A középső kőkorszakban, vagyis a mezolitikumban élő vadászó-gyűjtögető csapat 9500 évre visszanyúló nyomait fedezték fel régészek egy gyorsan olvadó svájci gleccser jege alatt.

Az ősi vadászcsapat felmászhatott a meredek hegyoldalon, átmásztak egy alpesi gleccseren, hogy megtalálják, amit kerestek: értékes kristályokat, amelyekre az eszközeik megmunkálásához volt szükségük.
A nyomok az évtizedek óta gyorsan olvadó gleccserjég nyomán bukkantak fel, új kutatási területet teremtve: a gleccserrégészetet.
Az emelkedő globális hőmérséklet miatt a glaciológusok szerint az Alpok mintegy négyezer gleccserének 95 százaléka az évszázad végére eltűnik.
A drámai változások azonban jó alkalmat teremtettek arra, hogy a régészek megértsék, milyen lehetett évezredekkel ezelőtt az élet a hegyvidéken.

Az 1990-es évek elejéig széles körben elterjedt nézet volt, hogy az őskori ember messze elkerülte a félelmetes hegycsúcsokat. Az olvadó jég alól előbukkanó, meglepő leletek sora megmutatta, hogy az Alpokban évezredeken át tevékeny emberi élet folyt.

illusztrációForrás: Benoît Clarys

Ma már úgy tartják, hogy az őskori embercsoportok felmásztak a hegyekre, völgyeken vándoroltak keresztül, vadásztak, legeltették az állataikat és nyersanyagot kerestek.

Uri kanton egy régésze, Christian Auf der Maur, aki részt vett a kristályokat feltáró expedíción, elmondta, hogy a felfedezés rendkívüli volt.

Megtudtuk, hogy az őskori ember akár 3000 méteres magasságba is felmászott kristályok és más nyersanyagok után kutatva"A gleccserek olvadó jegéből elsőként kiemelkedő őskori lelet Ötzi, az 5300 éves harcos megtalálása volt 1991-ben, testét egy tiroli gleccser őrizte meg épségben.
Az azóta feltárt nagyszámú őskori lelet megmutatta, hogy Ötzi nem egyedülálló kalandra vállalkozott, amikor a magashegység meredek hágóin átkelt.
A Berni-Alpokban 2560 méteres magasságban található Schnidejoch-hágó már 2003 óta értékes lelőhely, találtak ott 3 ezer éves nyírfakéreg tegezt, később bőrnadrágot és -cipőt, amely valószínűleg ugyanannak a szerencsétlenül járt férfinak a tulajdona lehetett. Ezután több száz más tárgy is előkerült, a legrégebbiek i. e. 4500 évesek.

A bőr, fa, nyírfakéreg és textil általában nem marad fenn ennyi ideig, a jég azonban sértetlenül megőrizte őket. Múlt hónapban ugyanitt került elő egy hatezer éves háncskötél is.
Noha a rendkívüli felfedezéseket a globális felmelegedés teszi lehetővé, egyben fenyegeti is a régészeti kincseket. Ha nem tárják fel őket gyorsan, a jégből előkerülő szerves anyagok gyorsan lebomlanak és eltűnnek.
Nagyon kicsi az időablak, húsz év alatt eltűnnek a jégfoltok, velük együtt a leletek" - mondta el az AFP hírügynökségnek Regula Gubler régész.

A régészek szerint az a baj, hogy nem lehetnek ott minden egyes olvadó jégmezőn, ezért a túrázókra és másokra kell hagyatkozniuk, akik értesítik őket, ha értékes leletre bukkannak. Néha furcsa kerülőutakat jár be egy-egy kincs.

Két olasz túrázó például 1999-ben a Wallis kanton déli részén húzódó Arolla-gleccseren, mintegy 3100 méteres magasságban talált egy fafaragást. Megtisztították és nappalijuk falára akasztották. 19 évvel később egy sor szerencsés esemény vezetett oda, hogy az éppen jégkorszaki régészeti kiállítást szervező Pierre Yves Nicod régész figyelmét felkeltette az egy méter magas emberszobor, felkutatta, meghatározta a korát. Kiderült, hogy a faragvány egy több mint kétezer éves vaskori kelta alkotás, funkciója ismeretlen.