásának teret adva döntött a hadiállapot deklarálásáról.
A kormányzót e súlyos következményekkel járó döntéséért kétség kívül személyes felelősség terheli ,
mert a hadba lépés nem német nyomásra, hanem teljesen önként történt, idő előtt kiszolgáltatva az országot ezzel az agresszív náci hatalmi politikának.
A Wehrmacht 1941 decemberében Moszkva alatt elszenvedett súlyos kudarca, valamint az Amerikai Egyesült Államok hadba lépése kijózanítóan hatotta kormányzóra, aki 1942. március 7.-én a német irányba túlontúl elkötelezett Bárdossy László miniszterelnököt felmentett tisztségéből, és helyére régi hívét, Kállay Miklóst nevezte ki kormányfőnek.
Kállay azt a titkos megbízást kapta kinevezésekor, hogy kezdje meg az óvatos eltávolodást a Harmadik Birodalomtól,
és készítse elő az ország kilépését a háborúból. A keleti frontra kivezényelt 2. magyar hadsereg pusztulása, valamint a német haderő 1943-tól történt tartós defenzívába szorulása felgyorsította a titkos magyar különbéke-tapogatózásokat, valamint a keleti fronton állomásozó magyar egységek hazahozatalának sürgetését.
Mindez felkeltette Hitler gyanakvását, aki 1944. március 19-én fegyveres erővel megszállta az országot. Az 1944 nyarán katasztrofálissá váló hadi helyzetben, valamint Románia 1944. augusztus 23.-án történt kiugrása után a Vörös Hadsereg Magyarország trianoni határai felé közeledett.
Az egyre romló hadi helyzet cselekvésre sarkallta a német megszállás utáni hónapokban apátiába süllyedt kormányzót, aki elhatározta, hogy fegyverszünetet kér, és kivezeti az országot a háborúból.
1944 augusztusának végén úgy tűnt, hogy az első menetet Horthy nyerte
A háborúból való kiugrás olyan összetett politikai-katonai művelet, amelynek sikeres előkészítéséhez reálisan fel kellett mérni a valós erőviszonyokat, a rendelkezésre álló eszközöket, valamint a végrehajtás személyi feltételeit. A német megszállás alá került országban a kiugrási akció
csak a legszigorúbb konspiráció mellett számíthatott sikerre
egy olyan szűkebb végrehajtó stáb felállítása mellett, amelynek tagjai teljesen elkötelezték volna magukat a kiugrás hezitálás nélküli végrehajtásához.
A megszállás után német nyomásra kinevezett Sztójay-kormány száz százalékig Berlin parancsait követte. Sztójay a március 19. után már csonka országgyűlés, valamint a kormányzó megkerülésével, leginkább a helytartói hatáskörrel felruházott német követtől, Edmund Veesenmayer, „teljhatalmú birodalmi megbízottól" vette át a német követeléseket,
amelyeket a magyar szélsőjobb legradikálisabb figuráiból álló kormányával szolgalelkűen végre is hajtott.
Ahhoz, hogy részleges mozgásszabadságát visszaszerezze, Horthynak először is a nácibarát Sztójay-kormánytól kellett megszabadulnia.
A kormányzó ezt pontosan felismerte, és amikor 1944. július 6.-án az 1. páncéloshadosztály Esztergom mellett állomásozó egységeinek fővárosba vezénylésével sikeresen megakadályozta a budapesti zsidóság puccsszerű elhurcolását, elérkezettnek látta az időt a Sztójay-kormány menesztéséhez is.
De Veesenmayer megneszelte, hogy a kormányzó egy zömében hozzá hű katonákból álló hivatalnokkormánnyal akarja felváltani a Sztójay-kabinetet, ezért
a legdurvább fenyegetések és retorzió kilátásba helyezésével meghátrálásra kényszerítette Horthyt.
A kormányzó a német beavatkozás ellenére sem adta fel Sztójay menesztésének tervét, amihez a román kiugrással érkezett el a megfelelő pillanat. Augusztus 28.-án a szanatóriumban lábadozó Sztójayval aláíratta a lemondását, majd - Veesenmayer tájékoztatása nélkül - még aznap Lakatos Géza vezérezredest nevezte ki új miniszterelnöknek.
Úgy tűnt, hogy ezzel Horthy nyerte meg a németekkel szemben az első menetet, hiszen a Sztójay-kormány menesztésével a kiugrási akció egyik legfontosabb politikai feltételét sikerült biztosítania, de sajnos, a helyzet korántsem volt ennyire kedvező.
Csak félszívvel állt a kiugrás ügye mellé a Lakatos-kormány
A frissen kinevezett miniszterelnök, Lakatos Géza vezérezredes, aki 1944 májusáig az 1. magyar hadsereg parancsnokaként szolgált a keleti fronton, feltétlenül kormányzó hű tábornoknak számított, ezért is esett rá Horthy választása. A kormányzó már júliusban beavatta Lakatost a kiugrással kapcsolatos terveibe.
Lakatos annak tudatában, hogy az ő feladata lesz a kiugrás politikai-katonai előkészítése, el is vállalta a kormányfői megbízatást, de azzal a kikötéssel, hogy a kiugrást csak az országgyűlés felhatalmazásával, és a németek előzetes tájékoztatása mellett fogják végrehajtani.
Horthy elfogadta Lakatos kikötését, pedig a sikeres kiugrásnak éppen az lett volna az egyik legfontosabb előfeltétele,
hogy a terv titokban maradjon a németek, illetve a németbarát politikai körök előtt.
Lakatos becsületességéhez ugyan nem fér kétség, de a kikötései előre vetítették, hogy személyében nem lesz alkalmas a fegyverszünet megalkuvás nélküli levezénylésére. De lett volna-e Horthy környezetében erre a feladatra Lakatosnál alkalmasabb személy?
A válasz határozott igen, mégpedig Bakay Szilárd altábornagy, a budapesti I. hadtest parancsnoka. Bakay, aki száz százalékig megbízható, Horthyhoz hű tábornok volt, Lakatossal szemben mindenféle skrupulus nélkül hajlandó lett volna a teljes konspirációra, sőt a fegyveres fellépésre is a német megszállókkal szemben.
(Horthy eredetileg a Lakatos-kormányban szánt szerepet az agilis tábornoknak, de Veesenmayer nyomására kénytelen volt ejteni a közismerten náciellenes tábornokot.)
A másik hiba, hogy Horthy engedett Veesenmayer fenyegetőzéseinek,
aki noha nem tudta megakadályozni Lakatos kinevezését, de azt elérte, hogy kerüljenek ki a németellenes katonák (Hardy Kálmán valamint Bakay Szilárd tábornokok) az új kabinetből, és maradjon bent a németek két spiclije, a Sztójay-kormányt is kiszolgáló Jurcsek Béla földművelésügyi, valamint Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter.
A Lakatos-kormány személyi összetétele ezért eleve kizárta, hogy a kormányzó a kabinet hatékony együttműködésével vezényelje le a kiugrást.
Azt, hogy a Lakatos-kormány csak félszívvel volt hajlandó közreműködni a fegyverszünet megkötésében, a kormányzó és a vezérkari főnök részvételével szeptember 7.-én megtartott minisztertanácsi ülés bizonyítja a legjobban,
amelyen hosszas közjogi csűrés-csavarás után a miniszterek egyhangúan leszavazták az azonnali fegyverszünetet,
illetve Csatay Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter „zseniális" javaslatát elfogadva elhatározták, hogy ultimátumot küldenek a németeknek, miszerint, amennyiben huszonnégy órán belül nem bocsátanak rendelkezésre öt páncéloshadosztályt az erdélyi arcvonalra, úgy fegyverszünetet kérnek az ellenségtől.
A kormány ultimátumát Lakatos miniszterelnök Veesenmayer követnek, valamint Greiffenberg tábornoknak, a Wehrmacht magyarországi megbízottjának továbbította.
Az ultimátum hatalmas öngólnak bizonyult,
hiszen az amúgy is gyanakvó németekkel egyértelműsítette, hogy Magyarország „árulásra" készül.
De ennek ellenére sem vált reménytelenné a helyzet. Horthy - aki mélyen csalódott volt a kabinet ingadozása miatt - leszűrve ennek tanulságát, a továbbiakban a kormányt megkerülve, a legközvetlenebb bizalmasaiból álló úgynevezett „kiugrási iroda" felállításával, a kormányzóság kulisszái mögül mozgatta a szálakat.
Sikerrel végződik a kiugrás politikai-diplomáciai alapjának megteremtése
Szeptember 23.-án a Vörös Hadsereg alakulatai Battonyánál átlépték Magyarország trianoni határát, és ezzel a hadműveletek elérték a Tiszántúlt.
Az angolszász szövetségesek olaszországi főhadiszállásra kiküldött Náday vezérezredes, akinek az lett volna a feladata, hogy kieszközölje az angol-amerikai különbékét, ezzel egyidőben továbbította Alexander tábornok üzenetét a budai várba, mely szerint egyedül Moszkva illetékes az ideiglenes fegyverszünet kérdésében.
Horthy lenyelte ezt a számára keserű pirulát, és a várba telepített titkos rádióadó útján felvette a kapcsolatot a szovjet szervekkel.
Moszkva nyitottnak mutatkozott a fegyverszüneti tárgyalásokra,
ezért Faragho Gábor vezérezredes, volt moszkvai magyar katonai attasé vezetésével szeptember végén a legnagyobb titokban fegyverszüneti delegáció utazott ki Moszkvába, ahová kalandos körülmények között, október másodikán érkeztek meg.
A Vjacseszlav Moltov külügyi népbiztossal illetve Antonov hadseregtábornok vezérkari főnökkel folytatott intenzív tárgyalások eredményeként a magyar delegáció Horthy felhatalmazásával október 11.-én a Kremlben aláírta a szovjet-magyar ideiglenes fegyverszüneti megállapodást.
A brit, illetve az amerikai kormányzat képviselői által is jóváhagyott megállapodás szerint Magyarországnak azonnali hatállyal be kell szüntetnie a Szovjetunió elleni harci cselekményeket, ki kell ürítenie az 1938 után az országhoz visszacsatolt területeket, és hadat kell üzennie a náci Németországnak. A szovjet kormány ehhez katonai segítséget illetve együttműködést ígért.
Az ideiglenes fegyverszüneti megállapodás parafálásával létrejött a háborúból való kiugrás diplomáciai-politikai alapja,
az egyetlen lehetőség, hogy az ország megmeneküljön a rettenetes veszteségeket okozó hadszíntérré válástól. A kiugrás illetve az átállás politikai feltételeinek megteremtése tehát sikerrel végződött, de hátra volt még a fegyverszünet realizálása.
Kulcskérdésnek számított az átállás katonai feltételeinek biztosítása
Az ideiglenes fegyverszüneti megállapodás végrehajtása nagyobbrészt katonai, kisebb, de ugyancsak fontos részét tekintve pedig rendészeti kérdésnek számított.
De mik voltak a reális erőviszonyok, és kikre számíthatott Horthy a kiugrás katonai végrehajtásában?
A magyar királyi honvédség gerincét alkotó három nagy harcoló alakulat, az 1., a 2., illetve a 3. hadsereg 1944 októberében a Kárpátalján és erdélyi területen, illetve részint Szeged térségében állomásozott, a frontvonal mentén.
Ezek közül az 1. hadsereg parancsnoka, Dálnoki Miklós Béla vezérezredes, valamint a 2. magyar hadsereget vezénylő Dálnoki Veress Lajos vezérezredes a kormányzóhoz feltétlenül hű tábornoknak számított, akiket Horthy be is avatott a kiugrási tervébe. A 3. magyar hadsereg parancsnokát, Heszlényi József vezérezredest a tábornok közismert németbarátsága miatt kihagyták a konspirációból.
Ami szerencsének számított ebben a helyzetben, hogy a három magasabb egység közül éppen a 3. hadsereg volt a legrosszabb állapotban, amely a dél-erdélyi harcokban súlyosan kivérzett. Adva volt tehát két viszonylag intakt magyar hadsereg, a vezérkaruk pedig készen állt a kormányzói parancsok követésére.
A tervezett művelet lebonyolításában kulcsfontosságúnak számított, hogy a két hadseregparancsnokkal előzetesen megismertetett kormányzói titkos jelszó -„Az 1920. március elsejei parancsom végrehajtandó" -, kézhezvétele után azonnal vegyék fel a kapcsolatot a szemben álló szovjet erők parancsnokságával, nyissák meg a frontot,
majd a szovjet erőkkel együtt harcolva vágják át magukat a német vonalon,
és erőltetett menetben vonuljanak a főváros felmentésére.
Ez a terv - a körülmények ismeretében - sikerre is vezethetett volna, mert Malinovszkij marsall hadseregcsoportjának páncélos ékei már Kecskemét határában álltak.
Budapesten az I. hadtestre hárult volna a főváros biztosítása, a hadtest viszont csak papíron számított jelentős erőnek, ténylegesen néhány zászlóaljból állt csupán.
Bakay altábornagy vidéki helyőrségekből
Budapestre vezényelt megbízható egységekkel akarta megerősíteni a főváros védelmét.
A tábornokot azonban október 8.-án hajnalban – miután az egyik szemleútjáról tért haza –a hírhedt SS-kommandós parancsnok, Otto Skorzeny Obersturmabnnführer emberei a lakása előtt leütötték és elhurcolták.
Végzetes hibának bizonyult, hogy a titkos jelszót nem a kormányzóságról továbbították
Bakay altábornagy elrablása súlyos csapás volt a kiugrás ügyére, de intő jelnek kellett volna tekinteni arra is, hogy a német hírszerzés milyen mélyen beépülhetett a magyar vezérkarba.
A kormányzónak azonban - aki még a 19. századi katonai becsületkódex szellemében gondolkodott -, meg sem fordult a fejében, hogy neki, mint legfőbb hadúrnak, a tábornokok és törzstisztek ne engedelmeskednének. Ezért a két hadseregparancsnoknak szánt titkos jelszót illetve utasítást sem közvetlenül,
hanem a szolgálati utat betartva, a vezérkari főnökség útján továbbíttatta
1944. október 15.-én kora délután, a kormányzói proklamáció elhangzása után. Ez is egyike volt a könnyen elkerülhető, ám következményét tekintve végzetes hibáknak, mert a vezérkar németbarát tisztjei, első helyen Nádas Lajos vezérkari ezredes, egyszerűen elszabotálták az átállás katonai végrehajtása szempontjából kulcsfontosságú titkos parancs továbbítását.
Máig nem teljesen tisztázott a kétkulacsosnak tartott honvéd vezérkari főnök, Vörös János vezérezredes szerepe a kiugrás meghiúsításában.
Szavakban ugyanolyan kormányzóhűnek mutatkozott mint a többi, a kiugrási tervbe beavatott tábornok, de Horthynak el kellett volna gondolkodnia azon, hogy Vöröst személyesen Veesenmayer ajánlotta a pozíciójából leváltott Szombathelyi Ferenc vezérezredes helyére.
Ma már tudjuk Joseph Goebbels naplójából, hogy amikor Vörös a kormányzó megbízásából 1944. szeptember 12.-én látogatást tett Hitler főhadiszállásán, hogy elérje a keleti fronton állomásozó magyar seregtestek hazahozatalát,
Horthyt és Lakatost élesen bírálta a német propagandaminiszter előtt,
mint a "zsidókérdés" és a németekkel való „bajtársi együttműködés" legnagyobb kerékkötőit.
Ennek ismeretében más megvilágításban kell értékelni a kormányzói proklamáció elhangzása után Vörös nevében puccsszerűen kiadott, a harcoló alakulatoknak szóló felhívást, mely szerint a fegyverszüneti tárgyalások még nem jelentenek fegyverletételt, és a harcot tovább kell folytatni.
Vörös a háború után azt állította, hogy e parancsról nem tudott, és visszaéltek a nevével,
Nádas ezredes szerint viszont a vezérkari főnök személyes utasítására nem továbbították a kormányzóságról érkező parancsokat.
Mindezt el lehetett volna kerülni, ha Horthy a konspiráció és a kötelező óvatosság követelményéből kiindulva az átállás végrehajtására vonatkozó jelszót a vezérkart kihagyva, közvetlenül a kormányzóságról küldette volna el a két hadseregparancsnoknak.
Tervszerű akció helyett ugrás a sötétbe
A kormányzó saját maga fogalmazta meg a proklamáció szövegét, amit ellenjegyzésre átadott Lakatosnak. Lakatos a fogalmazványt azonban „túl erősnek" tartotta, és az eredeti szövegben szereplő „fegyverszünetet kötöttem" mondatrészt megváltoztatva a „fegyverszünetet kötök" fordulatot iktatta be a proklamációba.
Az ezt követő kulcsfontosságú mondatot, miszerint „Magyarország mostantól hadiállapotban állónak tekinti magát Németországgal" pedig önhatalmúan kihúzta.
Lakatos ezt azonban nem említette meg a kormányzónak,
Horthy így további ellenőrzés nélkül hagyta jóvá a szöveg közlését.
Ha az eredeti szöveg hangzik el a rádióban, úgy komoly esély lett volna arra, hogy Miklós Béla és Veress Lajos akkor is végrehajtja hadseregével az átállást, ha nem érkezik meg az elszabotált jelszó.
Az átállás sikerét nagyban megnövelhette volna néhány előre eltervezett rendészeti intézkedés következetes végrehajtása is.
1944 szeptemberében Lakatos és Horthy előtt már ismert volt , hogy a németek a Nyilaskeresztes Párt- Hungarista Mozgalom fantaszta vezérét, Szálasit és kalandor társaságát kívánják helyzetbe hozni az „árulás" esetére.
Szeptember végén ezért Lakatos el is rendelte a nyilas vezér valamint szűkebb kompániájának letartóztatását,
de a parancsot már nem tudták végrehajtani, mert Veesenmayer - számolva ezzel a lehetőséggel-, Szálasit német védelem alá helyezte. A kiugrás katonai biztosítására a testőrség parancsnoka, Lázár Károly altábornagy megszervezte a budai vár védelmét.
A várba vezető feljárókat és a fontosabb csomópontokat elaknásították,
a német követség Úri utcai épületének környékére pedig megerősített fegyveres járőröket rendelt ki. Semmibe se került volna a kiugrást meghiúsítani készülő Úri utcai német agytröszt kiiktatása, és a követségen kuksoló Szálasi elfogása. Ezt a fontos lehetőséget is elszalasztották azonban.
Veesenmayer, aki Lázár altábornagy akciója után pontosan látta, hogy súlyos kutyaszorítóba kerülhet, felhívta Lakatost, és a diplomáciai mentességre hivatkozva erélyesen az aknazár felszedését követelte. Lakatos ekkor ismét elkövetett egy újabb nagy hibát, mert ahelyett, hogy kiiktatta volna a németek idegközpontját, készségesen eleget tett Veesenmayer követelésének, és a Bécsi kapunál felszedette az aknazárat.
Így sikerült kicsempésznie a németeknek Szálasit a vár területéről egy lefüggönyözött követségi autóban. De elmulasztották a stratégiai fontosságú pontok, például a rádió védelmét is, amit Skorzeny emberei szálltak meg, és késő délután már Szálasi úgynevezett hadparancsát olvasta be a rádió.
1944. október 15.-én késő estére Horthy kiugrási kísérlete teljes kudarcba fulladt, aki magára maradva elszigetelődött a várban. Másnap, október 16.-án Szálasi puccsszerű hatalomba ültetésével pedig beteljesedett a végzet. A háborúból való kiugrás meghiúsult, és az ország csaknem fél évig tartó szörnyű pusztítással együtt járó hadszíntérré vált, holott a történelmi tények ismeretében egyáltalán nem lett volna törvényszerű, hogy így történjen.
origo.hu
Keményen nekimentek Berki Mazsinak
borsonline.hu
Szakítottak Schobert Norbiék
borsonline.hu
4 csillagjegy, amelynek sosem látott bőséget hoz a Bika hava
mandiner.hu
„Bravó, Belgium!” – Donald Tusk embere ünnepel, amiért Orbán Viktorék cenzúra áldozatai lettek
mindmegette.hu
Itt a vége: Széll Tamás szomorú bejelentésére senki sem számított
magyarnemzet.hu
Nyilatkozott az orosz mesterlövész, miután megadták magukat az ukránok + videó
borsonline.hu
ByeAlex nagy veszélyre figyelmeztet
nemzetisport.hu
Bernardo Silva nem tudott elbújni; Rüdiger és Haaland ismét titanicozott – vicces posztok
she.life.hu
A hajszolt életvitel nem lehet kifogás, vedd komolyan a vashiányt (hirdetés)
videa.hu
Káposztás kofta, sült szeretetgolyók fűszeres paradicsommártásban -receptvideó (hirdetés)
origo.hu
Magyar Péteren és a rikácsoló sorozatszínészen röhög az internet - mémek
origo.hu
